Brecht Szecsuáni jólélek című példázata a Hevesi színpadán
Ha egyszerre akarjuk látni a színpadon kedvenc társulatunkat, érdemes beülni a Szecsuáni jólélek című zenés példázatra.Hiszen az 1930-as években íródott Bertolt Brecht-darab, amit Csiszár Imre Jászai-díjas érdemes és kiváló művész vendégként állított színpadra, a Hevesi Sándor Színháznak szinte az összes színművészét igénybe veszi.
Érdemes akkor is odaérnünk az előadásra, ha a rendező igényes és tág értelmezést kínáló hófehér díszlete mellett Szakács Györgyi Kossuth-díjas jelmeztervező áradó fantáziájának eredményét szeretnénk látni. A ruhákon át fantasztikus jellemábrázolásban van részünk, a szereplőknek meg sem kell szólalniuk, pontosan tudjuk, ki miféle szerzet, már ami a jó és rosszemberséget illeti, ha szabad egyszerűsíteni. Nos, persze megszólalnak, nem is akármilyen mennyiségben. De még maradjunk a látványnál, ami korántsem elhanyagolható szempont, ha színházi előadásról van szól. A kortárs mozgásművészet egyik legtehetségesebb tagja, Gergye Krisztián érkezett a zalaegerszegi színházba, hogy megmutassa, mi mindent lehet kifejezni a mozdulatok nyelvén. A groteszk, a komédia, az irónia, a romantika, a líra érzékletesen beszélhető el kézzel, lábbal, ha ő a koreográfus. Az élő zene a jobb szélen Máriás Zsolt vezetésével pazar aláfestője mindezeknek. Brecht műve aprólékosan járja körbe a német drámaírót és korát foglalkoztató kérdést: lehet-e jónak, önfeláldozónak, segítőnek lenni számító, érdekvezérelt, cinikus környezetben. Nem lehet. Az álnaiv dilemma és a válasz ma is ugyanaz.
Miért? A történet szerint istenek jönnek (Besenczi Árpád, Farkas Ignác, Urházy Gábor László), jó embert keresnek a földön. A vízárus (Szakály Aurél) keresi a szállást nekik, de csak Sen Te (Pap Lujza) ad. Meg is jutalmazzák, mire csőstől jönnek a számító rokonok (Bellus Attila, Lőrincz Nikol, Wellmann György, Kováts Dóra, Magyar Cecília, György János), szomszédok, régi és új ismerősök (Mester Edit, Kovács Olga, Balogh Tamás, Barsi Márton, Ecsedi Erzsébet, Bálint Péter, Czegő Teréz, Kiss Ernő, Andics Tibor, Baj László, Mikita Zsuzsanna Lilla), élősködés céljából. Muszáj a kemény kéz: Sui Ta (Pap Lujza), hogy rend legyen. Az istenek is pártolják a praktikus személyiségcserét, „csak ne túl gyakran", kacsintanak. Nekik is megvan a maguk baja, szalmában alszanak, s félő, a pénzjutalommal nem tudnak majd elszámolni „odafent". Hiába néznek ránk, nézőkre gyakorta direkt a színészek, mi sem tudunk jobbat. Sen Te csak úgy lehet naiv irgalmas, ha néha megjelenik Sui Ta és szétzavarja a gazembereket.
A zalaegerszegi darabban minden a helyén lévőnek látszik lenni. Odaadóan, fegyelmezetten és szépen épülnek a karaterek. A Nemes Nagy Ágnes fordította szöveggel azonban elementáris küzdelem folyik. Érződik az a lassan száz év, ami eltelt, mióta Brecht rossz természetünkel foglalkozott. Nem a helyzet változott, hanem a kommunikációja és megértése. Tudjuk, tudjuk, ugorjunk, dobol a szék karfáján az ember, noha megértően szurkol a színpadon állóknak.
Az epikus színház filozófiája értékes, a hatása kétséges. Önmaga erényei tesznek keresztbe a saját értékeinek.
Vagy mi vagyunk elkanászodva? Tőmondatokból áll az életünk, akár Sen Tének hisszük magunkat, akár Sui Tának látnak mások. Így is fogalmazunk: Jól vagy? Jól. Bővebben? Nem jól... Sajnos.
Arany Horváth Zsuzsa
2015. február 1.
