Az új macskanő

Foki Veronika gyerekkora óta tudja, ő bizony színésznő lesz! A pályáját tudatosan építi, a szom­bat­he­lyi születésű lány ...vera

...a zalaegerszegi Hevesi Sán­dor szín­ház Nádasdy Kálmán Stúdiójá­nak elvégzését követően meg­találta a helyét a társulatnál. Majd a kisebb szerepek után egyre csak nagy­ob­bak jöt­tek, ám most élete egyik leg­fontosabb állomásához érkezett: beválo­gat­ták a budapesti Madách Szín­ház által immár harmin­cadik éve megren­dezett Mac­skák című musi­caljébe. Ez alka­lom­ból beszél­get­tünk vele, és felkértük, bújjon ki a bőréből fotó­sunk kamerája előtt. Eláru­lom, nem volt szük­ség instruk­ciókra, Vera kaméleonként vál­to­zott át, édes kisci­cus­ból őrült vadmacskává.

Valami olyan őserő az, ami benned van, amit tan­ulni nemi­gen lehet, hon­nan hoz­tad ezt a tehetséget?

–A csalá­dom­ban a zene, a szín­ház szeretete mindig jelen volt. Én ezt örököl­tem és boldog vagyok, hogy ez lehet a hivatá­som.

Egyál­talán lehetett volna bár­miféle „B” verzió, ha nincs a színház?

- 3 éves korom óta készül­tem erre a pályára, sosem akar­tam mást csinálni. A másik szerelem a tánc volt, de annak a profi szin­ten való űzéséről hamar letettem.

Mi volt az első nagy­obb, emlékezetes szín­padi munkád?

- Az első nagy­obb szerepem a Hair című musi­cal­ben Peggy, a néger nő volt. De amiről azóta is gyakran megis­mernek a nézők,az Mária Amnézia nővér, az Apácák című musi­cal­ből. Néhány évvel ez előtt a Hevesi Sán­dor Szín­házban megren­dezett Chicago c. darabba nyúj­tott alakítá­sod­dal tet­tél rám nagy hatást.

Hihetetlenül jól áll neked a szín­pad és vele együtt min­den­féle zenés, tán­cos musi­cal darab, de volt már rá példa, hogy kic­sit messzeb­bre merészkedtél ettől a műfa­jtól? Hogy állsz a komoly drá­mai alakításokkal?

- Komoly drá­mai alakításra sajnos stúdiós korom óta nem nyílt lehetőségem, pedig vágyom prózai szerepekre. A Zalaegerszegi Kvárté­ly­házban ját­szot­tam a Játék a kastély­ban előadás­ban Annie-​t, amit nagyon szerettem.

2013. március 25-​én a mag­yar szín­háztörténet­ben egyedülálló jubileumhoz érkeztünk: ezen a napon lett 30 éves a Madách Szín­ház Mac­skák című előadása. A darab megérett a vál­tozásra és új gen­erá­ció lépett szín­padra. Fiatal éneke­sek és tán­cosok, akik közül sokan még meg sem szület­tek a 1983-​as bemu­tató ide­jén (ahogy te sem). Ebbe a vér­fris­sítésbe kerültél be te is. Egyál­talán hogyan?

- Meghall­gatás során kerül­tem a darabba, ahol több száz ember közül válasz­tot­tak ki min­ket. Karác­sonyi ajándék volt, hogy meg­tudtam, szerepet kap­tam az előadásba. A 30 éves jubileumi előadás, amin én ját­szhat­tam Mindlev­eryt, fele­j­thetetlen élmény volt.

Szirtes Tamás, Puskás Peti, Détár Enikő és ez csak pár nagy név a sok közül, milyen a kapc­so­la­tod a stáb­bal, egyál­talán mekkora felkészülés és profiz­mus övezi az előadásokat?

- Szirtes Tamás egy fan­tasztikus ember és ren­dező, megtisztel­tetés vele dol­go­zni. De nagyon sokat köszön­hetek Sárközy Gyulá­nak és Euge­nia Vaszilenkonak, akik rengeteget dol­go­z­tak velünk, hogy igazi mac­skák lehessünk. Az új gen­erá­ciós mac­skák egy fan­tasztikus csapat, nagyon megsz­erettük egymást. De a többi színésszel és tán­cos­sal is nagyon jó kapc­so­lat­ban vagyunk. Öröm velük szín­padra lépni.

A Mac­skákkal elin­dultál egy olyan úton, amely ha jól lavíro­zol hihetetlen sik­erek kapu­jához veze­thet? Men­nyire bírod a ter­helést és az új közeget?

- Nagyon teherbíró­nak tar­tom magam, ha kitűzök magam elé egy célt, nem ismerek lehetet­lent. Amikor a Mac­skákat próbál­tam Pesten, Zalaegersze­gen a Made in Hungária próbafolya­mata zajlott és ját­szot­tam is.9 éve vagyok a zalaegerszegi tár­su­lat­nál, jó volt egy új közeg­ben lenni, olyankor mindig új dol­go­kat fedez fel az ember magában. Hol szeretnél tar­tani 10 év múlva? Remélem addi­gra nagyon sok álmom valóra válik majd. Ha azt csinál­hatom, amit szeretek és lesz csalá­dom, nagyon boldog leszek.

Nap, mint nap jelmezeket öltesz, a hétköz­napok­ban melyik stílus áll közel hoz­zád, van eset­leg valami, amit szenvedél­lyel gyűjtesz ruhatáradban?

- Imá­dok öltözködni! A bará­taim nevet­nek is a szekrényeim egyre gyara­podó számán, de az igazán nagy szenvedé­lyem a szép cipő. Ami a fotókon raj­tam volt, azért ölnék is,gyönyörű.

MAC­SKÁK

Az elmúlt harminc évben az előadást csaknem 1400 alka­lom­mal ját­szot­ták, eddig több mint más­félmil­lió néző vásárolt jegyet a musi­calre, ame­lyet szá­mos szere­posztás­ban látha­tott a közön­ség, s a darab­ban eddig össze­sen 190 művész lépett szín­padra. A Madách Szín­ház zalaegerszegi vendégjátékán mi is része­sei lehetünk a csodá­nak: „Az Okto­ber­fest sör­fesz­tivál nyitó­napján kerül megren­dezésre Andrew Lloyd Web­ber korsza­kalkotót darabja, a Madách Szín­ház által előadott 30 éves Mac­skák musi­cal, mely nem csupán helyi, de orszá­gos szin­ten is egyedülálló pro­duk­ció lesz, mivel sta­dion­ban még nem mutatko­zott be a darab! Zalaegersze­gen még soha ilyen kaliberű darab nem került megren­dezésre, főleg nem ekkora közön­ség előtt! A város történetében ez a nap nagy mér­földkő lehet, talán a leg­nagy­obb és leghíre­sebb kul­turális esemény lesz ez. Több mint 60 fős stáb­bal érkezik a Madách Szín­ház, 300m2 körüli lesz a szín­pad, élő zenekar, kórus, karmester, tán­cosok... A sok nagy név és arc közül azon­ban, kitűnik egy ismerős, Foki Veronika”- árulta el Székedli Bertold, a ren­dezvény egyik helyi főszervezője.

Fotók: LUX FOTÓ (Benkő Péter)

2013. július 05.

Etalon