„Ez a történet egy modern passió”
A Hevesi Sándor Színház Házi Színpadán tegnap mutatták be a 
című fekete komédiát.
Az előadás kapcsán Mihály Péterrel, a darab rendezőjével beszélgettünk.
- A darab szerzője, Martin McDonagh, autodidakta módon tanulta a drámaírást. Ha a legendák igazak, az történt vele, hogy kereste a helyét a világban, majd vett 8 fontért egy Hogyan írjunk drámát? Című, 20 oldalas kézikönyvet, s az alapján megírta 8 nap alatt élete első drámáját. Ezzel azonnal berobbant a világ színpadjaira – árulta el a rendező. - Sokan a drámaírás Quentin Tarantinojaként emlegetik, hiszen egészen új stílust hozott a köztudatba. Martin McDonagh irodalmi nyelvvé emeli az ír és angol kevert nyelvet, eközben témáiban konkrét és valóságos dolgokat dolgoz fel úgy, hogy mindezt mégiscsak átlengi az irodalom. A nyelvezetéről érdemes tudni, hogy megjelenik benne a trágárság, de ezt olyan köntösbe tudja burkolni, hogy aki túl tud ezen lépni, egy nagyszerű előadás élményével gazdagodhat. A történet egy testvérpárról szól: Coleman és Valene a negyvenes-ötvenes éveikben jár, amikor elveszíti édesapját. A közönség a temetés napján kapcsolódhat a történetbe. A két testvér egyfolytában marakodik, ez szinte az egyetlen létező és lehetséges időtöltésük, olyanok, akárcsak a híres Tom és Jerry mesefigura páros. Ehhez a testvérpárhoz érkezik látogatóba a község papja, Welsh atya, aki egy nagyon különös és furcsa módszerrel megpróbálja kibékíteni őket. Nyilván ez a testvérpár bizonyos értelemben „mi” vagyunk. Nagyon nemes értelemben ez a történet egy modern passió, továbbá elképesztően nagy felkiáltójel a szeretet fontossága mellett. Ennél körmönfontabban nem is lehet arról beszélni, milyen fontos a szeretet, miközben hihetetlenül szórakoztató marad az előadás. Kevés olyan dráma van a világban, ami - miközben igazán szól valamiről, és van mondanivalója - folyamatosan nevettet is. Az előadás szereplői tulajdonképpen felnőtt gyerekek. Olyan világba látunk bele, ahol a gyerekek egyszerűen nem mennek át azokon a szocializációs folyamatokon, amiken muszáj lenne ahhoz, hogy egészséges felnőttek legyenek. A plakáton látható majom is ennek a gyermeki világnak az egyik leképezése, de benne van a fejlődésben megrekedtségének a szimbolizálása is. Ehhez illeszkedve egy igen érdekes látványvilágot találtunk ki az előadás díszlettervezőjével, Kiss Borbálával. Nem teljesen szokványos díszlet lesz, nem olyan térbe helyezzük az előadást, amiben ezt általában játszani szokták. Kitaláltunk egy kicsit elvontabb teret, de tökéletesen érthető mi történik benne, viszont a nézők szándéka és asszociációs képességei szerint minden egyes mozdulat, gesztus és pillanat felül is értékelődhet.
A történet figuráit Kiss Ernő, Farkas Ignác, Bellus Attila, valamint Madák Zsuzsanna kelti életre.
Nagy Katinka
Zalaegerszegi7Nap, 2014. március 21., II. évfolyam 11. szám
