Vigyázz, Scapin!
A szabadság egyik formája, hogy nem ragaszkodsz a saját szerepkörödhöz az életben. Nem ragadsz bele a maszkba, mit rád erőltetnek, a személyiségbe, amit magadról összeraktál. Több vagyok! – kattog a fejedben szüntelenül, ezért talán látszatra nagyképűen jössz-mész a helyzetek és álláspontok között. Mindenkinek igaza van, és senkinek sincs igaza, és egyébként is semmi sem az, aminek látszik – ez a kulcsmondatod, és laza eleganciával játszod végig az életet.
Nincs, aki megállítson, nincs, aki megfélemlítsen.
Félelem nélkül élsz – és ez nagy kegyelem.
Ugyanakkor ijesztő és veszélyes dolog, különösen azok szemében, akik a félelemkeltés eszközével dolgoznak. Vigyázz, Scapin, a szabadság megbocsáthatatlan.
Egyrészt kirekeszt a közösségből. Hogy nem érdekel? Már anyád hasában underground voltál? Értem én... Nagyokat röhögsz mások butaságán, így kevered, úgy kevered, a végén összeáll a nagy puzzle – és te vagy az Alkotó... Fanfár és görögtűz, taps és virágeső... így kell élni! - mondod.
Be kell, hogy valljam, néha irigylem a függetlenségedet. És távol álljon tőlem, hogy kioktassalak, inkább csak kérdezem, nem gondoltál rá soha, hogy nem csak te kevered és osztod a kártyákat, hanem van egy nagyobb meccs, amiben te is csak egy apócska részlet vagy az egészben, egy darabja vagy a puzzle-nak?
Félreértesz, ez nem fenyegetés. Tudom, hogy színház az egész... Ne légy nagyképű, ezt nem találtad ki. Én csak azt akartam mondani, hogy néha úgy megy le a függöny, hogy nem jöhetsz vissza meghajolni...
Scapin, hallod, Scapin, még nem fejeztem be...
Varga Emese
dramaturg
