„A színházban minden feladat önismereti folyamat”
Tantermi Deszkáról, generációkról Madák Zsuzsannával, a Hevesi-színház dramaturgjával.
A Hevesi Sándor Színházba ugyan dramaturgként érkezett, ám színpadon is láthatták már a nézők – játszott például a Színésznők és a Footloose című előadásban –, de az majdnem biztos, hogy a Tantermi Deszka programnak köszönhetően Zalaegerszegen, Zalában a felső tagozatos, középiskolás korosztály ismeri leginkább. Madák Zsuzsanna az évadzáró társulati ülésen a Cyber Cyrano című produkció alkotógárdájának tagjaként Cserebogár-díjat vehetett át.
S, hogy miből lett a cserebogár? Minden a balettel kezdődött. Az alaplépéseket ugyanis szülővárosának teátrumában, a székesfehérvári Vörösmarty Színház falai között működő iskolában sajátította el. Gyerekszereplőként került aztán a színi társulathoz, és bár később elvégezte az ELTE esztétika-magyar szakát – szülei is szerették volna, ha van egy „rendes” szakmája –, ám sosem szakadt el a színpadtól, és idővel egyre komolyabb szerepeket bíztak rá.
– Már akkoriban is rettenetesen önjáró voltam, így azután, hogy felújították a fehérvári színház épületét, és egy gyönyörű próbatermet alakítottak ki, felvetettem, lehetne ott „éjszakai színház”... – mesélt Madák Zsuzsanna a jelenlegi Kozák András Stúdió előzményeiről. – Számtalan ötletem volt, darabokat vittem, s a munkák során, az egyik produkció kapcsán ismerkedtem meg Ágenssel is, az egyik darabhoz kértük fel zeneszerzőnek. Kiderült, jól tudunk együtt dolgozni, úgyhogy hagytam magam elcsábítani Budapestre, ahol szerencsésen jöttek egymás után a feladatok. Nemcsak az akkori anyaszínházamnál, az Ágens Társulatnál ténykedtem, hanem Gergye Krisztián Társulatában, a Természetes Vészek Kollektívában, Mándy Ildikó Társulatában, tehát több független alkotói csapatnál is. Dolgoztam dramaturgként, színészként, rendezőként, sőt, volt egy év, amikor inkább a táncos munkák találtak meg. Ebben az időszakban kezdtem foglalkozni színházi neveléssel is, tehát sok mindent köszönhetek annak a rendkívül sűrű három évnek, mely után Zalaegerszegre érkeztem. 2010-ben érkezett a felkérés, és, bevallom, ha nem akkor történik, talán nem is mondtam volna igent az invitálásra. Abban az évben jelentős támogatást vontak el a független szférától, és nem tudtam, mi vár rám.
– Ennek ellenére úgy tűnik, nem bánta meg, hogy a zalai megyeszékhelyre jött.
– Jó irányt vett az életem, nagyon jól érzem magam Zalaegerszegen. A városban és megyeszerte egyébként az iskolákat ismerem leginkább... Nagyon szeretem a színház-pedagógiai munkát, azt, hogy csapatban, közösségben tudunk dolgozni. Színházi neveléssel sokan foglalkoznak Magyarországon, de az talán kuriózum, hogy egy vidéki kőszínház falai között igazi műhelymunka folyik. A Tantermi Deszkának önálló műsorpolitikája van, és a teljes alkotói stáb – rendező, színészek, rendezőasszisztensek – a munkafolyamat minden fázisában részt vesznek: próbák, előadások, foglalkozások. Ez viszonylag ritka. Együtt tanulunk, tapasztalunk előadásról előadásra és foglalkozásról foglalkozásra. A színházban egyébként minden feladat önismereti folyamat, jó esetben folyamatos reflexió és oda-vissza hatás jellemzi az alkotói munkát: egy színész például, ha nem keresi meg magában és a szerepben a közös pontokat, akkor nem tudja igazán jól megformálni a figurát.
