Nem így akartuk!

Magyarországon minden 3. házasság válással végződik.

A válás nem pusztán párkapcsolati probléma, nemcsak a házastársakat érinti testközelből, hisz megbomlik a család egysége is: széthullik az a biztonságos, megtartó közeg, amiben a gyerekek fejlődhetnek.

Minden gyermek arra vágyik, hogy Anya és Apa örökre együtt legyenek.
De mi történik, ha ez a vágy végérvényesen elérhetetlenné válik?
Nem így akartuk! c. előadásunk egy válás történetét beszéli el a gyermek szemszögéből.

Mit tehet egy kamasz, ha a szülei elválnak?

Van-e más lehetősége, mint néma szemlélője legyen a szülők elszakadásnak, a család felbomlásának?

Csak az marad, hogy kiszolgáltatott elszenvedője legyen a szélsőséges érzelmi zűrzavarnak?

Hová, kihez fordulhat támogatásért?

Mi köze van / lehet-e köze az osztálytársaknak egy családi belső ügyeihez?

Tudunk-e segíteni egy válási krízis esetén, vagy a váló szülők gyermeke menthetetlenül egyedül marad?

Mi történik, ha a válságos helyzetben veszélyes döntéseket hoz?

Begyógyíthatók-e a sebek? Lehet-e megbocsátani és mi kell ehhez?

Újjáépíthető-e a család más alapokon, új viszonyrendszerben?

Vannak-e használható mintáink, megfelelő szavaink az új helyzetben?

Ünnepelhet-e együtt a "család"?

Eladásunk és a közbeékelt interaktív drámapedagógia foglalkozások e kérdésekre is keresik a választ.

A középpontban egy 16 éves kamasz, akit villámcsapásként ér a bejelentés: ELVÁLUNK !

Teljesen összezavarodik, széthullik benne a család összetartó képe, elveszít minden illúziót a szüleivel kapcsolatban, nem bízik többé a szerelemben, a szeretetben, s egészen új alapokra helyezi az életét.

A program a résztvevő osztályközösségeknek lehetőséget ad,hogy közösen, ”játszva”gondolkodjanak arról, mi segíthet a főszereplőnek abban, hogy"túlélje" s talán el is fogadja szülei válását,de mégse veszítse el bizalmát az emberi kapcsolatokban, hitétaszerelemben,szeretetben.