Szent Péter esernyője pénteken este nyílik ki a színházban
Glogova bárhol lehetne, s valójában bármelyik időben. De a mi színpadi Glogovánk Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényének színi adaptációjában kel életre.
Sejtésünket a térben-időben érvényes falusi küzdelmekről megerősíti Moravetz Levente, a Hevesi Sándor Színház vendégrendezője, aki Deres Péter átiratát állítja színpadra. (Munkáját-művészetét már ismerhetjük, hiszen a Muzsika hangjai című zenés játék rendezője volt négy évvel ezelőtt.) Az Észak-Erdélyben található Besztercéről származik, s a kilencvenes évek elején négy évig polgármesteri teendőket látott el a baranyai Szentkatalin községben. A színművészet mellett darabokat is ír.
– Nem kell határon túlra menni ahhoz, hogy a falusi élet a városi ember számára talán idegennek, furcsának tűnő jelenségével találkozzunk.
– A Szent Péter esernyője nyelvezetében, cselekményvezetésében a valóság és a csodás véletlen épül egymásra. Hogy jelenik meg a rendező elképzeléseiben?
– Alapvetően az erősödik a produkció során, hogy semmi másról nincsen szó, mint egy kis település törekvéseiről. Ezért mondom, hogy mindezt saját környezetünkben is megtalálhatjuk. Csak kívülről tűnik abszurdnak ez a világ. Ha a kistelepülési ember találkozik a budapesti csúcsforgalommal, ő azt fogja abszurdnak megélni. Nem értik, miért rohannak. Ebben a darabban a kistelepülési életmód, forma jelenik meg. Elmondani persze nem lehet, de felemeli a karját Besenczi Árpás színművész (a darabban Szlávik) és a néző kacag.
Ezek életek, komoly életek, megélt helyzetek, magyarázza a rendező, s mivel messze van tőlünk, csodásnak, groteszknek tűnik.
– Mikszáth alapkoncepciója szerint egyszercsak elkezdenek mesélni egy piros esernyőről. Az egyik látni vélt valamit, a másik továbbadja, a harmadik elhiszi, s egyszercsak egy falu, egy ország elkezd hinni benne, s ha elhiszik, meg is valósul.
A Moravetz Levente határozott kezű rendező, ezúttal is kimunkált instrukciókkal érkezett, ráadásul, mint mondja, ad arra, hogy az általa rendezett darabokat később is megnézze, ez a garancia arra, hogy az előadás sokadjára is ugyanazt a minőséget nyújtsa.
– Igyekszem, hogy az előadás később se mozduljon el, olyan vázra építem, ami megóvja ettől. Minden általam rendezett darabra visszamegyek, bármilyen messze van, hiszen feltalálták az autót. Közben írok, fejben persze.
Moravetz Leventének több, nagy történelmi tablót felvonultató zenés színművet köszönhetünk. Egerben Egri csillagokat, Szigetváron Zrínyi-darabot rendezett, de készült zenés színpadi mű II. Rákóczi Ferenc és Báthory Erzsébet életéről is. Utóbbi még keresi a városát. Mindegyiknek igyekszik állandó helyet találni, a Rákóczi-darabnak reményei szerint talán Szatmárnémeti lesz az otthona. Miután a Zrínyiről szóló művet idén nyáron bemutatták a dévai operafesztiválon, az ottani román megyevezetés megkérte, írjon ugyanilyen erősségű Hunyadi-musicalt. Amúgy szabadúszó, de Pécsett is dolgozik.
– Kivételes missziónak tűnik, amit a magyar történelem alakjaiért e módon tesz...
– Valóban, sokat is kell olvasni, és az anyagi feltételek megteremtése sem egyszerű. De gyerekkoromtól Hunyadi-rajongó vagyok, ez könnyíti a munkát.
Visszatérve a zalaegerszegi elődásra: a pénteken debütáló darab szereplőlistája mutatja, színészi sztárprogrammal van dolgunk.
– Bár felajánlotta a színház vezetése, hogy én válasszam ki a szereplőket, ez időhiány miatt nem valósulhatott meg, ám maximálisan elégedett vagyok a vezetőség választásaival.
(A zalaegerszegi színházban a színműben láthatjuk Ecsedi Erzsébet, Mester Edit, Czegő Teréz, Kováts Dóra, Barsi Márton, Besenczi Árpád, Kiss Ernő, Bellus Attila, Mihály Péter, Kátai Kinga, Lőrincz Nikol, György János, Wellmann György alakítását.) A rendező régi ismerőst is üdvözölhet a stábban, hiszen Mester Edittel egy osztályba járt a színművészetin.
Moravetz Levente a szlovákiai Kandračovci együttes zenéjét használja a Szent Péter esernyőjéhez, alkotótársa Bényei Miklós díszlettervező és Molnár Gabriella jelmeztervező.
Arany Horváth Zsuzsa
20127. november 23.