– Mivel fiatalokkal is foglalkozik, nyilván értenie kell a gyerekek nyelvén. A Cyber Cyrano okozott plusz kihívást?
– Minden szempontból. Bizonyos kifejezéseket, szófordulatokat külön meg kellett tanulnunk, de nem csak nyelvhasználatban, hanem az öltözködést, zenei stílust illetően is – rengeteg az „elmaradásunk” a fiatalokhoz képest. Két tinédzser „kollégától”, a két diákszakmai konzultánsomtól, Molnár Sárától és Lukács Leventétől komoly oktatást kaptam. Bizonyos íratlan szabályokat ugyanis az ember nem tudhat, ha nem az adott közegben mozog. Márpedig ezek ismerete különösen fontos a foglalkozásokon, mert talán jobban elfogadnak, megbíznak bennem, és így könnyebben el tudom érni, hogy érdemi kérdésekről tudjunk közösen beszélgetni.
– Nehéz a dolga?
– Új csendes generációnak nevezték el a mostani tizenéveseket, de talán csak nem látják értelmét, hogy az idősebbekkel kommunikáljanak, úgy érzik, az ő szavuk úgysem ér semmit. Valószínűleg egyébként egyik generáció sem hitt abban, hogy az előttük lévő nemzedékekkel meg tudja értetni magát. Nem hallgatagok tehát a mostani tizenévesek sem, és véleményük is van. Ugyanakkor nem beszélhetünk erről a generációról sem általánosságban, ráadásul állandó a változás: a Csak Rómeó és Júlia... című programunk három éve fut, és egészen más ma egy végzős diák, mint három éve volt, másféle szempontokat vet fel, másként közelít a témához.
–Ha kilép a színházból, tud „civilként” létezni?
– Évad közben ez nem nagyon fordul elő, mert, ha éppen nem vagyok a színházban, akkor színdarabokat olvasok otthon vagy egyszerűen csak jár az agyam valamilyen megoldásra váró jeleneten. Nyáron viszont szeretek utazni, ha tehetem, határon túlra, mert akkor jobban kiszakad az ember a közegéből, jobban fel tud töltődni.
– Aktív pihenő vagy tengerparton „semmittevős”?
– Egy-két napig még a parton fekvés is megy, de nem ez a jellemző. Rajongok a világvárosokért, ugyanakkor a barátaimmal a tengerparti nyaralások is igen aktívra szoktak sikeredni. Amúgy nem tervezek előre semmit, pontosan azért, mert alapvetően megszabott az életem minden perce, így a szabad időmben szeretem a szabadságot, vagyis a spontaneitás a munkán kívül nagy szerepet játszik az életemben. A hétköznapok váratlan ünnepeit bírom, mikor véletlenszerűen fantasztikusan sikerül egy baráti összecsörrenés. Az évadzáróval persze nem ér véget a munka, de azért nem olyan feszített a tempó, mint szezon közben. Sok volt a feladat, nem gondoltam volna például, hogy harminc foglalkozásunk lesz májusban, de természetesen nagyon örültem neki: fantasztikus volt.
NÉVJEGY: Madák Zsuzsanna 1983-ban született Székesfehérváron. A Hevesi Sándor Színház dramaturgja, színésze, rendezője, a Tantermi Deszka programvezetője. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi-kar, esztétika-magyar szakán diplomázott. 1997 és 2001 között a Vörösmarty Színház gyermekszereplője, 2003-tól társulatának tagja, majd 2008-ban az Ágens Társulathoz szerződött, 2009-ben az Ódium-art Művészeti Akciócsoport alapító tagja, 2010-ben érkezett Zalaegerszegre. Tavaly bekerült a La femme magazin 30 éven aluli tehetségeket felkaroló programjába, a 2011-2012-es évad végén nívódíjat vehetett át az egerszegi teátrumban.
Péter Gyöngyi
Zalaegerszegi7Nap , 2014. június 27. II. évfolyam 25. szám
