Beugrással kezdte az évadot
A több, mint negyed évszázad alatt számtalan felejthetetlen szerepben láthatta a Hevesi Sán-dor Színház közönsége. Jelen évad izgalmasan kezdődött számára, hiszen tíz nappal a bemu-tató előtt vette át Tordy Gézától a Bölcs Náthán címszerepét Farkas Ignác.
Az öltözőbe húzódtunk a beszélgetés idejére, hiszen Farkas Ignác újabb alakításra készül. Először mégis a szezon első premierjéről kérdezem, mely komoly kihívást jelenthetett neki: Tordy Gézától – a művész betegsége miatt – vette át Lessing művének főszerepét.
- Az, hogy hetekig a darab másik szerepét próbálta, nehézség vagy könnyebbség volt?
- Ez abban az értelemben volt nehéz, hogy addigi szerepemmel, Szaladin szultánnal tulajdon-képpen már készen voltam. Ugyanakkor, mivel voltak közös jeleneteim Náthánnal és ott voltam minden megbeszélésen, tisztában voltam vele, hogy Csiszár Imre rendező mit vár el. Természetesen megkérdezték, vállalom-e a feladatot, hiszen közel volt a premier időpontja, nagy volt a szövegmennyiség is, de rábólintottam és másnap reggel kezdtük a próbát. Elindult egy hetes őrületes munka, éjjel-nappal tanultam és a nyolcadik nap körül éreztem úgy, hogy menni fog... Másnap jött a közönség: a nyilvános próbát általában ismerősök, barátok, színházi dolgozók előtt játsszuk, így ez az est egyfajta biztonságérzetet adott a bemutatóra, ami óriási siker volt. A minap tartottuk az utolsó Lessing előadást. A közönség jó része tudott a beugrásról, éreztem, hogy velem vannak. Besenczi Árpádnak, a színház igazgatójának sem volt egyébként egyszerű dolga, hiszen ő az én korábbi szerepemet vette át, eredetileg nem is szerepelt volna a produkcióban, tehát teljesen új volt számára a feladat.
- Az egerszegi nézők szeretik, régóta él a zalai megyeszékhelyen, de ezer szállal kötődik Szegedhez is.
- Kétlakinak érzem magam, hiszen Szegeden nőttem fel, édesanyám most is ott él, ott ért az első színházi élmény, ott voltam segédszínész két évig a főiskolai tanulmányaim előtt. Ugya-nakkor 1987 óta, egy kétéves nyíregyházi kitérő után már folyamatosan Zalaegerszegen vagyok, 25 év pedig egy ember életében meghatározó: ismernek, megállítanak az emberek az utcán és szerencsére nem azért, mert kifogásolnak valamit: a tetszésüket nyilvánítják ki. A közönség visszajelzése jó érzés, fontos, igaz, néha zavarba ejtő.
- Ez az ország fővárosközpontú, sokkal több a lehetőség Budapesten. Nem csábították?
- Ambivalens érzéseim vannak Budapesttel kapcsolatban: vidéki gyerek voltam világ életem-ben. Amikor odakerültem – négy évre, a Színművészeti Főiskolára -, érdekes módon mégis gyorsan beilleszkedtem. Igaz, ez az 1980-as évek elején történt, és az a város nem hasonlítható össze a mostanival, sokkal nyugodtabb volt. Mély gyökereket tudok ereszteni, melyeket nehéz fölszaggatni: Zalaegerszeghez már olyan erősen kötődöm, hogy nem is tudom, milyen csábító ajánlat miatt adnám föl az itteni életemet. Király Levente színművész, atyai jó barátom – hogy visszakanyarodjunk Szegedhez -, 1959 óta játszik a napfény városában. Egyetlen vidéki színészként megkapta a nemzet színésze elismerést, ami egy színész életében a non plus ultra.
- Manapság kevés elismerés éri a színészt, bárhol játsszon is. Ezt hogy éli meg?
- Kétségtelenül más egy színészi státusz ma, mint évtizedekkel ezelőtt, ennek pedig mély és sokrétű oka van. A rendszerváltás után elindított tévécsatornák például ontják magukból a különféle sorozatokat és a legtöbb esetben nem ragaszkodnak ahhoz, hogy színészek szerepel-jenek ezekben. Ma pedig az a színész, aki képernyőn van... Ezzel vidéki színészként már évtizedekkel ezelőtt szembenéztem, megbékéltem. Mindenkiben van egy egészséges exhibicio-nizmus, de nyilván nem azért lettem színész, hogy az egész országban vagy az egész világon megismerjenek: másfajta, sokkal mélyebb indíttatásból választottam ezt a hivatást.
- Milyen szerepekben láthatja még idén a közönség?
- Méhes László rendezésében próbáljuk a Made in Hungária című, Fenyő Miklós életét fel-dolgozó darabot, melyet évtizedek óta nagy sikerrel játsszanak, és amelyet a József Attila Színházban mutattak be először. Az apát játszom, aki hét év után visszatér a fiával Magyarországra. Amint ezt bemutattuk február elején, Alföldi Róberttel kezdem próbálni a Figaró házassága című darabot: ez is jó találkozásnak ígérkezik. Emellett Ecsedi Erzsébettel játsszuk a Prah című produkciót, amit közel egy éve mutattunk be és megvolt a 25. előadásunk...
/Péter Gyöngyi/
ZALAEGERSZEGI 7 NAP 2013. január 18. I. évfolyam 2. szám
