A világot jelentő deszkák taposói
Művészetek nélkül lehet élni, de nem érdemes. Remélem, háztáji filozófiámat sokan osztják. Színházügyben biztosan, hiszen a zalaegerszegit például szerencsére rengetegen látogatják. Besenczi Árpád igazgatóval áttekintettük a pénteken lezárult évadot.
A Hevesi Sándor Színház csupa energia direktora – igazgat, játszik, tájol, vendégszerepel, beugrik, monodrámát játszik – három éve foglalta el a székét, mostanra tehát kellő tapasztalat áll a rendelkezésére az egerszegi társulat és a közönség megismeréséhez.
– Mit tart a társulat erősségének, milyen a zalai közönség, mit szeretnek, mire vevők, mit utasítanak el?
– A zalai nyitott, befogadó és értő közönség. Ez köszönhető a Ruszt, Halasi és a Stefán (Bagó–Bereményi) korszaknak is, hiszen a közönség nevelése mindegyik időszakban fontos szerepet kapott. Mi Sztarenki Pali barátommal, a művészeti vezetővel a fiatalok bevonzását tartottuk elsődleges célunknak, ezen munkagyümölcse beérni látszik. A „Tantermi Deszka” sorozat, amelyet Madák Zsuzsanna neve fémjelez, nagy sikert aratott a középiskolások körében. Úgy tűnik, a felnőtt közönség is megtalálta az utat a színházhoz, és talán a színház is megtalálta az utat hozzájuk. A társulat erőssége az összetartás, a szolidaritás, a professzionális hozzáállás és az alázat, amellyel ebben az évadban 276 alkalommal szórakoztatták a nagyérdeműt. Ez hatalmas szám, heroikus munka van mögötte, ami magába foglalja a színház egészét, beleértve a műszaki gárdát is, akikről csak felsőfokban tudok beszélni. Alföldi Robi a premier után azt mondta „nem volt olyan kérés, amit a műszak nem tudott teljesíteni”. Azt gondolom, ez magáért beszél. Nem éreztem egyik előadásról sem, hogy elutasította volna a publikum, mindegyiket a saját maga értékéért szerették. Vagy azért, mert megnevettette őket ( Hajmeresztő, A doktor úr, Figaro házassága) vagy azért, mert életérzést mutatott meg fantasztikus „körítéssel” (Made in Hungária), vagy azért, mert elgondolkodtatott (Bölcs Náthán, Az üveganya).
– Hol helyezi el a színházat a hazai palettán?
– Három éve, mikor kineveztek, egy már azóta a színháztól eltávozott művész azt mondta a Kossuth Rádióban, ha engem neveznek ki, a zalaegerszegi színház eltűnik az országos színházi palettáról. Nyugodtan mondhatom, mindenféle nagyképűség nélkül, hogy az egerszegi színház rajta van a magyar színházi palettán és a vidéki színházak között is előkelő helyet foglal el, akár a szakma, akár a közönség visszajelzését nézzük. Minket az érdekel, néznek-e bennünket itt a székhelyen, hogy minél több előadást tudjunk tartani Zalaegerszegen és a környéken.
– Vázolná a lezárult évad kiemelkedő teljesítményeit, örömteli eseményeit?
– A színház ebben az évadban ünnepelte a 30. évfordulóját, örömteli esemény, hogy a színházalapító Ruszt Józsefnek mellszobrot állítottunk, két újdonsült örökös tagunk van (Halasi Imre, György János). Sztankay Orsolya művésznőnek megszületett a kisfia, Madák Zsuzsannát, színházunk „polihisztorát” beválasztották a legjobb ötven fiatal magyar tehetség közé, hogy a POSZT-ra meghívták a Színésznők című előadásunkat, hogy Rákosa Tibor, a színház műszaki vezetője március 15-én átvehette a magyar ezüst érdemkeresztet, hogy Czegő Teréz művésznőt a Temesvári Csiky Gergely Színház örökös tagjává választotta, részt vehettünk egy igazán jó hangulatú, baráti juniálison Felsőrajkon, Vigh László polgármester meghívására.
– Nem várt esemény, ami vidámító élményként raktározódik el?
– Ha nem is kellemes élményként, de ebben az évadban jócskán kijutott a társulatnak a beugrásokból. Példátlan sérüléshullám sújtotta a társulatot, beleértve a műszaki gárdát is. Csak néhány ezek közül: Tordy Géza helyett Farkas Ignác a Bölcs Náthánban, Kovács Olga helyett Lőrincz Nikol A doktor úrban, Andics Tibor helyett Baj László A doktor úrban és jómagam is két produkcióban helyettesítettem beteg kollégáimat. Hála Istennek a sérültjeink/betegeink már jól vannak. Ezekben a nehéz szituációkban is megmutatkozott a társulat összetartó ereje.
– Milyen visszajelzéseket kapott színészként?
– Örülök, mikor az utcán megszólítanak és gratulálnak egy-egy alakítás után. De sokkal nagyobb öröm, mikor dicsérik az előadásainkat, a kollegáimat, a színház egészét. Ez talán jelzi, tényleg jó úton haladunk, ami persze nem jelenti azt, hogy az ember nyugodtan hátradőlhet a székében. Ez is arra sarkall bennünket, hogy tartsuk a színvonalat.
