Harmincesztendős lett a Hevesi Sándor Színház
Zalaegerszeg – Jó tudni, hogy egy hajóban evezünk, ami nekik fontos, az nekünk is. 
A tájékozott, kultúrára fogékony zalai emberek sokasága, akiket ugyanúgy szolgálnak ők, mint ahogy mi. Mert kultúra nélkül lehet élni, csak nem érdemes. – Ezért gyümölcsöző az együttműködés. A lap és a kiadója láthatóan pártolja a kultúrát, a színházművészetet, mindig megbízható partnerre lelünk a Zalai Hírlapban. A lap olvasói a mi nézőink, és fordítva – mondta a minap Nagy Ferenc, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház szervezési osztályának vezetője, aki a kezdetektől, azaz harminc éve tagja a társulatnak. (Kellékesként kezdte a katonaság után.)
A színház az élete, a kapcsolatrendszere kiterjedt, mindenütt ismerik, így persze az általa oly´ nagyon szeretett színházat is. – A legnagyobb aktuális örömünk, hogy a napokban adtuk át a tízezredik bérletünket, ennyi hűséges nézőnk még sosem volt. Köszönhetően többek között annak, hogy 2010, azaz dr. Besenczi Árpád igazgató és Sztarenki Pál művészeti vezető érkezése óta az igényes népszínházi kínálat és a rétegközönség speciális igényei egyszerre kapnak helyet a teátrum repertoárjában. Azóta láthattuk a Minden jót Elling!-et, a Színésznőket, a Cseresznyéskertet, a Portugált, a Figaro házasságát, Az üveganyát, A légy jó mindhaláligot, a Bölcs Náthánt, a Primadonnákat, a Made in Hungariát, a Footloose- t, A Pál utcai fiúkat, a Prah-t, a Kebabot, hogy csak néhányat említsünk a sikerdarabok közül.
De kanyarodjunk vissza néhány gondolat erejéig a kezdetekhez, hogy kiderüljön, több nagy korszakkal is büszkélkedhet a zalaegerszegi színház. 1982-ben – sokéves előkészítés után – vált valósággá sok zalai óhaja, kőszínháza lett a megyeszékhelynek. És nem is akárkinek a vezetésével. A hazai színházművészet meghatározó egyénisége, a tíz évvel később – itteni munkája elismeréseként is – Kossuth- díjjal kitüntetett Ruszt József rendező és Szegedről érkezett művészcsapata – Fekete Gizi, Rácz Tibor, Szalma Tamás, Nemcsák Károly – alapozta meg a zalai színház hírnevét. Az alapítás körül ott bábáskodott Merő Béla, a Reflex Színpad vezetője, aztán Újvári Sándor, Kustos Lajos, Varga Zoltán, Kovács Lajos, s még sokan mások, az akkori megye- és városvezetésből. És a Zalai Hírlap, amely híven követte és közvetítette a színház éledését. Így lettek a színművészek napi ismerősei az egész megyének.
– A szervezés sikeréhez elengedhetetlen a lap bennünket támogató munkája, így jutunk el a megye legkisebb zugába is – jelezte Nagy Ferenc, akit egyébként mindenki Francinak ismer. Hozzátette, ma már nemcsak a város, de a megye adja a nézőközönség zömét. – Egyre nagyobb számban jönnek Nagykanizsáról, Keszthelyről is, ami azért nagy öröm, mert az előadások egynémelyikének tér- és díszlet igénye miatt nehezen tudnánk helybe vinni a produkciókat. Folytatva a kronológiát, a Ruszt-korszak után a Stefán Gábor–Bereményi Géza–Bagó Bertalan hármas vezetése írta be nevét a Hevesi történetébe. Amelynek a Kurázsi mamát, a Koldusoperát, a Don Juant, a III. Richardot, a Machbetet, a Hamletet, Az ajtót, a Régimódi történetet köszönhetjük. A stúdiószínpadon pedig többek közt a Herner Ferike faterját és a Gézagyereket.
Megfordult ezeken a deszkákon Avar István, Gálffi László, Bánsági Ildikó, Egri Kati, Eperjes Károly, Kubik Anna, Cserhalmi György, Sztankay István, a szerzők közül eljött Szabó Magda, Spiró György, Egressy Zoltán. Rendezett itt emlékezetes darabot Csiszár Imre, Alföldi Róbert, Kapás Dezső, Méhes László. De a talapzatot, a megbízható bástyát azok a színművészek adták, aki szinte az egész eddigi életüket ide áldozták: Farkas Ignác, Ecsedi Erzsébet, Wellmann György, György János, Tánczos Adrienn, Pap Lujza, Szakály Aurél. S a legutóbbi időben Sztarenki Pál művészeti vezető és Madák Zsuzsa dramaturg, akik darabválasztó jó ízlésüket, jó szemüket hozták el nekünk. Ők a zalaiakkal napi kapcsolatban élnek, nem utolsó sorban azért, mert lapunk hasábjainak is odaadó „lakói”. Interjúk, beszélgetések szegélyezik közös utunkat. Ami persze tovább kanyarog a Zala partján. Húsz, harminc éven túl is.
Arany Horváth Zsuzsa
2013. április 27.
