"... annyit tapsoltak, hogy csuda!"
Beszélgetés Egervári Klára művésznővel, színházunk örökös tagjával a Mágnás Miskáról, de legfőképpen Rolláról, Marcsáról és a Nagymamáról…
Pályád során három szerepet is játszottál három különböző Mágnás Miska előadásban. Rollát Győrben elképesztően fiatalon, 19 évesen alakítottad, Marcsát 1966-ban Kaposváron, majd 1992-ben a Hevesi Sándor Színházban a Nagymama szerepében láthatott a zalaegerszegi közönség. Melyik szeretted a legjobban?
- Mindegyiket! Nézd, a Rollánál nagyon fiatal voltam, még igazából tanultam a szakmát. Abban az volt a csodálatos, hogy ösztönösen csináltam. Addig volt nekem jó, míg ösztönösen játszottam, mert abban az időben egyszerűen nem izgultam, minden magától jött… Az volt a ’tragikus’, mikor tudatosultak bennem a dolgok! Utána már másként figyeltem magamra, a szerepeimre. Rollánál ez még nem volt. Elénekeltem a dalokat, elmondtam a szöveget, és kész! Nem izgultam egy csöppet sem! Félórával a bemutató előtt még a színészbüfében römiztem. Onnan tessékelt a színpadra az ügyelő! Képzelheted! Milyen fiatal voltam… Szép hangom volt ám! Tényleg szép volt…
Később a nagy terhelés miatt lebetegedtem, hangszalagcsomóm volt - klasszikus színészbetegség. Műteni kellett. Egy hónapot pihentem a beavatkozás után, majd jött is a Marcsa! Ez esetben sem izgultam, miért izgultam volna?! Hiszen lubickoltam a szerepben! Elképesztően élveztem!
Később jött a Nagymama, amit szintén nagyon szerettem. Ennek is megvolt a maga története! Wellmann Gyurit imádtam ugratni. A nagyjelenetnél ő görgetett be tolókocsival a színre, én pedig rosszaságból gyakran behúztam a kéziféket. Szegény Gyuri nem értette, hogy ’miért nem megyünk már!’ Jujj, de szerettem a Nagymamát! Jópofák voltak a ’lopkovicsok’, ezek voltak a kedvenc részeim!
Mire emlékszel vissza a legszívesebben?
- A ’végekre’, az előadások végére! Nagyon szerettem az operettek és a zenés vígjátékok fináléit. A tapsrend alatt gyakran megénekeltettem az egész nézőteret! A Mágnás Miska előadásokon annyit tapsoltak, hogy csuda! Volt, mikor a színpadon kezdtem el vetkőzni, mert nem lehetett kivárni a taps végét! Elkezdtem levenni a cipőmet, a parókámat… ott álltam fásliban a rivaldán! Én tudom, hogy a közönség ezt szerette - hát persze, hogy szerette – hiszen nekik szóltak ezek a pici játékok, és különben is a végén már mindent lehet…
Az interjút Madák Zsuzsanna készítette.
Az interjúban említett szerepek és előadások:
Rolla - 1955. Győri Nemzeti Színház (rendező: Seregi László)
Marcsa – 1966. Csiky Gergely Színház, Kaposvár (rendező: Bagó László)
Nagymama – 1992. Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (rendező: Halasi Imre)
