A színház az én ápolónőm
Az embernek néha két élete van. Urházy Gábor Lászlóé ilyen. Egyik a színpadon zajlik, ahová teljes lényét viszi, a másik a hétköznapokban, ahol szinte rangrejtettségben szeret lenni. Ezt kell megértenünk, elfogadnunk.
"A színész ne a külsejével akarjon színész lenni", hárít, amikor azt állítom, sármos, jóképű férfi, s ezzel számolnia kellett, amikor az erdélyi, pontosabban partiumi Zilahon végzős gimnazistaként mintegy 27 évvel ezelőtt - hirtelen ötlettől vezéreltetve - a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem színházművészeti fakultását jelölte meg, s végezte el 1996-ban. Tizenhat éve a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagja. Hosszú út vezetett idáig.
- A családban senkinek sem volt köze a színészethez, apám gépészmérnök, édesanyám könyvelő, öcsém gyógyszerészeti cégnél dolgozik - mondja, ám közben kiderül, édesapja megfordult az amatőr színjátszók között, sőt, a fiával együtt játszott a Doktor úr című darabban.
- Mégis honnan a hivatást választó ötlet? Szavalások, jó orgánum, ének- és tánctudás?
- Nem szerepeltem középiskolásként, nem is szerettem az ilyesmit. Persze Ady városának szülötteként szerettem a verseket, sokat olvastam, mégis véletlenül döntöttem el a színművészetit. A család meg is lepődött. A második legjobb felvételizőként jutottam be, ezek szerint jól megfeleltem.
"Ha hiszed, ha nem, nem szeretem magam mutogatni", kékesszürke tekintetével győzköd.
- A színház a munkám, az kiemel az életemből, amikor színpadra lépek, átalakulok, azért mindent megteszek, szeretem, úgy hiszem, tudom is csinálni. Az utcán meg el szeretnék bújni. Ez már így is marad.
Pedig kamaszkorában a társaság középpontja volt. Az egyetem jó alapokat adott, mestere Orosz Lujza, Csiky András, Spolarics Andrea. (A hangszínére azonnal felfigyeltek, a szinkron is szeretné, ha lenne ideje rá.)
- Az egyetemen az első évben nem beszéltünk, csak mozogtunk. Újra megtanítottak bennünket járni, nézni, csak a második évben kaptunk szöveges feladatokat. Azt gondolom, ösztönös színész vagyok, nekem ezért az a metódus sokat segített.
A váratlanság egyébként is kihozza belőle az eredeti ötleteket. Pedig izgul, mindenféle képzelt vagy valódi egészségügyi malőr éri kiélezett helyzetben. Előadás előtt órákkal korábban ott van a színházban, időre van szüksége, hogy magára illessze a szerepet.
- A vége könnyebb, az előadás végén hamarabb visszatérek önmagamhoz. Átöltözöm és megvagyok.
Szatmárnémeti, Székelyudvarhely következett a diploma után, főszerepekkel, többek között Don Juannal, A két úr szolgájával, Shakespeare-szerepekkel.
Zalaegerszegért Merő Béla és Stefán Gábor a felelős, ők hívták Zalába. Nem volt idegen a hely, járt már errefelé, de talán nem gondolta, 16 évre marad. Ebből is látszik, ragaszkodó, elkötelezett, kitartó fajta, nem véletlenül tűri jól a kemény munkát, az úgynevezett fegyencedzéseket, amivel fizikailag karban tartja magát. Szándékai szerint rendezői koncepcióhoz is alkalmazkodik, noha azt mondja, soha nem készül semmire, minden próbafolyamat a nulláról indul, amikor az ember tehetségtelennek érzi magát. Szerencsére a nézők döntenek ezügyben. Akik látták a Scapin furfangjában, a Magyar zombiban, a Holdvilág és utasában, a Portugálban, a Hajmeresztőben, az Üveganyában, a Csoportterápiában, A Miniszter félrelépben. S most idén A dzsungel könyvében, az Agatha Christie-krimiben. És a legújabb, tán legfontosabb szerelemben, a Liliomban.
Amit mintha ráöntöttek volna, a figura rásimul a személyiségére. Nagyon szereti, nagyon eltalálta őt is. A vásári kikiáltó (az egerszegi darabban disc-jockey) kedvéért le is fogyott 10 kilót. Elhatározásaiban szívósnak ismeri magát.
- Gábor Laci is olyan volt, mint Liliom, de már nem.
- Hanem?
- Lenyugodtam...
A kemény és eltökélt, ám belül gyengéd és romantikus, csóró, helyét nem találó Liliom nagyon akarja szeretni a szeretteit, amikor végre eléri az igazi szerelem, mindent meg akar tenni érte. Nem sikerül, a férfitehetetlenség pedig csapdát és rossz döntéseket szül, egészen a tragédiáig. Indulatosan tombol, önmagát vádolja, így fordul az ellenkezőjére a legjobb szándéka is.
Apropó, Gábor Laci. Néhány éve a neve elé került az Urházy előnév. Édesanyja nemesi felmenőit jelöli, akik a tokaji borvidéken és később szerte a világon éltek, élnek. Szépapja, Urházy György író, a debreceni országgyűlés tagja volt, Bem tábornok alatt harcolt a szabadságért. Idén májusban a Felvidéken Urházy-világtalálkozó is lesz.
- Nem tudok menni, játszom aznap este is... A szüleim odautaznak.
Pedig az utazás igen előkelő helyet foglal el a bakancslistáján. Legszívesebben Skandináviával ismerkedne meg, minél északabbra vinné az útja, nem baj, ha hideg van arrafelé.
Addig is, míg ez megvalósul, a következő hónapokban beleveti magát az Evitába, kedvenc musicaljébe, amelyben a következő évadban lesz szerencséje szerepelni. Peront fogja alakítani.
- A színház az én ápolónőm. Ha gondom van, mindig a színház oldja meg.
Alighanem a zalaegerszegiek ragaszkodása is felér egy-egy jókedvpirulával:
- Tegnap egy néni megszólított az utcán, megsimogatta az arcomat, tetszett neki az előző este.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. április 08.
