Társasjáték a színházról a színházban
Sok olyan vitatott kérdés létezik a színházi világban, amiről mást gondol az egyik néző, mást a másik és mást maga az alkotó is. Ennek kapcsán merült fel a kérdés a Hevesi Sándor Színházban: tulajdonképpen mi, nézők, mit is várunk a színháztól? 
A válaszokat Mihály Péter színművész és Madák Zsuzsanna dramaturg próbálta meg felkutatni a múlt pénteken megrendezett első vitaszínházi est alkalmával.
- Budapesten a vitaszínház bevett színházi forma – árulta el a rendezvény előtt Madák Zsuzsanna. - Úgy gondoltuk, úgy tudnánk a legméltóbban megünnepelni a színházi világnapot, ha ezt a közönséggel közösen tennénk, interaktív, formabontó keretek között. A vitaszínház tulajdonképpen egy társasjátékot takar, ahol kiderülhet, hogy a nézőink hogyan gondolkoznak a színházról. Jó lenne, ha tudnánk rendszeresen ilyen jellegű esteket tartani. Ha azt látjuk, hogy erre van igény és szívesen jönnek a fórumra, akkor akár minden hónapban rendezhetünk egyet, persze mindig más témával. Az első a Mit várunk a színháztól? címet viselni, de tulajdonképpen bármilyen olyan kérdést megvitathatunk, ami akár az előadásokban felmerül problémaként. Érdemes végig gondolni, ki mit vár egy színházi élménytől: szórakozni szeretne vagy esetleg azt várja el, hogy nevelő szándéka legyen egy előadásnak. Nyilván mindenki mást ért ezek alatt a terminusok alatt, és a mai estében az az izgalmas, hogy mindenki elmondhatja azt is, mit ért az egyes vitatott kifejezések alatt.
A résztvevőknek tíz témába vágó, ám nem túl könnyen megválaszolható, eldöntendő kérdésre kellett választ adniuk a saját véleményük szerint. Egyetlen egy kérdésnél volt teljesen egyhangú a kialakult vélemény. A vitázók közül, mint kiderült, senki nem várja el egy színháztól, hogy a közönség igényének kielégítését tartsa első és legfontosabb feladatának. A legnagyobb vita a verbális trágárság színpadon való megjelenése körül alakult ki. Bár a nézők túlnyomó többsége szerint, indokolt esetben, szükséges is lehet a nyelvi durvaság, ám voltak, akik szerint ez semmilyen körülmények között nem elfogadható. A téma kapcsán a trágárság ellenes csoport rávilágított arra, hogy a fiatalokból lassan kivesznek a szép kifejezések, és egy színházi előadásra beülve pozitív mintát kellene látniuk. A vitaszínházon résztvevő ifjabb korosztály erre úgy reflektált, hogy az előadásban hallott durvább kifejezések egy megfelelő szituációban akár elrettentő példaként is szolgálhatnak. Felmerült még számos más problémás kérdés, például az, elvárható-e egy rendezőtől, hogy azzal az igénnyel nyúljon hozzá az alkotáshoz, hogy az a nézőben változást idézzen? Elvárható-e egy előadástól, hogy szórakoztasson?
A vitaszínházi est végén a játékosok még egy szituációs feladatban is megcsillogtathatták érvelési tehetségüket. Egy elképzelt színházi társulat tagjaiként kellett tippeket adniuk a színház vezetőségének arra, hogy hogyan duplázzák meg a nézőszámot ezzel elkerülve az intézmény végleges bezáratását.
Nagy Katinka
Zalaegerszegi7Nap, 2014. április 4., II. évfolyam 13. szám
