Erősen nyitottak az Ifjúsági színházi előadással
Erős indításnak tűnik az évadnyitó ifjúsági előadás a Hevesi Sándor Színházban. Noha egyáltalán nem veszélytelen.
A megtörtént esetet feldolgozó darabot Európa-szerte telt házakkal játszották. Az izgalmas téma mellett nagy lehetőség két színésznek: nem csak a fiúk, de a detektívek szerepét is ugyanők (nálunk Barsi Márton és Mihály Péter igazán mély alakítást nyújt) játsszák. „Szomorú aktualitás: Magyarországon az utóbbi években több mint harmincan haltak meg a vonatokra, autókra hajigált kődaraboktól", olvasható az ausztrál szerzőpáros, Tom Lycos – Stefo Nantsou Kövek című kortárs drámájának egyik korábbi elemzésében.
Átalakulnak a gyerekszínházról alkotott nézetek, s erre érzékenyen és szerencsésen reagál a Hevesi Sándor Színház. Sztarenki Pál rendezésében és Gyevi-Biró Eszter mozgásművészeti koncepciója nyomán a legapróbb részletekig kimunkált darabot kapnak az ifjú nézők. (És bitang jó kísérő zenéket: Deep Purple, Mission Impossible, 2001 Űrodüsszeia: Richard Strauss, Neil Young.)
E sorok írója több száz általános iskolással együtt ült kedden a nézőtéren, eleinte némi aggodalommal. Nem volt rá ok. A gyerekek értették, hogy akár ők is lehetnének a színpadon, hiszen ők is ugratják, legyávázzák egymást, arcoskodnak a nagyobbak a kisebbekkel, feszegetik a határokat, s elhiszik, hogy menők lesznek, ha fittyet hánynak a felnőttek szabályaira. S vélhetően jónéhányan átélték már azt is, hogy picit elfajultak a dolgok, s megkönnyebbültek, amikor mégsem lett nagyobb gáz, netán visszafordíthatatlan baj a jópofa szórakozásból.
Nos, a Kövekben lett. Tragédia. Pedig ők sem akarták megölni a sofőrt.
A darab profi dramaturgia szerint épül fel, amit felerősít az egerszegi megvalósítás. Az első, talán a befogadhatóságnál egy hajszálnyival hosszabb némajáték, ahogy a puritán multifunkciós díszlet (traverz, ami ház, csatorna, felüljáró) apellál a kölykök fantáziájára, a nonverbalitás erejére, hogy aztán a végére minden alaposan ki legyen mondva, jó érzékkel, még a szájbarágós didaktikusságon innen.
A két vásott tinédzser két nagyon más tizenéves karakter: a kisebb mindenáron meg akar felelni a nagyobbnak, aki próbára is teszi a mentálisan gyengébbet. A nyomozók is külön véleményen vannak, s mindkettővel hagynak azonosulni bennünket. „Csak gyerekek?! Mit szólnál, ha a Te hozzátartozód fejét törte volna be az a kő?" „És Te, ha a Te tízéves gyerekedet akarnák börtönbe zárni, pedig csak hibázott?"
És vajon mi mit gondolunk? Ott vagyunk, amikor a gyerekeink lelke nyiladozik, halljuk-e őket, amikor a bátorságot összetévesztik az oktalan hősködéssel, hagyjuk-e őket erőt próbálni úgy, hogy ne sérüljön közben senki?
A Kövekben végül az esküdtszék nem találja bűnösnek a dobálózó srácokat. Nem is ők azok.
Gyerekdarab, szülőknek erősen ajánlva.
Arany Horváth Zsuzsa
2015. október 14.
