Négy szerepben örömmel - Beszélgetés Kovács Katával
Kovács Katát számtalan oldaláról ismerhetik már a Zalai Hírlap olvasói. Káprázatos énekes, szívvel-lélekkel munkálkodó karnagy, boldog családanya és igaz művész. Katát most a Hevesi Sándor Színházban elvégzett munkájáról faggattam, többek között szó esett arról is, hogy mit jelent számára A muzsika hangjában betöltött karmesteri pozíció.
- Mivel foglalkozol mostanában?
- Igazából nagyon sok mindennel és nagyon sok olyasmi is van, amivel majd szeretnék a későbbiekben. A Hevesi Sándor Színházban korrepetitorként dolgozom, illetve hangképzést is tartok., emellett irányítom a Zalaegerszegi Városi Vegyeskart, zenebölcsit tartok a város különböző pontjain, továbbá Harisnyás Pipiként Jurina Beátával járjuk a megyét, hogy a közös zenés műsorunkkal mosolyt csaljunk a gyerekek arcára.
- Hogyan kerültél a színházhoz?
- Eredetileg 2002-ben Hajdu Sanyi hívására kezdtem el dolgozni ott, 5 évig maradtam, aztán rövid kihagyás után 2011 óta vagyok alkalmazásban ismét. Ez a harmadik évem és nagyon szeretem, mert most kicsit mást csinálok, mint régen. Van egy hangképző tanár, Farkas Erzsébet és én mellette vagyok korrepetitor. A munkám olyan szempontból más, hogy jobbára a korrepetició a fő tevékenységi köröm és mellette, ha marad időm, akkor tartok hangképzést. A korrepetició azt jelenti, hogy a zenés darabokat tanítom be. Idén például az Emil és a detektívekben és a Csoportterápiában voltak dalok, illetve a Vaknyugatban is volt egy dal, amit én tanítottam be továbbá játsszuk A muzsika hangját is, ahol a korrepetitori feladatkör elvégzése mellett, én vagyok a karmester is. Ez megint csak egy újdonság az életemben és nagyon élvezem.
- Könnyen megtalálod a hangot a színházban dolgozó művészekkel?
- Nagyon rájuk vagyok hangolódva, úgy érzem, hogy lélekben nagyon idevaló vagyok. Valahol lelki terapeuta is kell, hogy legyen egy énektanár és nálam szerencsére ez a képesség adott. A kollégáim meg tudják velem beszélni a problémáikat. Hogyha eljönnek hozzám és énekelnek, akkor abszolút tudom, hogy milyen a kedvük, hiszen a hang a lélek tükre is. Ha valami nyomasztja őket vagy, ha épp boldogok én azt azonnal tudom és onnantól kezdve már csak segítem őket, hogy hogyan fejezzék ki magukat még jobban. Nagyon szeretem a színészeket, nagyon jó fejek, közvetlen velük a kapcsolatom, mondhatnám, hogy többükkel baráti is. A legszebb az egészben, hogy az idősebb korosztállyal ugyanúgy megtalálom a közös hangot, mint a legfiatalabbakkal. Úgy érzem, hogy nagyon sokan tisztelnek engem és én is viszont ugyanezt érzem irántuk. Mióta karmester lettem ez még jobban előre mozdított bennem egy újfajta önmegvalósító érzetet is. Eddig karnagyként a kórust vezényeltem, ez viszont most más. Ott vagyok az árokban és külön irányítom a zenekart és külön a színpadon az énekeseket. Ez sokkal nagyon koncentrációt és figyelmet igényel. Az én vezénylési módszerem talán annyiban másabb, hogy én énekes is vagyok a karmesterségen kívül. Nem a zenekart vezénylem úgy, hogy ahhoz jönnek aztán az énekesek, hanem az énekest vezénylem és ahhoz alkalmazkodik nálam a zenekar. Az énekesekkel szinte együtt veszem a levegőt, tudom, hogy hol mit és hogyan csinálnának. Fontos nekem, hogy a harmóniát az énekes által teremtsem meg a zenében.
- Mit szeretsz a legjobban az itteni munkádban?
- Azt a pillanatot, amikor megszületik a mű. Amikor érzem, hogy mindenkié, amikor van egy olyan pont, hogy szinte kívül vagyok a testemen és azt érzem, hogy egy olyan rezgésszintre értünk el közösen, amiben együtt lubickolhatunk. A legjobb, hogy ez itt sokszor meg is adatik. Vannak olyan pillanatok A muzsika hangjában, amikor egyszerűen belefeledkezem az egészbe és gyönyörködöm abban, amit hallok.
- Mit jelent számodra az éneklés és a zene?
- Az énekléstől vagyok az, aki vagyok. Most már tudom milyen az, ha nem tehetem, mert nemrég sajnos lebetegedtem. Október 25-én tudtam meg, hogy hangszálcsomóm van. Igazából évek óta nem pihentem, betegen is énekeltem és ez megbosszulta önmagát. Nem tudtam regenerálódni és elment úgy a hangom, hogy két hétig nem, hogy nem énekelhettem, de meg sem szólalhattam. A Muzsika hangját például úgy tanítottam be, hogy nem énekelhettem. Mindez számomra egy nagyon kemény próbatétel volt, nemcsak a hangomnak, de a lelkemnek is. Utána az első megszólalások sírásba torkolltak, énekelni pedig először december végén tudtam. Olyan ez az egész, mintha újjá születtem volna. Kaptam még egy lehetőséget az élettől, kaptam egy teljesen új hangot, amivel most ismerkedem, most tanulok meg vele újból bánni. Ehhez szerencsére van egy segítségem is. Itt lakik a városunkban egy operaénekesnő, Huszti Bernadett, akitől lehetőségem van újra tanulni, merthogy az orvos előírása az volt, hogy csak külső segítséggel állhatok neki ismét énekelni. Hihetetlen, hogy 10 kilométeres körzetben itt van egy csoda, aki segít, hogy megismerhessem az új hangomat és képességeimet. A lelki szemeim előtt néha látom is magunkat együtt énekelni. Nagy vágyam, mivel nagyon sokan nem is tudják, hogy egy ilyen kincs lakik itt, hogy megismerjék őt és az is, hogy közösen énekelhessek vele.
- Mit könyvelsz el az eddigi legnagyobb sikeredként?
- A családomat. Nélkülük nem menne semmi sem. Van egy csodálatos férjem, akiben szinte hihetetlen mennyire megtaláltam a másik felemet. Ilyen ember nincs még egy a világon, a férjem szakmailag, emberileg és lelkileg is maximális szinten a támaszom. Illetve van két csodálatos gyerekem is, akik nélkül szintén nem lenne teljes az életem. Benedek trombitál és már zongorázni is tanul pedig még nincs 9 éves, Luca pedig gyönyörűen énekel és elkezdett táncolni is. Mindannyiunk életének a része a zene, ez egy közös kapocs a családunkban és ez fantasztikus.
- Mik a terveid a jövőre nézve?
- Szeretnék még többet énekelni, kicsit többet a családommal lenni és a karmesterséggel is jó lenne mindenképpen foglalkozni. Most voltam egy koncerten a Zsinagógában, ami alatt azon gondolkoztam, hogy énekes legyek vagy inkább karmester? Nem tudtam eldönteni és a férjem mondta azt, hogy hiszen nem zárja ki a kettő egymást, legyek mind a kettő egyszerre. Én is úgy érzem, hogy az tenne boldoggá, hogyha énekelhetnék és vezényelhetnék is kedvemre.
Nagy Katinka
2014. március 30.
