Olvasói Levél
Ember: ez gyönyörű!
Harminc esztendő; nem kevés idő. Nem tagadom, erre is gondoltunk, amikor feleségemmel és tizenhárom éves (kis)fiúnkkal elhatároztuk, hogy a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház kínálatából – hosszú-hosszú évek kihagyása után – kiválasztunk két előadást. Hiszen e teátrum idén (ősszel) születésnapos! Az a nem titkolt cél is lebegett a szemem előtt – milyen önző is az ember (!) -, hogy hármasban valami olyasmit élhessünk át, remélve persze, hogy a publikum többi tagjaival együtt, ami ad valamit, valami pluszt a bensőnknek; feltöltődést, táplálékot, muníciót, hogy aztán a hétköznapok különféle kihívásainak újult erővel meg tudjunk (úgy-ahogy) felelni.
Háznépen nevében is örömmel jelenthetem, hogy a Footloose című musical (rendező: Lendvai Zoltán) zalaegerszegi színházi adaptációja, előadása első osztályúra sikerült, gyermekünk korosztályának szavajárása szerint klassz, bajnok, haláli, csúcs, kafa... Igen-igen, többször is olyan pillanatot élhettünk át, melyet úgy neveznek: katarzis. Ami nem más (ki ne tudná?), „mint a műalkotásnak, főleg drámai műnek az a hatásmódja, amellyel az embert a köznapok világából kiemeli és magasabb, megtisztult erkölcsi-lelki világba emeli” (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára - Akadémia Kiadó, Budapest). Ez akkor is így van, ha a műfaji megnevezés a Footloose esetében musical és nem dráma.
Mágnesként vonzott bennünket az Illatszertár című szomorkás vígjáték is („organizátor”: Sztarenki Pál); magunkra ismer(het)tünk olykor-olykor, valamikori énünkre, a mostanira is (vajon a leendőre...?), korábbi, illetve XXI. századi élethelyzete(in)kre, valamint karakterekre, mintákra. Illetve konstatálhattuk, hogy a halandó milyen gyarló, behódoló, önző, egoista is tud lenni a – szűkebb-tágabb - környezetében élők kárára. S persze alapvetően Gorkij szavai is fel-feltörhettek bennünk az Éjjeli menedékhelyből: „Ember, ez gyönyörű!”.
A művészi igénnyel életre hívott két produkció áramkörébe kerülve nem egyszer s nem kétszer valamennyivel többször nyeltünk nagyokat egymás után, mint máskor.
Szóval (visszakanyarodva az önzőségünkre), megérte – megéri - Vas megyéből is Zalába átruccanni színházi energiabomba „importálásáért”. S nem mellékesen annyira bizseregtető volt az is, hogy az egyébiránt igen vegyes korosztályú nézősereg közösséggé kovácsolódott. Nagy szó, de néha kikerülhetetlen: eggyé vál(hat)tunk a társulattal.
Ruszt József – zalaegerszegi teátrumalapító – odafentről elégedetten tekinthet le, Bölcs Náthánként, három évtized elmúltával is.
Szenkovits Péter
Körmend-Harasztifalu (Vas megye)
