Lélegzete sem egyéb a képmutatásnál
Balról ultramodern lila konyhapult, minimalista étkezőasztal, jobbra barokkos-rokokós ülőgarnitúra, középen égbe/ből vezető lépcső, kétoldalt arany oroszlánszobrokkal.
A falakon szolid jelzés a könyvespolc és az utolsó vacsora festménymásolata Leonardótól. Erőteljesebb a kortárs képzőművészet tömegek által ismert nyomata: négyszer Marylin Monroe arca. Vagy az egyik színésznőé?
A Hevesi Sándor Színház a drámairodalom egyik legprecízebben megszerkesztett művét vitte színre. Moliére Tartuffe-je a magyar középiskolákban is a kötelező irodalom része, ekképp a játszása beleillik a Hevesi vállalásába, miszerint a maga eszközeivel segít a zalai gimiseknek: ha nem sikerül elolvasni, megnézhetik a színházban, hogy tudják, miről szól.
Miről szól?
A maró gúnnyal írt művet a fényes Versailles-ban mutatták be 1664-ben, hogy rögvest be is tiltsák. A király öt év után engedélyezte. Nos, ettől még vonzóbb lehet, a tiltás mindig izgalmas körülmény. Korabeli, mindenkor kortárs polgári miliő, néhány óra leforgása alatt esnek meg az események. Egy apa, egy férj, Orgon (Kiss Ernő) a házába fogadja az ájtatos idegent, aki erkölcsi gátlások nélkül él, elszánt álszent, jámborságot, szerzetesi életmódot mímelő, kegyesnek látszó képmutató, élősködő, találékony szélhámos, testi vágyakat látszólag megvető kéjsóvár, vagyonéhes, cseles, ravasz, önvádló magatartással fordítja vissza a jogos vádak élét. Tartuffe-ről (Szakály Aurél) ezt így egyszuszra csak mi nézők látjuk, és a családtagok tudják, az áldozat szemén hályog. Orgon jómódú, jóidulatú, vakbuzgó, a látszatot valóságnak hiszi, így előbb-utóbb visszaél családfői tekintéllyel, kedvence érdekében fiától, lányától is eltávolodva.
A család a cselekvéshez szükséges eszközökkel nemigen rendelkezik, a komornára vár az erőteljesebb harag.
Elmira (Pap Lujza), a fiatal második feleség becsületes, nyílt szívű, végül ő csalja csapdába a gazembert, hogy végre kiderüljön, ki ő. Hiába, a szex elveszi a legrafináltabb ravasz eszét is...
A leány, Mariane (Kováts Dóra) erőtlen, tehetetlen, félénk, szemérmes, a fiú, Damis (Kovács Martin) heves, indulatos, felháborodott, szenvedélyes, Valér (Helvaci Ersan David) nyegle, kamaszhévvel küzdő huszonéves. Dorine, a szolgáló (Támadi Anita) okos, szókimondó, őszinte, talpraesett, csipkelődő, a szerelem és az érzelmek szabadságának jelképe. A nagybácsi, Cléante (Baj László) mérsékelt, higgadt, szélesebb látókörű, kompromisszumokat keres, alkudozik a végsőkig, hogy valami megoldódjon. Orgon anyja, Pernelle asszony (Czegő Terézia) hajthatatlanul bigott, áhitatos rajongó. Tartuffe szolgája (Farkas Gergő) ajtórésekben feltűnő tájékoztató szakmunkás...
A teljes írás IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2024. január 27.
ZAOL
Fotó: Pezzetta Umberto