– Idén született meg a tízezredik bérlet. A látogatottság számadatai hogyan alakultak?
– 276 előadást játszott a színház, majdnem 70 000 nézőnk volt, erre nyugodtan büszkék lehetünk, azt gondolom, ez a városnak és a régiónak is rangot jelent. Egy város polgáriasultságát nagyban meghatározza, hogy milyen a kőszínháza. Zalaegerszeg kőszínháza aktívan vesz részt a város életének szövetében.
– Hallani, hogy a következő évad költségvetéséből még hiányzik egy komolyabb összeg. Megoldódik-e a gond?
– A megyei támogatás megszűnésével 60 millió forint hiányzik, ez bizony nem kis fejtörést okoz nemcsak nekem, de főleg Szabó József gazdasági igazgatónak is. A város vezetésétől, a térség országgyűlési képviselőitől ígéretet kaptunk arra, hogy megpróbálják pótolni az összeget. Ennek hiánya sajnos már a működést veszélyezteti. A központi költségvetés támogatásának csökkenése is érezteti hatását, ugyanakkor el kell mondani, hogy a város mindig az inflációval növelt mértékben támogatta az intézményt. Reménykedünk, hogy kérésünk meghallgatásra talál és nem kényszerülünk olyan lépésre, amely akár bérletes előadásszám csökkenésével vagy létszámleépítéssel járna.
– Nehéz megküzdeni azzal, hogy a színház is gazdasági egység, nemcsak művészeti intézmény?
– Nem könnyű dolog, de képzett gazdasági gárda dolgozik a színházban. Több vidéki színház már gazdasági társaságként működik (Kaposvár, Pécs, Szombathely), nem költségvetési intézményként. Nagyobb gazdasági önállóságot jelentene ez a megoldás, kollégáimmal együtt ezen gondolkodunk. Ebben az évben az önkormányzat revíziót is tartott a színházban, de apróbb hiányosságoktól eltekintve, rendben találtak mindent, ez azt mutatja, hogy színház műszaki, művészeti, ügykezelési és gazdasági osztályai is jól funkcionálnak.
– Kérem, emeljen ki néhány Ön által is izgalommal várt darabot a következő évadból.
– Az első bemutatónk október 4-én a Csíksomlyói passió lesz, Csiszár Imre rendezésében. Azt hiszem, minden korosztálynak megindító, katartikus élményt ígér az előadás, melyben szinte az egész társulat szerepel. Magyarországi ősbemutató lesz Szálinger Balázs (egyébként keszthelyi születésű) fiatal szerző, tavaly az évad legjobb drámájának választott Köztársaság című színműve, melyet Babarczy László Kossuth-díjas rendező és Sztarenki Pál állít színpadra. Egy igazi családi musicallel is várjuk a nagyérdeműt, A muzsika hangja Moravetz Levente rendezésében lesz látható. Remélhetőleg siker lesz a Csoportterápia című musical, amit Sztarenki Pali rendez, az évad végén pedig Halasi Imre tér vissza Zalaegerszegre, a Svejket állítja színpadra.
|
Csak a színész élteti Sztarenki Pál művészeti vezető kérdésemre a direktor véleményével egybecsengően válaszolt:„Mérföldkő a 30 éves jubileumi évad, mely jelzi, hogy jó úton jár a Hevesi Sándor Színház. 10 ezerbérlő, 70 ezernél több néző, POSZT versenyprogramban való részvétel, mely végre Ecsedi Erzsébet művésznő országoselismertségét eredményezte, a Tantermi Deszka szakmai sikere Madák Zsuzsanna vezetésével, Alföldi Róbert rendezése. Mind büszkeséggel tölt el. Ha anyagilag is biztosítva lenne a helyzetünk, azért nyugodtabb lennék, hiszen bátrabban tervezhetnénk a jövőt.” Mi lenne, ha a pénz végessége nem kötné gúzsba a művészek kezét, ha szabadon válogathatnának a darabok között,nem úgy olvasva egy-egy bemutatásra érdemes, a közhangulatba, s a társulat közlési szándékaiba belevágó szövegkönyvet, hogy eleve azon agyalnak, mennyibe jönne ennek a díszlete, jelmeze, hányszor lehet eljátszani?Bizonyára tobzódnának, s velük együtt mi is a parádés külsőségekkel bíró megvalósításokban, s a méregdrága tiszteletdíjú fővárosi művészek alakításaiban. De. Ha végignézünk az elmúlt évadon, látjuk, hogy az eszköztelenség, az egyszerűség „nyomása” alatt születtek a legjobb és legtöbb művészi leleményt mozgósító darabok. A Bölcs Náthán árnyfala, Az üveganya megindító hétköznapisága, a Színésznők atmoszférikus díszlettelensége, a Kebab nyersessége. A korábbról áthozottPrah-ról nem is beszélve. Mindannyiszor bebizonyosodott, a színész a legfontosabb „kellék”. A színészminden, nélküle a színház csak kő. Kőszívűeknek. De mi érzünk. |
Arany Horváth Zsuzsa
2013. június 15.
