Interaktív színházi előadás a Tinódiban
Verona 1301. Vajon mi lehet? Sokan nem tudják. És ha azt mondom, hogy egy Shakespeare adaptáció, és a világirodalom leghíresebb szerelmepárjának drámájáról szól? Két fiatalról, akik képtelenek elfogadni a családjaik által támasztott normát? Hát persze, hogy a válasz: Rómeó és Júlia, csak egy kicsit másként.
Május végén a színház a díszterembe költözött. Egy új színházi műfajjal, az osztályteremszínházzal ismerkedtünk meg a Hevesi Sándor Színház művészei jóvoltából. Az előadás néző- és játékterét iskolapadokból, székekből alakították ki.
Ki a felelős Rómeó és Júlia haláláért? Hogyan határozza meg a fiatalok életét a felnőttek világa? Melyek azok a dolgok, amelyek befolyásolják életünket? A Verona 1301 című Madák Zsuzsa rendezte előadáson osztálytársaimmal és a színészekkel együtt nyomozásba kezdtünk, próbáltunk választ találni a kérdésekre.
A nekünk, kamaszoknak szóló, interaktív színházi nevelési előadáson a sokszereplős darabot mindössze hárman – Kátai Kinga, Barsi Márton, Katona Levente – játszották. A díszterem hirtelen vált Verona főterévé, ahol személyükben azt a három szereplőt láttuk, akik végig tudtak Rómeó és Júlia szerelméről, esküvőjükről és haláláról. Ők hárman meg szeretnék érteni, mi miért történt, ezért tekintenek vissza az eseményekre. A visszatekintés során pedig a nyakukban mindig ott lógott egy, az adott szereplőt szimbolizáló színes szalag, amelyet másikra cseréltek akkor, amikor másik szereplő bőrébe bújtak. Ezzel játszottak a színészek, s ezzel vontak be bennünket a játékba. A gyors szerep- és szalagváltások közepette nyílt lehetőség arra, hogy egy-egy csomópont után, teljesen váratlanul leállították a játékot, s akkor veronai fiatalokként vagy éppen tinódis diákokként tekintettünk rá a történetre, s a színészekkel együtt gondolkoztunk a drámában kibontakozó konfliktusok miértjén. A felelősség kérdése érdekes ebben a történetben. Készítettünk az előadás közben egy szimbolikus szobrot, és ránk volt bízva, kiket érzünk felelősnek Tybalt, Mercutio, Rómeó és Júlia haláláért. Talán a szülők hibásak azért, mert nem érdekelte őket gyerekeik érzései, s elvárták tőlük, hogy vakon kövessék a hagyományokat? Talán azok, akik tudtak a tiltott szerelemről, és segítették a fiatalokat? Netán Verona hercege, akinek hatalmában állt volna elsimítani az évtizedek óta feszülő ellentéteket, de nem tett semmit az indulatok megfékezésére?
Fontos mozzanat a drámában, amikor a dada szájából elhangzik „a vér kötelez” mondat. Mi a név? Mit is jelenthet a név az ember életében? Mit adhat valakinek a neve, vagy épp milyen hátrányokkal jár, ha valakit úgy hívnak, ahogy.
Nem egyszerű kérdésekre kereste a választ az előadás. A színészek azonban az első pillanattól fogva közvetlen, kedves magatartásukkal oldott hangulatot teremtve vontak be bennünket az együttgondolkodás mellett még a színészi játékba is.
Köszönet illeti a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeit, hogy saját környezetünkben, aktív részvételünkkel közösen segítettek megtapasztalni a dráma szerepét az életünkben.
Polgár Teodóra Adél
9.B osztályos tanuló
