Só, szóda, virág – A házasságlevél című vígjáték a Hevesiben
Nem lehet ok panaszra, már ami a műfaji változatosságot illeti a Hevesi Sándor Színházban. A bemutatók is gyors egymásutánban követik egymást, néhány napja A házasságlevél című klasszikussal találkozhat a közönség.
Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a hivatásos néző le ne írja: a darab nem ígér nagyon sokat, de azt maradéktalanul teljesíti. (A színház egyéb vállalásai annál inkább megdolgoztatják a közönség lelkét-értelmét.)
A szóban forgó játék – Efraim Kishon magyar származású író egész estés humoreszkje – teherhordó alapkövét ezúttal a szöveg jelenti. Amit kényes ritmusban, jó riposztokban összerendezve tálalnak a színészek, pedig nem könnyű egymásra licitálniuk, és természetesen nem csak azért, mert a Jászai-díjas főszereplő, egyben rendező, Besenczi Árpád felé fejnehéz a közös színpadi lét. Megszoktuk, várjuk: amiben Besi ott van, azt nézve könnyesre kacagjuk magunkat. Miután az ő szakmai életében évtizedek óta jelen van a darab, gondolom álmából felébresztve is ugyanoda tenné a poénokat.
A sztori szerint a korosodó, ekképp aztán rutinszerűen zsémbelő házaspár egyetlen lánya férjhez menni készül, amihez kéne a szülők házasságlevele. Ami persze nincs meg, sőt, arra is másképp emlékeznek, hogy egyáltalán kötöttek-e frigyet, vagy csak úgy vannak. A férj-feleség (Daniel és Sifra) klasszikus hétköznapi szerepváltozata ismert kotta szerint tárul elénk, de az új helyzetből fakadó feszültség új alapokra helyezi a megszokásokból vegetáló kapcsolatot. Ennek árnyaltan is mulatságos megjelenítéséhez Besi méltó partnert kapott Ecsedi Erzsébet Aase-díjas személyében. A két figura tűz és víz, a megformálásban is: egyik harsányan áradó, a másik eszköztelenül visszafogott, mégis élvezetesen szarkasztikus.
Leányukat, Ajalát Kátai Kinga alakítja, aki a modern fiatal lány megformálásához nem csak a változatos jelmezeket (tervezőjük Szőke Julianna) vonultatva fel. Az ő kezére pályázik a merőben eltérő karakterű Robert Knoll (Farkas Gergő). A kényszeredetten fafejű, kissé poros konzervatív értékeivel nevetséges alak több mint hálás szerep, a fiatal, s a karakterépítéssel szerencsésen operáló színész derekasan helyt is áll benne.
Ellenlábasa a laza, vagány, a sztoriba szinte véletlenül keveredő Buki (Barsi Márton), akinek már a nevével is jelzi a szerző a helyzetét, személyiségét. Nem kétséges, az ő színrelépésével gyorsan megpecsételődik a piknikus alkatú Knoll vőlegénysorsa. Kell még a kavalkádhoz egy okvetetlenkedő, minden lében kanál, valamint a házi zsörtölődést látva magát helyzetbe képzelő szomszédasszony Jaffa (Lőrincz Nikol), hogy szélesedjen a kommunikációs humormező. A színésznő szórakoztató alázattal áll hozzá a feladathoz.
A hat szereplő kellemesen lakja be a Mészáros Tibor tervezte díszletet, amit mozgatni sem kell, hála a figyelmes szerző egyetlen térbe írt történetének.
A darab erénye, hogy mindennapi otthoni kis játszmáinkat, közhelyes létezésünket üdítő párbeszédekben fogalmazza élvezhetőre és időtlenre. Van szóda és só és virághozó háború éppúgy, mint bármelyik házasságban. Ja, és a végén kiderül, mi is lett a házasságlevéllel. Nem is gondolnák...
Arany Horváth Zsuzsa
2015. november 5.
Zalai Hírlap
