Bűnügyi történet, változó végkifejletekkel
Szokatlan, egyszersmind meghökkentő darab Paul Portner Hajmeresztő címmel - a Hevesi Sándor Színház előadásában bemutatott - magyar nyelvre átültetett (Morcsányi Géza fordítása), műfajilag bűnügyi társasjátéknak aposztrofált műve.
Különlegességét az adja, hogy előadás közben „megbomlik” a tradicionális viszony a színpadon játszó színészek és a közönség között, amelynek következtében a nézők is az események alakulásának résztvevőivé, ún. „interaktív játék” szereplőivé válnak. A közösségi játék lehetőségét azonban (nem kötelező érvénnyel, hiszen a cselekmény a színészek által, a közönség cselekvő részvétele nélkül is eljátszható) Portner írása önmagában is megteremti, hiszen a krimi eszköztárára építkező bűnügyi komédia populáris jellegéből fakadóan könnyedén a nézők kedvencévé válik.
A Hajmeresztő - a címében borzongató, egyszersmind parodisztikus hatást keltő - darab története stílszerűen egyetlen helyszínen, egy „hajasszalonban” játszódik, ahol felborul a mindennapi élet rendje, és nem a fodrászat, hanem a házban elkövetett rejtélyes bűntény (Isabel Czerny, zongoraművésznő meggyilkolása) kiderítése körüli bonyodalom válik meghatározó tevékenységgé. Portner művének alapvetően nincs is ok-okozati összefüggésre épülő cselekménye, a színpadi események a fodrászatban jelen lévő különböző karakterek viselkedésében, illetve a nyomozás egymást követő fázisait kiváltó emberi játszmák (gyanúsítás, alibi keresése) kettősségében valósulnak meg, ezért a darab egyébként triviális történetében - miközben mindenki gyanús és/vagy gyanúsítható - a „ki a gyilkos?” kérdésre keresendő válasz válik dramaturgiai szervezőelvvé.
A Hajmeresztő című darabot (a házi színpadon 1992-ben Halasi Imre is színpadra állította) az idei nyári szezonban a Kvártélyház színpadán - Besenczi Árpád rendezésében - mutatta be az egerszegi színház társulata. Valószínűleg többek közt az előadás alkalmi színpadi sikere adta a motivációt ahhoz, hogy Portner műve - nem biztos, hogy szerencsés vállalkozás - szerepel a Hevesi Sándor Színház aktuális évadjának nagyszínpadi repertoárján. Meggyőződésünk, hogy a könnyed, nyáresti szórakozást nyújtó előadás a szerző dramatikus szövegének laza megszerkesztettsége, „eseménytelensége” és dramaturgiai fogyatékosságai okán nagyszínpadon kevésbé kecsegtet katartikus élmény - hacsak a gyilkos személyének leleplezése nem jelent lelki megnyugvást - kiváltásával.
Minden bizonnyal ezt érzékelte a színpadon Victor Rosetti építőmunkás szerepében feltűnő, majd gyors „átváltozással” Rosetti felügyelőként megjelenő, a darabot rendező, Besenczi Árpád is. Nem véletlen, hogy „rendezői koncepciójában” az interaktivitásra helyezte a hangsúlyt, hiszen pontosan tudta, hogy amíg a néző részese a történetnek, nem válik számára unalmassá az előadás. Portner írása egyébként, a tényszerűségből adódóan, szűk mozgásteret biztosít a rendezői elképzelések megvalósításának számára. Besenczi a színészek instruálása és a „rezonőr-szerep”, a nézőkkel történő kommunikáció eredményességének vonatkozásában is maximálisan kihasználta lehetőségeit, amelynek köszönhetően a két felvonásnyi előadás szerencsés végkifejlettel (fény derült a gyilkos személyére) zárulhatott.
A kevés szereplős darabban fontos szerepet kaptak a különböző karakterek, amelyek közül mindenképpen kiemelhető a szalon tulajdonosának szexuális attitűdjét hitelesen életre keltő Kiss Ernő, gegeket is magában foglaló cizellált játéka. Kovács Olga alakításban a hétköznapi „hús-vér” fodrászlány alakjára ismerhettünk.
Ecsedi Erzsébet (1992-ben a fodrászlányt alakította) - ezúttal Mrs. Schubert, szenátorné figurájában - profizmusa most sem vált megkérdőjelezhetővé, ahogy nem csalódtunk Urházy Gábor László (Edward Lawrence, régiségkereskedő) és Barsi Márton (Mikey Thomas, egyetemista) szerepformálásában sem.
Paul Portner Hajmeresztő című darabjának bemutatása minden bizonnyal nem az évad legsikeresebb előadásaként marad meg a nézők emlékezetében. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a mű színrevitelével a „rendezőt és csapatát” a műfaj sajátosságain belül a színvonal és igényesség megőrzésére való törekvés vezérelte.
Szemes Béla
