Garantált siker a színházban: Én és a kisöcsém
A tartópillérek tekintetében nem tévedhettünk, ha azzal a biztos sejtéssel ültünk be a nézőtérre, ezen az estén az esendő és szerepcserés karakterekben rejlő humorforrás lészen kiaknázva. Az 1934-ben debütált bohózat ezenkívül azóta alaposan megismert slágerekkel hézagolja ki a sztorit.
Melynek nem az a lényege, hogy a budapesti bébitápszergyáros, a Zabakol pánikoló tulajdonosa külföldi partnerrel tervezett fúzióval mentené meg a cégét, az üzlethez pedig ráadásnak a lánya kezét szánja. Dehát ki figyel erre, amikor a történetbe házasodásfrászban leledző ifiúr, akaratosan önfejű fruska, multifunkciós titkárnő, szavakész vénkisasszony, kétbalkezes magánnyomozó (abból mindjárt kettő) rajtuk szórakozó rákosborzasztói háziúr van beépítve? Amikor egy idő után már maguk a figurák se nagyon tudják, ki a fiú, ki a lány, de ebben az állapotban is elszántan szaladgálnak az irodákban, a peronokon, a szállodák halljában, vagy a velencei lagúnákban. Férfiak női ruhában és fordítva, mert az garantáltan vicces.
Az alapsztori profi módon csavart szövedéke mögött vagy előtt sokkal inkább lehetne igazi kötőanyag a zene, a dalok sora, s azok szórakoztató előadása.
Az Én és a kisöcsém című komédia műsortervbe illesztésével aligha melléfogni. Itt Zalaegerszegen pedig garantált a siker, már csak azért is, mert a társulat rendelkezik két igazi komikussal (Kiss Ernő, Hertelendy Attila), pláne, hogy közülük majdnem mindenki tud énekelni. Felsorakozik melléjük a direktor-mulattó, aki ezúttal a női kosztümök nagy barátja lesz, Besenczi Árpád. Mellettük üde természetességű a szépen éneklő Debrei Zsuzsanna, akinek egyedi humora általában a prózai szerepekben mutatkozik meg. Egyáltalán nem mellékes a körülöttük gomolygók hada: odaadó, láthatóan élvezettel játszó kaleidoszkóp Bellus Attila, Lőrincz Nikol, Czegő Teréz, Mester Edit, Kovács Olga, Bálint Péter csoportozata.
A főszereplők - akik a kötelező civódás után persze egymásba esnek - különös párost alkotnak. Bot Gábor hangja áradóan tölti be a teret, számára ebben a darabban nincs nehéz feladat, míg a máskor légiesen érzékeny Magyar Cecília most bájosan suta suhancnak, ám néhány dala beleragad a rivaldába, legalábbis nehezen ér el a hátsóbb sorokba. A nézőember izgul érte, bízik abban, hogy a harmadik-negyedik előadás meghozza a magabiztosságot.
A zenés darab a lehetőségekhez mérten alapvetően precízen pereg végig, hála Halasi Imre Jászai-díjas érdemes művész vendégrendezőnek, Laczó Henriette színházi tervezőművész fantáziadús jelmezeinek és Máriás Zsolt zenei rendező munkájának.
Arany Horváth Zsuzsa
2017. január 26.
