Sztarenki Pál művészeti vezetővel mesterekről, színházi örökségről, feladatokról
„Az első találkozás mindig meghatározó” 
„Tartozunk ennek a színháznak. Ez nem jelent kritikátlan alázatot, de nem felejthetjük el, hogy ennek az épületnek a falait milyen szellemiség itatja át. Ennek nem szabad ellentmondani, ezt nem szabad megtagadni, de szolgaian, hűségesen másolni sem”, vallja a Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője. Sztarenki Pál ötödik évadját kezdi a zalaegerszegi teátrumban.
Hosszú ideig „csak” a háttérben tevékenykedett, a megyeszékhelyi közönség az Alföldi Róbert rendezte Figaró házasságában láthatta először színpadon Sztarenki Pált.
- Színész, rendező vagy művészeti vezető leginkább?
- Elsősorban színész vagyok, de akkor, amikor Besenczi Árpád barátommal Zalaegerszegre szerződtünk, úgy egyeztem meg magammal, hogy rendezőként, művészeti vezetőként mindenek előtt a társulatot hozom helyzetbe, hiszen ez utóbbi minőségében a színház művészeti arculatáért is felelős vagyok.
- Egyenes út vezetett idáig a pályáján?
- A történetem szokványos, szerettem olvasni, szerepelni, gyakran mondtam verset, és a hozzáértők azt javasolták, próbálkozzam meg a színészmesterséggel. Három alkalommal felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, közben pedig, míg fel nem vettek, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanultam. Ezek a szegedi évek sem voltak hiábavalóak, hiszen ott is színházzal foglalkoztunk Balog Józseffel együtt, aki jelenleg a Maszk Egyesület vezetője, és a Kebab című előadást rendezte Zalaegerszegen. Egyébként nyomdász végzettségem is van, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában érettségiztem.
- Nem szegte kedvét, hogy nem jártak sikerrel az első próbálkozások?
- Azt mondják, ha valaki valóban színész akar lenni, akkor az lesz. Ha van az emberben tehetség, az nem nyugszik, meg akarja magát mutatni, és ehhez egyébként még diploma sem szükséges. A színházat, a színészetet úgysem lehet elsajátítani iskolapadban.
- Voltak az életében meghatározó mesterek?
- A főiskolán Esztergályos Károlytól tanultunk sokat a filmezésről: lelkiismeretes, intelligens, humanista ember. (volt.) Szabó Gyula színművész a beszéd mesterségét oktatta, és ragaszkodott hozzá – igaza is volt -, hogy egy magyar színész igenis tanuljon meg magyarul beszélni, a Himnuszt és a Szózatot nem illik, kötelessége tudnia. A legmeghatározóbb időszak egyébként a főiskola befejeztével kezdődött számomra, Kaposváron, Babarczy Lászlóval, és persze Ascher Tamással, Gothár Péterrel, Mohácsi Jánossal, Lukáts Andorral, Jordán Tamással, Molnár Piroskával, Pogány Judittal, Koltai Róberttel... Erős társulat volt, annak a színháznak a szellemiségét hordozom a mai napig. Ezért is voltam boldog, amikor tavaly Babarczy László elvállalta a Köztársaság című dráma rendezését. Sokat köszönhetek Ruszt Józsefnek is: először Békéscsabára hívott, Sütő András Szuzai menyegzőjének főszerepére, később Budapesten a III. Richárd címszerepére, de beleláthattam a Független Színpad munkáiba is. Szeretett fiatalokkal dolgozni, ha valakiben megérezte az őszinte érdeklődést, boldogan mesélt neki és tanította.
- Mikor rendezett először?
- Már Budapesten, miután az Arany János Színházhoz szerződtem, melyből aztán Új Színház lett: Ruszt József az akkor független színpados csapatát bízta rám. Utána kerültem a József Attila Színházhoz, ahol nem csak stúdiósokat tanítottam, de lehetőséget kaptam Léner Pétertől, hogy az úgynevezett Alujáró Színházban is dolgozzak, mely ma már Gaál Erzsébet rendező nevét viseli – ő szintén meghatározó szereplője volt a pályámnak. Ekkoriban találkoztam Besenczi Árpáddal, s rendeztem őt többször is, s derült ki számunkra, milyen jól tudunk együtt dolgozni.
- Mindez jó alapot jelenthetett a zalaegerszegi munkához, egy izgalmas kezdethez...
- Ez igaz. Az elmúlt négy év feladata volt, hogy megtalálja a színház a maga arculatát, karakterét úgy, hogy közben nem veszíti el a „jogfolytonosságát”. Úgy érzem, nem vallottunk szégyent Árpival. Ehhez fontos a Madák Zsuzsanna vezette Tantermi deszka programsorozat, mely példaértékű, és amelynek sikerét egy nemrégiben megjelent ifjúságnevelési programokat összegző könyv, Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám munkája is taglalja. Ruszt József találta ki a beavató színházat, annak fogalmát, rendszerét – ezt is kötelességünk továbbvinni. Nyilván az eltelt éveknek megfelelően másként, más módszerrel foglalkozunk a fiatalokkal, de komolyan vesszük őket, és ezt érzik, tudják: 4500 középiskolás bérletesünk van. Ugyanolyan fontosak a gyerekelőadások is, mint a felnőtteknek szólók: az első találkozás mindig meghatározó, annak az élményét egy életen át hurcolja az ember. Ma, amikor veszélyben van a kultúra, furcsán kopik, erodálódik, egyetlen dolog tudja életben tartani: a személyes találkozás. Erről nem feledkezhet meg egyetlen színház sem. Nagy László az utolsó riportjában azt üzeni az emberiségnek: ha még van emberi arcuk, csókoltatja őket. Abban pedig, hogy legyen emberi arcuk, hogy ne veszítsék el vagy megtalálják azt, mi, a színház, tudunk segíteni. A gyermek mintakövető, olyan lesz, amilyenné nevelem.
- Ha már a gyermekek szóba kerültek: aki találkozott a Terápia című sorozattal, az találkozhatott Sztarenki Dóra nevével is.
- Két lányom van, Luca és Dóri. Dóri gyermekként is balerinának készült, szinte csak olyan fotóm van róla, ahol pózol, táncol. Mindig volt benne egy egészséges szereplési vágy, ennek megfelelően elvégezte a Táncművészeti Egyetem néptánc szakát. Talán táncos is maradt volna, ám időközben felfedezték a filmesek, így került a HBO sorozatába, egy fantasztikusan erős csapatba. Nagyon izgultam persze a premieren, de szép kritikákat kapott. Ez a pálya hepehupás, de szerencsére most megint megtalálták, ezúttal a színház fedezte fel magának. Luca Olaszországban él, kommunikáció-, dizájn- és reklámelméletet tanul, illetve augusztus 21. óta egy óceán választ el bennünket, természetesen csak testben, mert jelenleg Montrealban ösztöndíjas, négy hónapra utazott ki. Őt is megtalálták a filmesek, reklámfilmet forgattak vele Olaszország nevezetességeiről, hívták modellnek is, de őt elsősorban a kommunikáció, a fotózás érdekli. Igazi világpolgár. Persze, ha tudnak, jönnek a lányok Zalaegerszegre is, nézik az előadásokat.
Sztarenki Pál Budapesten született 1961-ben. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán 1988-ban szerzett diplomát, ezt követően a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, majd 1991-től az Arany János Színház, 1994-től az Új Színház tagja, 1998-ban szerződött a József Attila Színházhoz, majd 2010-ben Hevesi Sándor Színházhoz.
Péter Gyöngyi
2014. augusztus 29.
