Legyen jó a lapjárás?
Az előadás kezdete előtt a nézőtéri előtér muzsikával, énekkel hangol, a zenés színjáték főszereplője népies műdalokra fakad, nótázását zenészek kísérik. Egyelőre nem sírva vigad, gondtalan katonatiszt. (Visszagondolva ráhúzom az indító élményre a végjáték utolsó dala miatt kelt benyomást: egyik a másiknak szándékolt ellentéte. Talán.)
És ha már így belekerültünk a közepébe, lássuk: Noszty Ferenc jövővel nem gondoló magyar dzsentri ifjú, aki főnemesi családja tekintélyének porló romjain halmozza az adósságokat. Ma úgy mondanánk, tékozló életmódja fényűzését lízingeli, kölcsönből fedezi.
A megoldást mindenki tudja, akinek muszáj volt olvasni diákként a regényt. (Ami a maga idejében kíméletlen kor- és kórképet adott a XX. század első éveire itt ragadt, elszegényedett magyar úri osztályról.) Nősülni kell, jól. Fortéllyal, hidegvérrel.
Tóth Mari lesz az áldozat, apja Amerikában kemény munkával szerzett vagyona kéne, hogy a nosztyság fenntartását finanszírozza. A mutatvány nem sikerül, a korban lábra kapó polgári éthosz a lány apját ésszerű döntésre sarkallja. Leleplezés, megsemmisülés, elutazás. Noszty Feri ekkor ismét énekel. Immár dacból, belekeseredéssel, csakazértis. A zárókép váratlanul mikszáthi helyett móriczi indulat, hősünk önismerő arcát mutatja. Lehet, hogy bele is szeretett áldozatába? Látja magát kívülről, tudja, kényszerpályán mozog? Ő már nem lesz arisztokrata, de dolgos polgár sem? Dühös ökölcsapás a levegőbe ez a nótázás, a világ változik, de ő abból már kimarad. Ez a nótázás mintegy zárójelbe teszi a két felvonáson át tartó „felkészülést”. Ticz András alakítja, Farkas Ignác instrukciói szerint.
Tóth Mari Dura Veronika felfogásában vagyona vélt foglyaként keresne szerelmet, naivitását a papa kénytelen ellensúlyozni. Besenczi Árpád Tóth Mihály sztoikus arcélét erősíti, aki béketűréséből csak vészhelyzet esetén billen ki...
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2022. november 16.
ZAOL
