Ecsi, az észrevétlen színészzseni
A színházi szakma java kollektív önostorozást tart Pécsett, amiért csak most tűnik fel nekik, hogy van Zalaegerszegen egy Ecsedi Erzsébet nevű zseniális színésznő. April De Angelis Színésznők című drámája hozta meg a POSZT-on ezt a kései felfedezést, amelynek késeiségéről a leginkább érintettet faggattuk. Az interjú során, a műfaji követelményeket semmibe véve, nem leplezzük rajongásunkat.
Hogyan tudja elérni egy nagyformátumú, tehetséges színésznő, hogy még a saját szakmájából is kevesen ismerjék, és közel a hatvanhoz elmondhassa magáról, hogy minden fontos művészeti díj elkerülte?
Megkaptam ezt mostanában többektől is, hogy vajon miért alakult így. Hosszú pálya áll mögöttem, játszottam sok helyen, de való igaz, hogy bő húsz évvel ezelőtt Zalaegerszegre kerültem, és azóta is ott vagyok társulati tag. Talán a családi hátterem miatt lett ez az utam. Elég későn szültem, és nem sokkal később egyedül maradtam a lányommal, mert az édesapja meghalt. Nem nagyon tudtam kimozdulni. Márpedig ahhoz, hogy az ember más közegbe kerüljön, tudatosan alakítsa a pályáját, sokszor kell jókor, jó helyen lenni. Ilyen a mi szakmánk. Ráadásul Zalaegerszeg nagyon messze van, a kritikusok se nagyon jönnek megnézni minket, nincs pénzünk részt venni fesztiválokon, a budapesti vendégjátékok is megritkultak. Így nem könnyű bekerülni a színházi közbeszédbe.
Gyökeret eresztett Zalaegerszegen? Ott is vett lakást?
Nincs saját otthonom Zalaegerszegen, a színészházban élek. Ott neveltem fel a most 20 éves lányomat. Budapesten van egy kis lakásom, amit most ő használ.
Az ambíciója meglett volna hozzá, hogy továbblépjen?
Sokáig nem. Alulértékeltem a saját teljesítményemet. Úgy éreztem, hogy ha nem teljesítek 150 százalékosan, akkor nem lehetek elégedett. És jó ideig nem is kaptam olyan szerepeket, amelyekben legalább magamnak bizonyíthattam volna, hogy van helyem a pályán. Csak az utóbbi években bíznak rám egyre nagyobb feladatokat.
Mi hozta az áttörést?
Talán a PRAH. Spiró György darabját Farkas Ignác kollégámmal játsszuk ketten egy erre a célra kibérelt lakásban már harmadik éve. Csak huszonöten tudnak leülni, de a sikere így is óriási. Egy néző azt mondta nekem az egyik előadás végén, hogy a tapsrendig azt hitte, hogy nem egy színész játékát látja, hanem egy civil nő életébe nyert betekintést. Nagyon sokat jelentett ez az elismerés, hiszen egész pályámon az egyszerűségre törekedtem, és ez értő közönségre talál itt, Pécsett is.
zért az egyre nagyobb helyi sikerek után eljátszott a gondolattal, hogy a szakma fősodrában dolgozik, jó nevű pesti színházakban lép fel, vagy filmszerepekben mutatja meg magát?
Persze, az embernek vannak álmai, de a film például szinte elérhetetlen egy vidéki színész számára. Egyeztetni is lehetetlen, és az embernek egy idő után elmegy a kedve attól, hogy Budapestre utazzon mindenféle szereplőválogatásra, amelyekből végül semmi sem lesz. De csinálok én rengeteg mindent, rendezek a celldömölki Soltis Lajos Színházban, színdarabokat dramatizálok, sőt mesedarabokat írok, díszletet tervezek, jelmezeket szerzek be a zalaegerszegi turkálókban. Részt veszek a Muse Magyarország programjában, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek iskoláiba visszük be a művészetet. Tanítok is, és, hogy megéljek, gyerekműsorokat szervezek művelődési házakba, falunapokra. A lányom is részt vesz bennük, sőt a színházban is vannak közös munkáink Csengével.
