Tantermi hidak zalában
A Hevesi Sándor Színházban a kezdetekre visszanyúló hagyománya van a beavató színháznak. Saját középiskolás koromból emlékszem ilyen feldolgozásra, az 1983-as, Halasi Imre rendezte Antigonéra.
Az azóta eltelt évtizedek során szinte folyamatosan voltak hasonló előadások, ezek azonban általában a színházban zajlottak, és diákok nagyobb csoportjaihoz, többnyire egy nagyszínháznyi közönséghez szóltak. Az utóbbi években voltak klasszikusokat feldolgozó, a kulcsjeleneteket kiemelő, azt a rendező irányításával megbeszélő-kommentáló beavató előadások (mint például a még az elmúlt évadban is játszott Rómeó és Júlia Tompagábor Kornél rendezésében), illetve tematikus összeállítások, mint a Hamlet-fordításokat feldolgozó program (Tucsni András munkája 2009-ben).
Az idei évadtól azonban határozott irányváltás történt, Tantermi Deszka címszóval tanteremszínházi előadások váltották fel a korábbi beavató színházat. Nem minden előzmény nélkül, ugyanis már az elmúlt évadban összeállítottak a Scapin furfangjai című előadáshoz (Naszlady Éva rendezése) egy feldolgozó foglalkozást. Itt azonban még nem az osztályteremben, igaz, nem is a színházban, hanem egy külső helyszínen, a Zsinagógában megtartott előadáshoz kapcsolódott egy-két nappal később egy már az iskolában szervezett, egy osztálynyi diákhoz szóló foglalkozás. Ennek keretében a darabban megjelenített karakterekhez, az ott látott élethelyzetekhez kerestek mai kapcsolódási pontokat, játékos, a színészekkel közös improvizációt is felsorakoztató feladatok segítségével.
