Te mit kaptál a neveddel? - Rómeó és Júlia másképpen
A nézőtér és a játszók Verona, 1301 címmel együtt nyomozzák a főtéri gyilkosságok és a rejtélyes halálesetek okait, a felelősséget.
Régi igazság, az a jó művészi alkotás, ami annyira a hatása alá vonja befogadóját, hogy beleszól a történetbe. Ez történik, amikor a gyerekek felkiabálnak a színpadra: vigyázz, mögötted a róka!
És ez történik Madák Zsuzsanna Verona, 1301 című, színházi nevelést szolgáló darabjának a bemutatóján. Igaz, a "beleszólás" tervezett, de cseppet sem kényszerű. A keddi premieren érzékelhető volt, a diákok - hiszen nekik szól a Hevesi Sándor Színház Tantermi Deszka sorozata - alig várták, hogy elmondják, szerintük ki a felelős Tibalt, Mercutio, majd Rómeó és Júlia haláláért.
Először is a tőrt rántók maguk, akik hagyták, hogy az általuk nem is ismert ősi gyűlölség éket verjen közéjük. A város első embere, a herceg, aki nem tett semmit a sehova se vezető indulatok megfékezésére. A szülők, akiket nem érdekeltek a gyerekeik érzései, vágyai, elvárták tőlük, vakon kövessék a hagyományokat, az előítéleteket. A fiatalok, akiket leláncoltak a sorsnak vélt szokások.
Shakespeare tragédiájába három szereplőn keresztül érkezünk: Júlia dadája, Rómeó szolgája és a szerelmesek érdekében hajmeresztő tervet kieszelő Lőrinc barát ül Verona főterén, pellengéren a háromnapos kihallgatás után, s azon tanakodik, hogyan jutottunk ide, miért kellett meghalniuk a fiataloknak.
Kátai Kinga, Barsi Márton és Katona Levente persze ennél jóval több figurát alakít a játéktér közepén, a diákok karéjában. Nyakba akasztott színes szalagok jelzik a szerepváltásokat. A Montague és Capulet viszály köré épülő dráma több ponton is "megáll". Mit gondoltok, a név mire kötelez, mit kap egy újszülött a nevével? - kérdezik a játszók, az ifjú közönség pedig a gyermekké képzelt összehajtogatott farmerdzseki köré tekeri a társadalmi, szülői és vallási elvárások fullasztó béklyóvá váló szalagjait.
"Te mit kérdeznél Júlia apjától?" - folytatódik az interakció, a diákok nem kímélik a figurát. A sűrű két óra végén a veronai fiatalokat megtestesítő nőalak áll középen, némán, tehetetlenül lógó karokkal, lehajtott fejjel, hogy a középiskolások a csuklójára, nyakára, vállára, fejére, lábára kötözzék a felnőttek társadalma által sugallt "úgysem tudsz tenni semmit" szlogent jelképező szalagokat.
Miután túl vagyunk a történtek miatti felelősség szimbolikus szobrának megépítésén, ami természetesen az összes szereplő testéből, az összes szalagból áll. (Az interaktív betéteket egyébként Betlenfalvy Ádám és Cziboly Ádám drámapedagógussal együtt dolgozta ki a rendező. A fővárosi szakemberek több ízben segítették már a zalaegerszegi Tantermi Deszka munkáját.)
A zalaegerszegi teátrum és Madák Zsuzsanna drámapedagógiai vállalkozása nyelvezetében, drámasűrítésben, hangütésében iskolapéldája annak, ahogy a mai fiatalok számára befogadhatóvá tehető a 700 éves történet. Ami akár ma is megeshet. Vagy nem. Ha sokat járnak színházba a gyerekek.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. május 19.
