Nikol arcai
Soós Imre is ilyennek látná a róla elnevezett díj friss tulajdonosát. Nagy kék szemekkel, bizakodó mosollyal, ami mögött mégis érződik a figyelő óvatosság. Arca változásaiban felnőttes fruskák és derűs asszonyok rejtőznek.
Mi kellhet más a színésznőnek, minthogy karakterek sokaságának az ígéretét hordozza? Már ott volt abban a hétéves edelényi kislányban, aki a templomi hittanórán szemtelen léggitározással adta elő a penzumot. Már csak ki kellett várnia, amíg felnő, hogy a közeli miskolci színház stúdióképzésének ajtaján kopogtatva próbálkozhasson. Mígnem meghallotta, menj Egerszegre, ott jó a képzés. Így esett, hogy húszas évei utolsó hónapjait taposó Lőrincz Nikol 10. évada a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatát erősíti. Aki a napokban megkapta a 2011-ben pályakezdőknek alapított Soós Imre díjat a MASZK Országos Színészegyesülettől. A díjat Hegedűs D. Gézától vehette át.
- Nem volt túl nehéz az ország másik csücskébe jönnöm, addig is nagyon sokat költözködtünk édesanyámmal, azért, hogy jobb állásokat kapjon, hiszen 2 és fél éves koromtól egyedül nevelt engem, az általános iskolát hat, a középiskolát három helyen jártam ki - mondja hosszú haját hátrasimítva, amikor a színházi klubban beszélgetünk. A családi háttérről keveset szól, de aki látta őt ebben az évadban Az üveganya Virágjaként, érezhette, az apafigura és a darabbeli lány közti fájó vibrálást, volt miből megépítenie. Jelenleg a hozzá nagyon közel álló, őt mindenben támogató édesanyjától is távol van, mivel épp Németországban ápolónő.
Közben elénk tárul a kép, amint Nikol arra járva mindig megsimogatta a miskolci színház ajtaját. Első teátrumi emléke a Mágnás Miska, benne Marcsa szerepe. Kölcsönkapott bérlettel látta. Aztán már mindig színész akart lenni.
- Itt a zalaegerszegi színházban éppen ezzel a szereppel kaptam meg a színész I. kategóriát. Ebből írtam a diplomamunkát is. Ma már másképp csinálnám, ennyi év távlatából sokkal többet tudok róla.
Zalaegerszegen Ecsedi Erzsi tekintetében látta meg először, hogy itt otthon lesz, nem véletlen, hogy közös az öltözőjük. Inspiráló közeget talált, nem bánta, hogy a színművészeti főiskola nem fogadta be őt, bár négyszer próbálkozott.
A Koldusopera román örömlányát kapta elsős stúdiósként első színpadi szerepül, nem akárhogy. Pap Lujzától kellett átvennie a szerepet, – aki saját feladatán túl rengeteget segített neki – ehhez egy hónap alatt 12 kilót fogyott.
- Megmutatták a jelmezt, ha beleférek, enyém a szerep.
Megcsinálta. Az már csak hab volt a tortán, hogy tűsarkúban 40 fokban kellett helyt állnia.
A súlyával egészséges harcban áll, oda kell figyelnie, ami azért igazságtalan, mert amúgy nagyon szeret főzni. Ezt a hobbit persze szerelme, leendő férje, a népszerű Barsi Márton színművész, amúgy nagyra értékeli. (Az esküvő két hónap múlva lesz, szóval nagy a jóleső izgalom.)
- Edzés? Sokat segít a tánc, a színpadi mozgás. Egy zenés produkció esetében a négyórás próba levesz néhány kilót. Jógaóránk is van hetente, amit a rendezőasszisztensünk ( Lengyel Noémi ) tart, szeretjük.
Emlékezetes szerepek? A mostani Az üveganya lány figurája nem mellékesen a halványan jelzett magánéleti lelki terhek miatt. Mégis jó, mert kijátszhatja a fájdalmakat magából.
- Szeretem az elrajzolt karaktereket, mint amilyen a Szecsuáni jólélek asszonyalakja, de arra vágyom, hogy hús-vér embereket mutathassak. Nagyon szerettem a Portugál Jucikáját is /vizsgaelőadás/, Ariadnét a Köztársaságból, a Bölcs Náthán Daja alakját, A kölyökben játszott/táncolt figurát is. A házasságlevél kikapós szomszédasszonya, a Miniszter félrelép ápolónője, a bohózatok világába is repítette már. Imád nőket/nagyasszonyokat játszani.
Lőrincz Nikol egyszerre kamaszlány, érett asszony, vagy koros matróna. Drámai hősnő és komika. Érzékeli azt a hajszálvékony mezsgyét, amely a valódi vígjátéki alakítást elválasztja az üres harsányságtól.
- Egy időben úgy éreztem, túl sok, a valódi koromnál idősebb szerepet kapok, közben láttam, hogy elégedettek a munkámmal. Nagyon örülök, hogy javasoltak erre a díjra, köszönettel tartozom Besenczi Árpád igazgatónak és Sztarenki Pál művészeti vezetőnek.
Külön története van annak, ahogy a társulat szeretete megnyilvánult a Soós Imre díj kapcsán. Éjjel fél kettőkor ért vissza a gálaest után Budapestről Egerszegre, még benézett a színházba. Páran lézengtek a „karámban” (így hívják a klub melletti, falapokkal körülvett parányi kertet).
- A klubban azonban csak jöttek és jöttek a kollégáim, megvártak az éjszaka közepén az ünnepléssel. Csodás érzés volt! Én ebben a társulatban nagyon jól érzem magam!
Az önbizalmát is építi, kipróbálta a szinkront, szereplőválogatásra is többször vállalkozott már. Nagy kedvvel alakít kicsi és nagy szerepet egyaránt. Rengeteg energia van benne, csak ki kell használni.
Arany Horváth Zsuzsa
2016 április 9.
