Az ész szívvel gondolkodik
A nagy tudós felfedezi azt a szerkezetet, amivel újra együtt lehetünk régi szeretteinkkel, illetve vágyálmainkkal.
Kérdés, hogy mindez jóra visz-e.
Főleg, ha a szerkentyűt, a WIM-et, az ifjú Doctor Herz találmányát nem tiszta lelkű és szívű hatalmasságok akarják, akár harccal is megszerezni, hogy aztán visszamenőleg alakítsanak nem is kicsit a rég megtörténteken.
Nem, nincs ilyen szerkezet, hiába érezzük néha úgy, valami kattogó-füstölő-rázkódó időgépben ülnénk. Müller Péter, Bródy János és Tolcsvay László zenés drámájában azonban igen. A majd’ 30 éves magyar musicalt a zalaegerszegi színházban azt hiszem mégsem a sztori miatt szeretik a nézők. Hanem – Szerednyey Béla színművész, vendégrendező irányításával – a színészek játéka és a magával ragadó muzsika miatt. Tolcsvay László zenéje állja az idő múlását, a szöveg humora nemkülönben.
Borbély Richárd, a címszereplő (szintén vendégművész) szép hangjával, Kovács Olga szaladgálós szertelenségének áradásával, Mutterként Pap Lujza a szerep hajdani tulajdonosához (Psota Irénhez) messze felnövő ártatlan profizmusával, Szakály Aurél Olivérje elveszettségével, Urházy Gábor László Panchoja pedig a robusztus légiesség paradoxonával ajándékoz meg. Farkas Ignác és Kiss Ernő az erőszakos hatalom két pólusát, a kényszeredett intellektust és a nyers bumfordiságot jelképezi.
(Napszemüvegben alulvilágított lépcsőkön trappolni? Szép mesterség a komédiásé.)
Rományi Nóra jelmeztervező jóvoltából Baj László (Winnetou), Bot Gábor (Szent Péter), Bálint Péter (Einstein), Zsíros Viktor (Hamlet), AndicsTibor (Gandhi) hat eredetien, leginkább Gandhi pazar. Kátai Kinga és Bellus Attila égi-földi kettőse a halkszavú éteri asszony és az erre túl későn odafigyelő robotoló férfi ismert alaphelyzetét villantja elénk. (E sorok írója ezt a szereposztást látta.)
Okosan takarékos és multifunkciós a jópár év óta kész hordozható díszlet, ami a rendező praktikus gondolkodását dicséri. A jóság, a szeretet, a bizalom, a kitartás, a hit mindannyiunkat ernyő alá vonó lézerzöldje a játék záróképében talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
De hát ez..., ez... mese.
Arany Horváth Zsuzsa
2015. október 28.
Zalai Hírlap
