PURIM a Karinthyban - Az Asszony a fronton vendégjátéka
A „PURIM a Karinthyban” 2016. március 21–27-ig tartó rendezvény keretében került sor a zalaegerszegi lakásszínház vendégjátékára (bemutatója 2014. október 4-én volt).
Polcz Alaine azonos című regényéből írt monológot a Karinthy Színház első emeleti stúdió szobájában adták elő egyetlen alkalommal. A regény szcenírozott változatát a Vígszínház házi színpada is játszotta Halász Judit címszereplésével 2014 decemberében.
Polcz Alaine könyvének megjelenésekor (öt kiadást ért meg, az első 1991-ben jelent meg) rászabadultak a hasonló beszámolók a társadalomra, amiről addig hallgattak a túlélők, egyszerre kibuggyant az eddigi elfojtásból. Ezt a könyvet is döbbenet és indulatok elszabadulása követte: legalább beszélni lehetett már arról, mit követtek el az orosz katonák, amikor „úgymond” felszabadítottak bennünket. Érdekes adalék volt a témához, hogy maguk az oroszok „megszállás” néven emlegetik a mai napig az eseményt, egyszerűen Berlint akarták, és erre vezetett az út. Közben maguk előtt kiverték a német hadsereget, zabráltak, órákat, műkincseket raboltak, nőket erőszakoltak. Nem sokkal ez után pedig jött a „málenkij robot”. Jurij Guszev a regény oroszra fordítása után azt nyilatkozta, hogy szívesen kérne bocsánatot a szerzőtől azokért a kegyetlenségekért, amelyeket orosz katonák követtek el magyar földön. Nem tudom, hogy csak kérne, vagy kért is (tudjuk, nem ő követte el személyesen, de a bocsánatkérés szép gesztus, Jelcin is megtette ilyentájt a magyar parlamentben).
A pszichológiában híressé vált írónő, aki végül a hazai euthanázia témában is jelentős eredményeket ért el (hoszpisz szolgálat megteremtése), ebben a könyvében keresetlen őszinteséggel mondja el férjhez menetelének történetét, Kolozsvárról Csákvárra való menekülésének részleteit, azt a furcsa helyzetet, hogy férjével a viszonylag békés vidékről jöttek a háború legveszélyeztetettebb helyére, Székesfehérvár környékére, ahol szüntelen harcokat, menekülést, bombázást, állandó frontváltásokat kellett átélniük fokozott életveszély közepette.
Sztarenki Pál rendezte a regényből átírt monológot, Czegő Teréz mondja el Polcz Alaine szavait egy kisméretű kerek dohányzóasztal mögött egy karosszékben ülve. Szenvtelenül, látszólag nyugodtan, kiegyensúlyozottan beszél rossz házasságáról, a szeretetlenségről, amiben élt a háború végén, majd férje teljes elhidegüléséről, válásukról. A kegyetlen körülmények teszik a fiatalasszonyt emberséges felnőtté, aki nem törődve a veszélyekkel, megpróbál mindenkin segíteni. Szívszorongató élményeit megrázóan meséli el haldokló kismamáról, kézigránát által összeroncsolódott gyerekekről, gerinctörést szenvedett megerőszakolt nőkről és saját szomorú sorsáról, amiben a háborús borzalmakat még a magánéleti boldogtalanság is fokozta.
Czegő Teréz tolmácsolja Polcz Alain tárgyiasnak és szenvedélymentesnek tűnő gondolatait, amelyek mögött érezhetőek a fojtott indulatok, a megélt elkeseredés, de amit az előadó színésznő láthatóan belülről él meg, nem látványosan. Meleg, bársonyos hangja megragad bennünket, a hatásszüneteket frappánsan helyezi el a szöveg közben, időnként feláll a karosszékből és tesz egy kört, megáll, elmereng, majd folytatja a monológot. Szintetizátoron Máriás Zsolt kíséri aláfestő zenékkel (Bartók-művek részletei, népdalfoszlányok) a megrendítő szöveget.
Aki még nem olvasta Polcz Alaine könyvét, most előveheti, hogy a színpadi változatba be nem került részekről is tájékozódjon. A szövegkönyvet Bognár Endre és Dicső Dániel írta, a színház számára a szöveget átdolgozta Madák Zsuzsanna, rendezőasszisztens: Pete Zsuzsanna, rendezte: Sztarenki Pál.
Földesdy Gabriella
Budapest, 2016. március 24.
