A sokféle feldolgozásban megjelent „sztárdarabok” színrevitelének újabb variánsai fokozott kihívást jelentenek a rendező és a történetet eljátszó, a karaktereket megjelenítő színészek számára egyaránt.
A 35. jubileumi évad legnagyobb vállalkozásának tartott előadás, az Evita, a premierjéhez érkezett a színházlátogató közönség számára Zalaegerszegen. Webber híres musicalje valóban megamunkát követel a szereplőktől, akik többségét ezúttal külsősök adják (énekkar, tánckar, zenekar, gyerekszereplők). A főszereplő pedig szinte folyamatosan színpadon van, 18 évnyi történetet keltve életre. A darabot Böhm György rendezte.
Lehet belőle nemzeti hősnő, aki a nép gyermeke, lehet tragikusan fiatalon meghalt szerelmes asszony, lehet törtető, számító „kurtizán”.
Miért játszik az ember? Miért színész? Miért ír színdarabot, és adatja elő a közönségnek? Az előadás után újból ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak.