Beszélgetés a Zalaegerszegért-díjas Nagy Ferenccel
Nagy Ferencet, vagy, ahogy a legtöbben ismerik, Francit, nem szükséges részletesen bemutatnunk a zalaegerszegieknek, hiszen csaknem 35 éve oszlopos tagja a Hevesi Sándor Színháznak, a szervezési osztály vezetőjeként igyekszik egyengetni a helyi kultúra útját. Munkásságát nemrégiben Zalaegerszegért-díjjal jutalmazta a város.
A szervezési osztály vezetőjeként dolgozik jelenleg, azonban a kezdetektől ez idáig hosszú út vezetett....
-1982. augusztusában szereltem le a katonaságnál, s szinte rögtön, szeptember 1-jén már a zalaegerszegi színház kellékese lettem. Ezt követően a kellék-bútortár vezetőjévé neveztek ki, majd 1991-ben a szervezési osztályra kerültem, melynek később, 1993-tól lettem a vezetője.
A munkám során mindig fontosnak tartottam, hogy ne csak a jegyek, előadások szervezésével, de az emberekkel is foglalkozzam. Szerencsés vagyok, hiszen egy olyan csapattal dogozhatok, akik között öröm eltölteni a napjaimat. Segítjük egymás munkáját, s támogatólag fordulunk egymás felé. Számomra rendkívül fontos az őszinteség, az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a másik munkájának megbecsülése. Hiszen ha őszintén el tudjuk mondani a problémákat, vagy az esetleges hibákat, akkor mindenre találhatunk megoldást, együtt, közösen.
Rendkívül energikus és pozitív gondolkodású. Ezt az életfelfogást otthonról hozta?
-Én úgy gondolom, hogy igen, teljes mértékben. A szüleim ma már idősek, édesapám elmúlt 90 éves, az édesanyám pedig 87 éves, mégis tele vannak életkedvvel, olyannyira, hogy édesapám még most is odaáll a citerája mellé játszani és énekelgetnek. A rengeteg nehézség után is, amiken keresztül mentek, vidámak a mai napig. Nem panaszkodnak, élvezik a szép dolgokat, s én abszolút ezt mentalitást hoztam magammal.
Milyen hatással volt Önre a Zalaegerszegért-díj, az azzal járó elismerés?
-Rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra, s természetesen ezzel együtt felelősség is. Ez a díj egy visszaigazolás, hogy amit teszek, ahogyan élek, azt a környezetem elismeri. Természetesen egy inspiráció is, amely még nagyobb erőt, lendületet ad számomra.
Nagyon hálás vagyok a családomnak és azoknak is, akik segítik a munkámat, mert ez a díj nekik is szól.
Ami számomra a leginkább igazolja, hogy nem érdemtelenül kaptam meg ezt az elismerést, az az, hogy rendkívül széles körben találkozom az őszinte gratulációval, s azzal szembesülök, hogy valóban sokan vannak, akik örülnek a sikereimnek. S ez manapság nagyon ritka dolog. Pedig én is épp ilyen vagyok, őszintén együtt tudok örülni olyankor, amikor a környezetemből valaki sikereket ér el, vagy elismerik a munkáját. Ez annyira fontos lenne az emberi kapcsolatainkban, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés.
A munkám során kialakult a kapcsolatrendszerem, azokkal a szervezőkkel, akik adott intézményekben, iskolákban, művelődési házakban dolgoznak és ugyanolyan fontosnak tartják, hogy a környezetükben élő emberekkel megismertessék, megszerettessék intézményünket. Rendkívül nagy szükség van ezekre az emberekre, hiszen sokan maguktól nehezebben mozdulnak ki. Mi mindannyian ezért dolgozunk.
Meglátása szerint milyen most a kultúra támogatottsága a városban?
-Nagy öröm számomra, hogy a fenntartónk, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata mellett egyre több mecénásunk van, akik fontosnak tartják, hogy támogassák a színház munkáját, egyénileg, vagy vállalkozóként.
Ön nagy focirajongó hírében áll. Régóta tart ez a szerelem?
-Igen, már gyerekkorom óta rendszeresen focizom, először versenyszerűen, jelenleg baráti társaságokkal. Az elmúlt évek távlatában kijelenthetem, hogy a színház és a foci életem örök szerelme marad. A foci mellett azért időt szakítok más sportra is, rendszeresen végzek erősítő edzéseket egy fittness teremben. A mozgás életem minden területére kihat, energikus vagyok a munkámban és az élet minden területén. A sport nem csak közösségépítésre jó, de természetesen az egészségünk megóvására is nagyon pozitívan hat.
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház folyamatosan egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a nézőszám az elmúlt évek során csak egyre nőtt.
-Így van, ma már elmondhatjuk, hogy a színház elérte a 95 százalékos nézettséget, ami a remek darabok mellett a háttérben működő szervezőknek is köszönhető, akik összefogják közösségüket és segítik munkánkat.
A magas nézőszám első sorban a bérletes rendszerünknek köszönhető. Egyre több nézőnk tartja fontosnak, hogy az összes bemutatott darabunkat megnézze műfajtól függetlenül.
A nézőink összetétele nagyon vegyes, az általános iskolás korosztálytól a nyugdíjas korosztályig kínálunk előadásokat. A színház funkciója összetett: szórakoztatni, miközben elgondolkodtatjuk a nézőt, miközben talán tükröt tartunk elé, vagy épp megoldást kínálunk egy adott helyzetre a történet megoldása által. A mottóm: a színház a színészetért és a nézőért van. Nekünk ezt kell szolgálnunk, akár a portán, a színpadon, vagy az irodában van dolgunk.
Minden bizonnyal vannak kedvenc előadásai....
-Természetesen, számomra is van olyan előadás, olyan darab, ami kedvesebb a szívemnek a többinél. Nagy kedvencem, hogy csak néhány példát említsek, Szabó Magda Régimódi története, a Valahol Európában, Az ördögök, Minden jót, Elling! Made in Hungária, vagy A nagymama. A sort persze még hosszú ideig folytathatnám....
Milyennek látja a jelenlegi évadot, mint szervező?
-Úgy vélem, hogy van okunk az optimizmusra. Pénteken mutatjuk be legújabb darabunkat, s az eddigi előadások mind azt mutatják, hogy jól választottunk, a nézők elégedettek. Jelenleg 11170 bérletesünk van, ami egy nagyon szép szám. Az előadások telítettsége pedig azt mutatja, hogy valóban szükség van egy jól működő, színvonalas előadásokat kínáló színházra, olyanra, mint amilyet Ruszt József 1982-ben megálmodott, s elindított. S nekünk az a feladatunk, hogy ezt továbbvigyük, együtt, összefogva, kölcsönösen segítve, tisztelve egymást.
Sárvári Viktória
Zalaegerszegi 7 nap
