A néző az én vendégem – Interjú Balogh Tamással
Alig hiszem, hogy van bárki is Zalaegerszegen, aki az elmúlt 30 évben fel ne figyelt volna arra a férfiúra, aki mindig elegánsan öltözve lép utcára. Bizonyára sokan utána is fordulnak, de mára még többen tudják, hogy a jól öltözött úr hivatása színész. Balogh Tamással beszélgetünk a zalaegerszegi Hevesi Színház klubjában.
– Zalaegerszegen megvolt az utolsó előadása Székely János darabjának, a Caligula helytartójának. Brávózni szeretett volna az ember a végén – ha az a szituációban nem lett volna szentségtörés, oda nem illő – amikor az utolsó jelenetben főszereplőkként még fokozni tudták az előadás mindvégig izzó feszültségét. Farkas Ignác alakítja Petroniust, az akkori világbirodalom, Róma szíriai helytartóját, élet és halál urát, ön pedig Barakiást a sokat rángatott, gyűlölt, üldözött, választott nép jeruzsálemi templomának főpapját. Patt helyzetnek tűnik nézeteik egyeztetése. A nagy hatalmú helytartó magába roskadva ül, a bölcs, sokat megélt főrabbi pedig felhagyva az okos szavakkal ölelésre tárja karjait – elfogadást, megbékélést kínál- majd aztán a reakció nélkül maradt gesztus megváltozik, felemelkednek a főpap karjai... Érthetjük megadásnak, érthetjük megértésnek, egyetértésnek. Egy ilyen kidolgozott – mellbevágó és nézőt magával sodró – jelenet hogy születik meg?
– Nehéz erre tömören válaszolni. Több dolog együttállása kell ehhez. Maga a szöveg, ami egy gyöngyszem...
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Matyovszky Márta
2018. május 30.
Zalai Hírlap
