Családi bonyodalmak – határozott karakterekkel
A magyar származású – külföldön letelepedő – XX. századi szerző vígjátékát több hazai színtársulat (az 1997/98-as évadtól legtöbb előadással a budapesti József Attila Színház) is sikerrel szerepeltette repertoárján. 
Jóllehet, Besenczi Árpád darabhoz fűződő korábbi kötődése, a markáns karakterek megformálására lehetőséget nyújtó családi történet eseményeinek humortól sem mentes közérthetősége, motiválta a zalai társulatot, hogy a szerző halálának tízedik évfordulóján műsorra tűzze Kishont Ferenc – Rónai András fordításában (1990) megjelent – komédiájának színpadra állítását.
Kishont művének cselekménye – a szereplők névviselete, valamint a „kibuc”-ra (izraeli mezőgazdasági termelőközösségek) történő utalás is egyértelműsíti, – „tel-avivi” környezetben játszódik, ugyanakkor a történetet felépítő eseménysor univerzális jellege helyszíntől és pontosan behatárolható időponttól függetleníti a színpadon látottakat. (Nem mond ennek ellent, hogy Mészáros Tibor egyetlen színpadképre felépített díszletének néhány eleme a magyar XX. század első felének – főként Molnár Ferenc drámáiban tetten érhető – polgári környezetére enged következtetni).
A házasságlevél című mű, – Bécsy Tamás terminológiáját használva – „középpontos dráma”, amelynek Daniel Borozovszki, vízvezeték-szerelő és Sifra, a felesége huszonöt évvel ezelőtt megkötött frigyét bizonyító okirat a „főszereplője”. A helyenként korábbi eseményekre is hivatkozó darab cselekménye egyszerű és közérthető: a Borozovszki család egyetemista lánya, Ajala és vőlegénye házasságkötésre készülődik, ám szándékuk beteljesedését megakadályozza, hogy a menyasszony-jelölt szülei nem rendelkeznek hivatalos házasságlevéllel. Az ebből fakadó, különféle konfliktusokat és zűrzavart kiváltó, időnként humoros verbális megnyilvánulásokra és helyzetkomikumra épülő jelenetek – családi perpatvar, veszekedés, félrelépés, a szomszédasszony rámenős viselkedése, új „kibuc-tag” (Buki) lehetséges vőlegényként való megjelenése, a házassági okirat véletlenszerű megtalálása – végül váratlanul idillikus végkifejlethez vezetnek...
A szerző darabjának színrevitelében meghatározó szerepet játszott Besenczi Árpád színház iránti elkötelezettsége, személye ugyanis kétféle aspektusból is közvetlenül köthető az egerszegi előadáshoz: annak rendezése mellett, Borozovszki alakjának megformálását is magára vállalta.
Besenczi rendezői felfogását tradicionálisan a cselekményt következetesen felépítő, a szereplők „tett-váltás” sorozatát feszesen követő szövegkönyv tartalmára alapozta, ezért a színpadon előadott történetnek megvolt a maga ritmikája, a két felvonás nem hagyott a néző számára felesleges pauzákat, unatkozásra okot adó időszakokat. S mert a sztori annyira közel áll a mindennapok természetes eseményeihez, a rendezőnek kár lett volna, valamiféle – egyedi koncepciónak, modernizáló törekvésnek tűnő – felesleges belemagyarázást követnie. Besenczi – dicséretes szakmai érzékenységgel – tisztában volt azzal, hogy a dráma tartalmát egyszerűen el kell játszatnia a maga naturalisztikus valóságában, mindenféle színpadi formanyelv megújításának szándéka nélkül. Valószínűsíthető, hogy a rendező részéről történt kisebb dramaturgiai „beavatkozások” inkább a műfaji jelleg (vígjátéki elemek) hangsúlyosabbá tételére irányultak.
A házasságlevél című előadás színvonalát a szereplők karakterének megformálásában érdemes keresni. A kevés szereplőt felvonultató darab – amelyben érdekesen oszlanak meg a szerepek (három családtag, három „külsős”; 3 férfi, három nő) – legsikeresebb alakítását Besenczi Árpád (Daniel Borozovszki) nyújtotta. Magabiztos, könnyed fellépésével, (amelyhez nyilván a szerep eljátszásában megszerzett rutin is hozzájárult), végig uralta a színpadot, irányította szereplőtársai játékát. .
Ecsedi Erzsébet a tőle megszokott igényességgel keltette életre Borozovszkí felesége, Sifra alakját. Hitelesen adta vissza a férje mellett hűségesen kitartó, de fellázadni is képes, közöttünk élő, egyszerű feleség alteregóját. Érezhetően nem jelentett gondot számára a szerep, sőt más darabokban nyújtott színpadi teljesítménye, színészi képessége fajsúlyosabb karakterek megformálására is predesztinálja.
Átlagos színvonalúnak éreztük a család menyasszonynak készülő leányát életre keltő Kátai Kinga (Ajala); valamint Buki, kibuc-tag figuráját színpadra állító Barsi Márton alakítását. Az anyai tanácsot szentírásnak tekintő Farkas Gergő (Robert Knoll, a vőlegény) sajátos karakterével; Lőrincz Nikol (Jaffa, a szomszédnő szerepében) egy-egy frivol megnyilvánulásával maradt emlékezetes.
A Hevesi Sándor Színház legutóbbi bemutató előadása alapvetően elérte célját: kimagasló és maradandó művészi élménnyel ugyan nem ajándékozott meg bennünket, de talán „való világunk” mindennapjainak – személyünket érintő – eseményeire adandó reflexiókra, cselekedeteinkkel, viselkedésünkkel történő szembenézés fontosságára felhívta a figyelmet. Emellett a színpadon látottak a műfaj eszköztárának felvonultatásával könnyed, szórakoztató estével ajándékozták meg a közönséget.
Szemes Béla
2015. október 28.
