ASSZONY A FRONTON - Vendégjáték a Karinthy Színházban
Vendégjáték a Karinthy Színház intim terű Hököm Stúdiójában a „Purim a Karintyban” c. előadás sorozat keretében. (Hököm Színpad – a mai Karinthy Színház régi neve. Purim ünnepén a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. 
Ezt a keresztény időszámítás kezdete előtt 450 körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A purim név a „sorsvetést” jelentő púr szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor ki akarta irtani a zsidókat. Az évszázadok folyamán sok uralkodó akadt, aki hasonló módon meg akarta valósítani Hámán tervét, a purim története a diaszpóra számos országában a helyi uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók bizonytalan sorsát is magában foglalja. A történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere visszafordult önmaga ellen, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni magát az erőszakkal szemben, évszázadokon át reménységet és bátorítást adott a zsidó közösségeknek.)
A szerző, Polcz Alain (1922 Kolozsvár – 2007 Budapest) első férje János, feltehetően személyiségzavaros férfi, második férje Mészöly Miklós volt. Az Asszony a fronton c. regénye, mely 1991-ben Az Év Könyve lett, életének feltételezhetően a legnagyobb megpróbáltatást jelentő fejezetét meséli el a második világháborúban. „Azzal, hogy elbeszéli saját meggyalázásának megrendítő történetét, hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról” – olvashatjuk róla többek között.
Polcz Alaine memoárját, amely „a második háborús civil élethelyzetek legismertebb női írása (legalábbis az angolszász kultúrában” a Vígszínházban játszották korábban Halász Judit főszereplésével, Székely Kriszta rendezésében (internet), de nem monodrámaként.
Most előttünk, a Stúdióban középen fehér terítős kisasztal, egy szék, mellette zsúrkocsin egy kancsó víz – háttérben szintetizátor. Kevés néző, intim közeg.
Alapból fekete ruha, szürke-fehér betétekkel, kezében gépelt papírok – lehet napló is –, bordós színű kemény borítóba kötve. És nagyjából 1 óra 10 perc, nem túljátszva, de nem is csupán elmesélve, olykor a gépelt szövegbe pillantva, egy-egy új téma bevezetéseként. A boldog esküvőtől 1944. márciusában a szeretettelen férjen át a frontig, a halottakig és sebesültekig, az orosz katonák megerőszakolásain át végül Budapestig, a meg nem értő, semmit nem akaró tudni anyáig, végül „Miklósig” – Mészöly Miklósig, az igazi társig, akivel elindulhatott Polcz Alain igazi élete.
Nem kérdeznénk amúgy sem, és nem jönne válasz amúgy sem a rengeteg miért-re. Így történt, ahogy történt, az írónőnek „egyszer már el kellett mondania” azt, ami volt, „vádaskodások nélkül”, a szintén erdélyi származású Czegő Teréznek pedig most el kellett mondania-játszania nekünk is belső drámaiságában, kifejezően, nagy csendekkel.
Nincs aktualizálás, nincs semmiféle jelzés a mai borzalmakra, aznap, amikor mi láthattuk, éppen Brüsszelben robbantottak (2016. március 22.) – csak a puszta tények vannak, a történet elején, Kolozsvárott még a vidámság, kis szertelenség, aztán az egyre mélyülő borzalmak Csákváron és környékén – első férje teljes közömbössége iránta legalább annyira megviselte, mint az orosz katonák gyalázatos tettei. Mégsem küldte a biztos halálba egyiküket, amikor tehette volna...!
Czegő Teréz ritkán áll fel székéről, csupán súlyos mondanivalói legsúlyosabbakainál. Ilyen maga az élet tisztelete – nem adja fel a fiatal orosz katonát; a halál, a halálosan megsérült gyerekek, vagy az anya hasából szilánk-kirobbantotta magzat... Ép ésszel mindez felfoghatatlan, a szerző életében is el kellett telnie csaknem ötven évnek, míg képes volt mindezt leírni.
A monodrámából (rendezte Sztarenki Pál) minden lényeges, fontos momentumot, történést megtudunk-hallunk, amit a zene pontról pontra, időszakról-időszakra, történésről történésre igen kifejezően alátámaszt: Máriás Zsolt az egyszerű szintetizátoron. Egyik leghatásosabb percek az Allegro Barbaro hangsúlyos részletei – mintha Bartók Béla erről komponálta volna (pedig Bartók már messze élt ekkor, e műve pedig még 1911-ben született) – de még számos ismert és kevésbé ismert klasszikus részletet, olykor pedig népdalt hallhatunk teljes összhangban a szöveggel.
Polcz Alaine regénye alapján a szövegkönyvet Bognár Endre és Dicső Dániel írta, átdolgozta a Hevesi Sándor Színház számára Madák Zsuzsanna.
Polcz Alain további sorsának alakulása – pszichológus, írónő, a halál és a gyász kutatásának hazai úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója – egyáltalán nem meglepő, sőt, szinte szerves következménye tragikus sorsának.
Györgypál Katalin
Budapest, 2016. március 23.
