Egy vidéki színházban a vélt vagy valós fenntartói, nézői és művészi igényt ki kell elégíteni. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban a 2016/2017-es évad magyar „félkortársa”, továbbá fajsúlyos, komoly-komor témát feldolgozó előadása volt Az ötödik pecsét. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A Vidéki Színházak Fesztiválján a Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszegről – a most már díjnyertes – Az ötödik pecséttel vett részt a versenyprogramban. Az előadást 2016 decemberében mutatták be Csiszár Imre vezényletével.
Minden egy irányba, az utolsó jelenetre mutat a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház jó ritmusú produkciójában. Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényéből készült előadás feszültsége végig töretlen marad...
„Hát mitől nem lehetne jó, ha egy darabot klasszikusan, szépen előadnak? Abban is van jó.” – mondta egy számomra mindig hiteles színésznő. Ezen az estén láttam a szavak igazát, mert a zalaegerszegi társulat Csiszár Imre rendező irányításával megmutatta.
Mi múlik rajtam? Ha már éppen errefelé portyázok világűri kalandozásaim során.
Például ne hagyjam szó nélkül, ha valaki/ke/t megfélemlítenek, megaláznak, gyötörnek, meghurcolnak. Kirekesztenek. Ha bárki/ke/t le akarnak radírozni, mert: csak.
Ilyen ember nincs. Mindannyian jók vagyunk. Mi mindig tisztán látjuk, ki a szenvedő, ki az igaz, s azt is, hogy ki jár rossz úton, akinek akkor sem szabad hinni, ha tőle függ az életünk, megélhetésünk, biztonságunk.
Sánta Ferenc 1963-ban írott, konkrét történelmi korhoz kötött – a magyarországi nyilasterror időszakában (1944) játszódó –, regényének minden bizonnyal időtlen morális üzenete motiválta Hamvai Kornélt a prózai mű színpadi előadásra alkalmas átdolgozására.
A műről már írtak sokan. A színdarabról is. Én a magamét mondom. Mint volt színész, mint értelmiségi néző, mint színházi szakember, és mint művészetpártoló és életigenlő.