Öltözzön melegen, kedves Emil!
„Pedig ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni”, mondja a legalább négyféle közelítéssel megidézett 80 évvel ezelőtti katonai katasztrófa dokumentumolvasója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadán.
A teátrum komolyan vette a magyar nemzeti emlékezet számára sarokkőnek számító történelmi tényt, a Don-kanyarban 1943. január 12-én kezdődött, 150 ezer katona halálát okozó haditragédiát. Joggal remélte, hogy a zalai közösség megérti a méltóságteljes szándékot.
Összességében így volt. A Volt egy seregünk című oratórikus mű végén pénteken és szombaton este állva tapsolt az közönség. Az úgynevezett standing ovation ritka, ezúttal a nézők megindultságát fejezte ki.
Moravetz Levente írta, rendezte a darabot, aki igyekszik a magyar történelem jeles eseményeinek, alakjainak (Zrínyi, Rákóczi, Szent Margit, honfoglalás, Eger ostroma) színi emléket állítani, de tudja, segíteni kell a szikár tényeknek, hogy a színpadon és a nézőtéren átélhetővé váljanak.
Ezúttal a második magyar hadsereg törvényszerűen vereségbe torkolló keleti hadszíntéri jelenlétét tábori levelezéssel megidézett szerelmi szállal, dalbetétek érzelmeket erősítő szövegével, a táncosok allegorikus alakján keresztül szimbolikus nyelven előadott lelki tartalmak kivetülésével tette fájóan érzékletessé.
„Csak eltöprengtünk, hogy mit keresnek egy kis közép-európai ország katonái ezerötszáz kilométerre a fővárostól?”, kérdezi az egyik katonai szereplő, hogy a vég után élete maradékát – be nem teljesült szerelme emlékével – orosz hadifogságban töltő hadfi ekképp rímeljen rá: „Velünk megtörtént a csoda. Csak éppen nem lehettünk ott.”
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2023. január 16.
ZAOL