A POSZT-on azonnal téma lett az alakítása, Szigethy Gábor, a fesztivál egyik válogatója kimondottan ön miatt ajánlotta az előadást a versenyprogramba. Lehet, hogy éppen most kezdődik el valami.
Nem tudom. Talán igen. Jól esnek a pozitív visszajelzések, és ha bárhova elhívnának egy szerepre, szívesen mennék. A folyamatos építkezéshez időnként kell a vérfrissítés, jó újakkal, másokkal is együtt dolgozni. Nagyon élveztem, amikor meghívtak a Kőszegi Várszínházba, hogy újra partnere lehettem Molnár Piroskának, Pogány Juditnak, Gazsó Györgynek.
És ha Budapestre szerződne? Vári Éva, aki éppen itt Pécsett volt sztár, szintén elmúlt 50, amikor szerencsét próbált a fővárosban. Ma Kossuth-díjas, kiváló művész, és számos remek szerepet kapott.
Igen, én is érzek párhuzamokat közöttünk. Nemsokára kezdem próbálni az Én, Shirley című monodrámát, amelyet ő is játszott nagy sikerrel. Ha az angyalok, és az emberek is úgy akarják, még beleférhet egy fordulópont az életembe. De tolakodni, harcolni egy munkáért biztosan nem fogok.
April De Angelis Színésznők című darabjában szakmabelit játszik. Sőt, Doll is több mindennel foglalkozik a színházban. Milyen egy színésznőnek színházi embert alakítani?
Megindító. A bőrömön érzem az ábrázolt helyzeteket, hiszen én is annyi mindenen keresztül mentem ezen a pályán, hogy szinte minden szituáció ismerős. Kiszolgáltatott szakma a miénk. Nem is tudom, hány színész kolléganőmmel történt meg, hogy elhalasztotta a gyerekvállalást az áhított szerep kedvéért, aztán meg már túl késő lett.
Öt színésznő számára nagyon intim feladat lehet egy ilyen színdarab próbafolyamata, hiszen mindenki a saját színházi tapasztalatait, félelmeit, gondolatait teszi a szerepbe. Afféle lélektani csapatépítés volt?
Volt időnk egymásra hangolódni, de kellett is, hiszen a darabban egymásból építkezünk, egymás rezdüléseire reagálunk. Ha kell, kihúzzuk egymást a bajból.
Ugyanakkor a generációk közötti harc is lehet valóságos egy mai társulatban. Hogy jön ki a fiatal színésznőkkel?
Nagyon jól. Mindig gyerekek, fiatalok között voltam a tanítás miatt is, így nem is téma közöttünk, hogy ki mennyi idős. Engem a színházban mindenki Ecsinek hív, és tegeződünk. Fordulhatnak hozzám gondjaikkal, kérdéseikkel, és igyekszem segíteni nekik.
Volt, hogy megbánta, hogy ezt a pályát választotta?
Soha. Sokszor voltam bizonytalan magamban, hogy tényleg ezt kell-e csinálnom. De mindig kaptam egy kis lökést, és tovább tudtam lépni.
Pedig nem tűnik egyszerűnek a boldogulás.
Ahogy a Színésznőkben is elhangzik, ezt csak szerelemből lehet csinálni. Egyszerűen nem lehet kiszállni. Nekünk ez az életünk. A lelkemet adom tovább, erre késztetnek az energiáim.
* * *
Ecsedi Erzsébet (1954. ápr. 24.– ): színésznő. A 25. Színház Stúdiójában tanult 1975–77-ben, majd a 25. Színház és a Népszínház tagja lett. 1983-tól 1986-ig a kecskeméti Katona József, 1986-tól 1991-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1991 óta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője.
2013. június 12.
