A zsarnokok nem járnak színházba
Az előadás Székely drámájának bölcs, végtelenül letisztult képét mutatja. Egészen odáig, hogy a remekművek láttán megfogalmazódó csalóka ábránd ezúttal is hatalmába kerít. Most érte utol a kor a szöveget...
Az előadás Székely drámájának bölcs, végtelenül letisztult képét mutatja. Egészen odáig, hogy a remekművek láttán megfogalmazódó csalóka ábránd ezúttal is hatalmába kerít. Most érte utol a kor a szöveget...
A hatalom természetrajzáról vaslogikával, gyönyörű nyelvezettel regélő, mind remekebbnek tűnő Székely János darab, a Caligula helytartója, fájdalmasan aktuális.
C-felségjelű, NATO-kompatibilis, automata géppuskás dzsipen, konténerbe bujtatva gördül a színpadra Caligula császár aranyszobra. Szíria helytartójára, Petroniusra vár a feladat, hogy a jeruzsálemi zsidók kiállítsák templomukban a cinikus ajándékot.
...hogy az igazság sohasem egy és oszthatatlan. Mert mielőtt valamire végérvényesen rábólintunk, mérlegelni kell a körülményeket, érdemes számolni a következményekkel is. És legyünk bármilyen megfontoltak, mégis előfordulhat, hogy rossz döntést hozunk.
Létezik a valóságban olyan színházi szakmai térkép, amely alapján a kritikusok eldöntik, hol nézzenek előadást? Le-, illetve visszakerülhet egy színház a minőségtől függően? Erről is elmélkedett Zappe László a Hevesi Sándor Színház két új bemutatóját taglaló írásában.
Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János, erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen.
Sztarenki Pál rendezésében a megőrülés, vagyis a beletörődés lehetetlensége a végkövetkeztetés.
Már a nyitány is drámai; Carl Orff Carmina Burana című zeneművének legnépszerűbb tétele csendül fel. A középkor sötét, misztikus világát képzeljük magunk elé, pedig a történet elvileg az ókorba repíti el a nézőt. De lehet, hogy mindegy is milyen évszámot írunk.
Meztelen felsőtesttel ül és olvas. Javakorabeli tekintély és nyugalom. Másfél óra múlva tébolyközeli kacagása tölti be a teret. Mi történhetett közben?