Petronius és Barakiás vitája – egy szobor miatt?
A Hevesi Sándor Színház pénteken este hét órakor tartja Székely János Caligula helytartója című drámájának premierjét.
Az erdélyi Székely János (1929-1992) író, filozófus szerkesztő legjobb drámájáról van szó, jelzi ezt az a tény is, hogy szinte minden évben találunk színházat, mely műsorán tartja. (Zalaegerszegen húsz évvel ezelőtt Taub János állította színpadra, Barakiást akkor is, most is Balogh Tamás színművész alakítja.) „Székely János drámái modern vitadrámák.
Mindegyik történelmi témát dolgoz fel, de a jelenkor kérdéseire keresi a választ. Drámáinak legjellegzetesebb sajátossága az erkölcsfilozófiai kérdések és a válaszok mélysége, következetessége”, írja róla az irodalomtörténet.
– A vállalásunknak megfelelően fontosnak tartjuk magyar, azon belül is az erdélyi drámák bemutatását, természetesen, a legjobbakat – mondta lapunknak elöljáróban a Caligula helytartója rendezője, a színház művészeti vezetője, Sztarenki Pál. – A Krisztus után 39-ben játszódó, valós eseményeken alapuló történetet 1972-ben, a legvadabb romániai Ceausescu-érában írta, a jelen kérdéseire a távoli történelemben keresve a lehetséges válaszokat.
Én magam már rendeztem a Dózsa című drámáját, Bánffy Györggyel. Roppant izgalmas vitahelyzeteket teremt, amiket mindannyian mélyen átélhetünk akár színészként, akár a nézőtéren ülve.
Kemény vitára számíthatunk, amikor majd odafigyelünk a római helytartó, Petronius (Farkas Ignác Jászai-díjas) és a jeruzsálemi zsidó pap, Barakiás mondandójára. Ami akörül forog, hogy miért lenne muszáj, de ugyanakkor miért lenne lehetetlen bevinni a római császár, a közismerten kegyetlen és őrült Caligula „ideküldött” szobrát a zsidó templomba. (Ő volt az, aki a saját lovát nevezte ki szenátornak.)
Kristálytiszta érvek a hatalom erejét elfogadó oldaláról, metszően pontos ellenérvek a rabbi szájából. Előbbi a gyakorlati kompromisszum, utóbbi a magasabb elvi megfontolás embere. Két okos fickó gyúrja egymást, a realitás és az élet magasztosabb szempontjai mentén. Tisztesség, tisztességtelenség, megalkuvás, önazonosság? Hűség, szembeszállás?
– Úgy gondoljuk, igazi csemegét nyújtunk át a nézőinknek, amikor az egyéniség autonómiáját keressük a drámával, s azt, hogy a hatalmi gúlán belül élők erkölcsi szorultságait járjuk körbe. Petronius klasszikus kettős kötöttségű figura, aki lojális a császárhoz, de megérti a provincia lakóinak a szabadságuk morzsáit óvó szempontjait. Néhány kulcsmondatot ideidéznék a darabból: „A hatalom végső határa az a pont, ameddig az alattvalók hűsége kitart. Mert ahogy Ti a parancsaitól függtök, úgy függ ő tőletek. Ne hajtanátok végre bármit, nem parancsolhatna akármit.”
Érdemes nyitott fülekkel hallgatni tehát a becsületes vitát.
Érdekes, hogy Székely János ugyan gyakran használta a vitadráma formát, de esszéiből tudjuk, hogy végül úgy tapasztalta, az emberek nem tudják meggyőzni egymást.
Hogy végül ki kit győz meg, s annak lesz-e értelme még? Hogy valójában mi is van a meghökkentően érkező, s végig a színpad közepén álló ládában, ami a szobrot rejti? Hogy kik ülnek hátul a záróképben betonmoccanatlan? Azt most nem árulhatjuk el.
Arany Horváth Zsuzsa
2018. január 11.
