Beszélgetés Máriás Zsolttal, a Hevesi Sándor Színház zenei vezetőjével
Előfordulhat, hogy a zenekari árokból billeg ki a feje, vagy esetleg a díszlet szerves részeként ücsörög a zongorájával valahol a színpadon, de az biztos, hogy Máriás Zsolt nincs messze, ha zenés darabot játszanak a Hevesi Sándor Színházban.
A színház zenei vezetője igazán sokszínű egyéniség. Zenét szerez, előadásokat hangszerel, ha kell tanít, ha kell kísér, de az biztos, hogyha a színházban szól a zongora, gyanakodhatunk, hogy interjúnk főszereplője ismét ott ül a billentyűk mögött, hogy alkothasson valamit a számunkra.
- Honnan jött a zene szeretete az életébe?
- A családban édesapám zenél és hat éves koromban ő kezdett el foglalkozni velem. Volt otthon egy pianínónk, amin megmutatta nekem a hangokat, a fekete-fehér billentyűket és az alapokat. Tőle sajátítottam el az első lépéseket, majd elkezdtem magántanárhoz járni Kaposváron.
- Mit jelent az ön számára a zenélés?
- A zenei nyelvnek a megismerése és az abban való kifejeződés, egy absztrakt világban való létezést jelent. A lelkünket és a testünket adjuk ezért az egészért. Gyakran előfordul, hogy előadás után még kottát írok, előkészítem a következő bemutató zenei anyagát. Így volt ez például a La Mancha lovagja vezénylése után is, a Made in Hungária meghangszerelésekor. A nemrég bemutatott Az asszony a fronton című monodrámában, melyet Sztarenki Pál rendezett, a Polcz Alaine élettörténetén átívelő lélek- atmoszféra exponálása volt a feladatom. Az ihletett szólisztikus zongorajáték mellett, szárnyaló öröm számomra az egyéb zenés darabokhoz a zenekar összeállítása, melyben művészkollegákkal muzsikálhatok együtt. A 6-12 fős zenekar létrehozásához fontosnak tartom a helyi művésztanárok mozgósítását. Nagyon fegyelmezett, szakmailag kifogástalan zenészeknek ismerem őket. Az igazi öröm a zenélésben, amikor a közönség mellett színművészektől, rendezőktől kapok pozitív visszajelzéseket. Ilyenkor igazolást kap a befektetett energia.
- Van valami a munkájában, ami kihívást jelent?
- A zeneszerzés érzékeny területe a pályámnak. Egyszerre kell az eredetiséget összehangolni a rendezői koncepcióval és egyéb specifikus szempontoknak megfelelni. Kihívást jelent még a zenekari árok összehangolása a színpaddal, a színházi munka összehangolása az oktatói tevékenységemmel, a koncertezéssel majd az egész összehangolása a civil- és családi életemmel. Nem is működne ez a családom nélkül. A feleségem és a kisfiam teremtik meg mindazt számomra, ami szükséges a művészi és a hétköznapi életemben. Továbbá az is fontos, hogy megbízható kollegákkal dolgozhatok együtt. Farkas Erzsébet énekművész, színházi magánénektanár és Kovács Kata karnagy, színházi korrepetitor nagy segítséget jelentenek számomra.
- Komponál saját szerzeményeket is. Honnan gyűjt ehhez ihletet?
- A grazi tanulmányaim után, 2000-ben, alapító tagja voltam a Nestroy kamaraszínházi együttesnek, ahol már zenei vezetői feladatot láttam el, alkalmazott
zenét írtam. A Hevesi Sándor színházban eddig 3 mesedarabhoz komponáltam zenét: A kisfiú meg az oroszlánok, Fafeye a tengerész és a jelenleg műsoron lévő Az anyu én vagyok című bűbájkomédiához. Számos színpadi zenét szereztem még a nagyszínpadi darabokhoz is. A kiindulópont az egész életemetátható zenei sokszínűség. Klasszikus-zenei gyökerekkel rendelkezem, de alapítottam blues zenekart, kísértem jazzénekest éppúgy, mint operaénekeseket. Kollegáim közt tudhatom Pitti Katalin, Kertesi Ingrid, Iván Ildikó nem utolsósorban Farkas Erzsébet énekművészeket, akikkel invenciózus műhelymunkát végeztünk, vagy végzünk együtt. Egyébként a zenei alapok, technikák elsajátítása mellet, szerintem elsősorban fantázia és intuíció kell a zeneszerzéshez.
- Van valamilyen emlékezetes története a színházi évekről?
- Besenczi Árpád igazgató fontos stratégiai elvnek tartja az élőzene jelenlétét a színházi palettán. Így volt lehetőségem 2013-ban az országban egyedülálló módon a Made in Hungária című musicalt élőzenével bemutatni. A színházak zenei alapról, fél-playback-kel játszották a darabot. Én úgy gondoltam a zene akkor lesz ütős és a közönséget magával ragadó, ha ezt élőben játssza egy zenekar és élőben vokáloznak hozzá. Kotta hiányában hangzóanyagról, hangról hangra írtam le a vokált és a harmóniákat. A kezdeti kételkedést maga a szerző Fenyő Miklós dicsérete, no meg az állótapsos premier felejthetetlen hangulata oszlatta szét.
- Mik a tervei?
- Hogy emberként és szakmailag is megmaradjon a kitűzött cél. Gazdag lélekkel élni együtt a családdal, munkatársakkal, tanítványokkal.
Máriás Zsolt Kaposváron született 1970. január 8-án. 14 évesen felvételizett a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, majd ugyancsak Pécsett végezte el aLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, ahol zongoratanári és kamaraművészi diplomát kapott. Ezután a Grazi Zeneakadémián tanult tovább.
Tanulmányai végén magisztrátusi diplomát szerzett zongoratanár-zongoraművész szakon, majd Szombathelyre költözött, ahol feleségével és kisfiával jelenleg is lakik. Máriás Zsolt a Hevesi Sándor Színház zenei vezetője, és a Nyugat-Magyarországi Egyetem zenei tanszékének oktatója.
Nagy Katinka
2014. október 25.
