A gyerek fél vagy a felnőtt?
Két tizenéves srác betört egy villába, benzinnel locsolkodott, videójátékban látott öldöklőst játszott, csúnyán beszélt, majd addig rugdosott köveket a felüljáróról az autókra, míg az egyik sofőrt eltalálták. Meghalt.
Nem csoda, hogy mindezt látva megriadt a 11 éves Dóra. Levélben leírta, édesanyjának elmondta. Szerencsére. Hiszen mindezt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadán látta a Kövek című, megtörtént esetet feldolgozó ausztrál drámában.
A kislánya levelét Pummerné Gróf Katalin eljuttatta a teátrumhoz, a fenntartó önkormányzathoz, szerkesztőségünkhöz. Ezzel alkalmat adott arra, hogy a színház kezdeményezésére sok-sok érintett: szülő, pedagógus, színházi ember, drámapedagógus, pszichológus, felelős városvezető cserélhessen eszmét arról, mi a színház feladata, gyermekeink felnevelésében ki milyen kompetenciákkal kell rendelkezzen. A fórum és vita indukálásáért köszönet illeti a mélyen megérintett édesanyát. A megyeszékhelyi színház gesztusát a résztvevő pszichológus, drámapedagógus. dr. Cziboly Ádám, a Színházi nevelési programok kézikönyvének szerzője értékelte: „nincs még egy hazai színházi műhely, amelyik, ha kritika éri, nem elzárkózik, hanem közös gondolkodásra hív. Ahogy nincs olyan sem, amelyik évente 85 előadással, a 3000 gyereket elérő Tantermi Deszka programjával a tizenéves korosztályt érintő legélesebb problémákat a maga eszközeivel segít feldolgozni.
– Épp a feldolgozást hiányoljuk szülőként, az a gond szerintünk, hogy a feszültséget még a játék során nem oldja fel a mű – jelezte Gróf Katalin, hozzátéve, a gyerek színpadi káromkodásról beszélt otthon. Domján Zsuzsanna, Mindszenty József Általános Iskola tanárnője megerősítette a szülőt. Úgy véli, előre kellene ismernie, mire viszi a gyerekeket, s melyik darab hány éveseknek való. Ő maga a színházlátogatás után egyébként 50 percig beszélgetett a gyerekekkel.
Igen!, érkezett a válasz a zsúfolásig telt próbaterem publikumától.
– Nem lehet mindenre felkészülni, épp ezért kell olyan gyereket nevelni, aki jó választ ad az élet néha riasztó kihívásaira, akinek kifejlődik aproblémamegoldó képessége, jó, hogy a színház is ingert ad ehhez – válaszolt Fábiánné Simon Klára, nyugalmazott magyartanár.
– Ma már a mesedarabok helyett világszerte egy ügyet a fókuszba helyező előadásokkal találják meg az ifjúságot: válás, kortársi agresszió, étkezési zavarok, szerelem, barátság, hűség – mondta a meghívottak közt helyet foglaló Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója. Náluk 10 éve játsszák a felkavaró Köveket, Békés Pál író magyar fordítása is az ő felkérésükre készült. – A Kövek a gyermekbűnözésre és annak következményeire figyelmeztet. A tizenévesek olyan természetes traumákon esnek át (pubertás, hormonátalakulás, szülőktől való távolodás), ami megterheli a lelki fejlődésüket, ráadásul a válási árvaság, elveszettség, magukra maradottság világjelenség. A drámapedagógia törekvése, hogy felismerjék saját gondjaikat, amiktől még a felnőttek is megriadnak.
– Kirendelt pártfogója voltam azoknak, akik vonatablakokat dobáltak, mígnem az egyik utas megvakult a szilánkoktól – osztotta meg élményét Horváth László.
– Szerintem a darab rendben van, erős alkotás, de én nagyobbaknak játszanám – foglalt állást Velkey Péter, a zalaegerszegi polgármesteri hivatal osztályvezetője.
– Városvezetőként, 60 ezer embert képviselve, ifjúságvédelemben dolgozva, csonka családban felnövő gyerekekkel találkozva, konzervatív emberként úgy vélem, a káromkodás nem való színpadra – szögezte le Bognár Ákos önkormányzati képviselő.
– Ebben a darabban nem volt káromkodás, a fiatalember azt hiszem, tudatlan – szólt a fiatal szenátorhoz Kiss Katalin, a keszthelyi Farkas Edit Római Katolikus SZKI igazgatónője. – Az isten káromlása nincs jelen, a csúnya beszéd pedig közismert lélektani jelenség az indulatok kezelésére. Nálunk halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok tanulnak, árvák, állami gondozottak, szociális árvák, értelmi képességeikben enyhén korlátozottak. A problémáik kezelésében, megértésében sokat köszönhetünk Madák Zsuzsanna csapatának, akik elhozzák a Tantermi Deszka darabjait, s megbeszélhetjük a látottakat. Nálunk már nincs csúnya beszéd, a diákjaink értik, hol, miért van értelmező funkciója a darabokban.
– „Ne tegyünk rosszat”, „ne csináljunk hülyeséget”, „a nagy ne irányítsa a kisebbet” – olvasott fel néhány gyerekválaszt Cziboly Ádám. A Kövek után kérdezték őket.
– A vihar kapujában állnak, szövetséget keresnek, műveleti gondolkodásuk épp átalakul fogalmivá, érzékenyek a veszélyre, a devianciára – így a pszichológus.
– Én mondtam el anyunak, amit lát, az a Mortal Combatból van – mondta ott helyben Vizy Luca, ötödikes kislány. – Ő nem játszik számítógépes játékot, de mi igen.
– Ruszt József boldog lenne, ha hallaná a vitát – tette hozzá dr. Gyimesi Endre, volt polgármester, utalva a színház első vezetőjének ifjúságnevelő törekvéseire, egyben dicsérve a darabot,
– „Állj meg, felelj, ki vagy!”, e hamleti mondatról szól ez a darab is, magunkba kell nézni, s nem belenyugodni az intellektuális züllésbe – jelezte Verebes István rendező a minőségre figyelmeztetve. Vidovszky György vendégrendező azt ajánlotta, legyünk hálásak, hogy értékkel és nem ízléstelenséggel tömi a színház a gyerekeket. Tán nagyobb a pedagógusi feladat, de megéri.
– Talán látszik, hogy mi egyenrangúnak tekintjük a gyermekközönséget is, örülünk és köszönjük, hogy a levélíró édesanya lehetővé tette ezt a vitát, amit folytatni fogunk – mondta a két és fél óra végén Besenczi Árpád igazgató, Sztarenki Pál művészeti vezető nevében is.
Valami izgalmas történik a színházban. Szükség van rá. Mert talán az sem véletlen, hogy a rendőrség 1 millió forintos pályázatot nyert, hogy 1250 gyereket vigyen el épp ilyen előadásokra.
Arany Horváth Zsuzsa
2015. november 7.
