Visszatért a dramaturgok ihlette Színházi Nyílt Fórum Egerszegre
Négy nap, húsz dramaturg, nyolc szerző, nyolc szöveg. Ez a mérlege a vasárnap zárult Színházi Nyílt Fórumnak, amely 15 év után Pécsről visszaköltözött a Hevesi Sándor Színház égisze alá.
A hozadéka persze sokkal több annál, mint amit a számok kifejeznek. Csütörtökön délután a kezdéskor is kiderült, hogy a tavaly októberben indult folyamat, melynek során a Színházi Dramaturgok Céhe felhívására 150 darab érkezett, rangot ad a hazai színházak dramaturgjait tömörítő szervezetnek, lehetőséget a szerzőknek, hogy szakmai körben megmutassák magukat, de arra leginkább, hogy őszinte, elkötelezett, egyenes párbeszédet folytassanak a művek felett. Ekként fogalmazott például a vasárnap délelőtti búcsúzkodó-összegző zárótalálkozón Upor László dramaturg, e hivatás egyik hazai doyenje.
Ezt megelőzően öt csoportba szerveződtek a színházi emberek, hogy a szerzők egyenként meglátogatva őket, diskurzust folytassanak a művekről, amelyek előbb-utóbb színpadot kapnak. Márcsak azért is, mert a Radnai Annamária vezette dramaturg céh már a válogatással elkötelezte magát mellettük. Az ifjabb szerzők közt volt Fridl Viktória, aki érdeklődésünkre elmondta, a baráti, szeretetteljes légkör alkalmas volt arra, hogy empatikusan, őszintén beszélhessenek az olykor valóban félkész alkotásokról.
- Mi is tervezzük, hogy a leadott művünkön az itt elhangzottak alapján még tovább dolgozunk - mondta Kovács Dominik és Viktor. A húszéves simontornyai ikerpár fiatalemberek bölcsészhallgatók, együtt írják műveiket, a laikus számára elképzelhetetlen metódussal: egymásra hangolt szimbiózisban. A Zalaegerszegen „élveboncolt” Jégtorta című drámájuk a családon belüli szoros egymásrautaltságban gyökerező konfliktusokról szól az apa-lánya viszonyt véve alapul. Nem könnyű történet.
- A legtöbb darab a lét alapkérdésiről szól, arról, hogy mi az értelme, miért és mi fáj - magyarázta Radnai Annamária, a Katona József Színház dramaturgja, egyben a színművészeti egyetem tanára. - Ezzel együtt nagyon is szórakoztató, s a figyelmet lekötő szövegekről van szó. Nem gondoltuk a folyamat elindításakor, hogy ilyen sok darab érkezik a felhívásra, de a mennyiség nem tett bennünket felületessé. Korábban mi kerestük a színházaink számára az asztalfiókokban rejtőzködő kortárs műveket, most kiderült, nagyon is széles lehet a szerzői paletta. Titkos szektánk újra színre lépett.
A program gyakorlata a korábbi felolvasásokhoz képest az érdemi feladatra koncentrálva zajlott, ennek előnyeiről szólt Maros András, aki valójában félkész termékkel érkezett, de a hallottak alapján biztosan írni fog, jelezte.
- A szerző a színházban olykor szinte zavaró tényező, amikor a rendező és a színészek dolgoznak a darabján, most viszont a miénk volt az egész Hevesi, az intenzív műhelymunka komplex ajándék volt számunkra.
A hajdani, az egervári várban működött nyílt fórum alapítói közt volt Merő Béla rendező, aki most felkérésre ismét együtt dolgozott a dramaturgokkal.
- Nekem is új volt a módszer, ami nélkülözte a felolvasást - válaszolta érdeklődésünkre. - Nagyon sajnáltam, hogy a nyílt fórum annakidején elkerült tőlünk, mert a POSZT-on csak mellékszál lehetett. Most reményeink szerint visszakerült jogaiba. A saját módszerem alapján a műveket tüzetesen átgondoltam, abból a szempontból, hogy miképp lenne színpadra állítható. Egészen kiválóak is akadnak, én kettőt is szívesen színreállítanék. Egyszerre szürreálisak, de ugyanakkor érzékenyen reflektálnak a világra, a társadalomra, amiben születtek, mondhatom, némelyik igazán orrbavágó a szó jó értelmében.
A Zalaegerszegen szereplő nyolc darab a szerzőkkel együtt márciusban a debreceni Deszka Fesztiválon új kört fut a dramaturg céh jóvoltából, majd a júniusi pécsi POSZT-on rendeznek belőlük felolvasó színházat.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. január 9.
