Lőrincz Nikol - A léggitározástól a színművészetig
Lőrincz Nikol hosszú évek óta a Hevesi Sándor Színház tagja, de azt kevesen tudják mekkora utat járt be idáig. A zalaegerszegi közönség már a kezdetekkor a szívébe zárta a tehetséges művésznőt, aki azóta megjárta a színművésszé válás rögös útját, miközben évről-évre egyre izgalmasabb szerepekben mutathatta és mutathatja meg mire képes.
Az első kérdésem Nikolhoz arra irányult, hogy hogyan került Zalaegerszegre, hiszen a fiatal színművésznő nem éppen a szomszédból érkezett a városunkba színészetet tanulni.
- Igazából én Miskolci lány vagyok. Pontosabban Edelényből jöttem, ez egy Miskolctól 25 kilométerre, északra fekvő kisváros. Miskolcon a Pécsi Sándor Guruló Színház tagja voltam nagyon sokáig, amit Pécsi Sándor maga alapított Szép Lászlóval. Az ő a vezetése alatt voltam ott évekig tag én is. Később felvételiztem a miskolci színház színi tanodájába, ahova fel is vettek. Ez egy 3 éves képzés volt, a második évadban vettek fel, így csak két évet végeztem el belőle, sajnos sikertelenül. Aztán Fandl Ferenc és Derecskei Zsolt, akik itt is voltak színészek mondták, hogy menjek Zalaegerszegre, mert az jó hely! Benkő Zsuzsi már évek óta jó barátom volt, ő addigra már elkezdte itt a stúdiót, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, nem volt mit veszítenem, megpróbáltam. Felvételt nyertem, elvégeztem a 3 éves képzést, a vizsgaelőadásom a számomra nagyon kedves Portugál című előadás volt, ahol az Asszony szerepét játszhattam el. Ebben a 3 évben Ecsedi Erzsébet és Farkas Ignác voltak a mestereim. Kiváló művészek, akikkel a mai napig öröm egy színpadon állni, sokat tanultam tőlük, és tanulok a mai napig. Eltelt két év kisebb nagyobb szerepekkel, és 2011-ben a Mágnás Miskára elhívtuk a Színész I. kamarát, ahol megkaptam a színművészi címet.
- Miért lettél színész?
- 7 éves voltam, elsőáldozó és a pap bácsi mondta, hogy azt kell mondani mindenkinek rátérdelve a kis párnára az oltár előtt, hogy „Loptam, csaltam, hazudtam, a többire már nem emlékszem.” Én ezt nem értettem még akkoriban. 7 éves gyerek voltam, nem loptam, a csalásról azt se tudtam mi az, a hazugság fogalmát már ismertem, de a hazugságait meg nem szívesen vallja be egy kisgyerek. Mindenki megcsinálta, amit kellett és mikor én kerültem sorra kicsit módosítottam a „koreográfián”. Mintha egy léggitár lenne a kezemben elénekeltem mintegy „ rockosított” verzióban az elmondásra váró szöveget, ezzel eléggé meglepve a közönséget. Miután hazamentünk odajött hozzám a keresztanyám és azt mondta nekem, hogy belőlem színésznő lesz, mire mondtam anyukámnak, hogy igen én tényleg színésznő akarok lenni. Mindig szerettem nevettetni az osztálytársaimat, barátaimat és a középpontban lenni, innen indult az ötlet.
- Mi az eddigi legkedvesebb szereped?
- Igazából egyet nem tudnék kiemelni, de több olyan szerepem volt, ami közel áll a szívemhez. A már említett Farkas Ignác által rendezett vizsgaelőadás Portugáljából az Asszony az első, ami nagyon fontos volt az életemben. Aztán nagyon szerettem a Sztarenki Pál által rendezett vizsgaelőadást is, ami Moliére jelenetekből állt össze. Szintén Farkas Ignác rendezésében a Gül baba is közel állt hozzám, abban Rózsit formálhattam meg. Mikor idejöttem egy hónappal később már lehetőségem nyílt a Koldusoperában egy kisebb szerep eljátszására, ami hatalmas dolog volt akkor. Aztán szintén fontos volt, pont a tavalyi évadban, A Doktor úrban: Sárkányné szerepét kellett átvennem, de a Bölcs Náthánban Daja is nagyon a szívemhez nőtt. A Sztarenki Pál által rendezett Üveganyában Virág szerepét fontos feladatnak tartom, vagy például 3 éve a Légy jó mindhaláligban Ilonka is szívesen voltam. Kedvencem tényleg nincs, de tudok olyanokat mondani, amit mind a mai napig a szívemben őrzök.
- Az évek előrehaladtával egyre komolyabb szerepeket kapsz. Hogy éled ezt meg?
- Iszonyatosan örülök ennek és a továbbiakban is szeretnék minél több izgalmas feladatot, amik ugyanúgy kihívást nyújtanak számomra. Ez az életem és ezt szeretném csinálni.
- Van szerepálmod?
- Nem, nincsen. Szerintem a színész mindig örül neki, hogyha egy összetettebb, komplexebb lelkületű figurát osztanak rá, hogyha sok mindent megmutathat az adott szerep lelkületéből és egy viszonylag nagyobb szerepívet járhat és élhet meg egy előadás keretein belül, de kimondott szerepálmom nincs.
- Szoktál izgulni mielőtt kilépsz a színpadra?
- Nagyon! Szerintem, hogyha megmérnék a vérnyomásomat egy nyilvános főpróba vagy premier előtt az biztos, hogy mérhetetlen lenne. A bemutató után ez persze csökken, de olyan még soha az életben nem volt, még egy egymondatos szerepnél, vagy statisztálásnál sem, hogy ne izguljak valamennyire. Csökken, de soha nem múlik el és remélem, hogy nem is fog, mert azt érzem, hogy ez tűzben tart.
- Volt olyan szereped, ami komolyabb kihívást jelentett?
- Sokszor kaptam olyan szerepeket, amikben sokkal idősebb személyt játszottam, mint amilyen én vagyok és ez mindig nehezebb feladat. A tavalyi évben a Csiszár Imre által rendezett Bölcs Náthánban Daja figurája elég komoly kihívás volt abból a szempontból is, hogy egy nálam idősebb vendégszínésznő volt a fogadott lányom és Farkas Ignácnak (Bölcs Náthán szerepében) voltam a házvezetőnője. Az általam hőn tisztelt mesteremmel egyidős karaktert megszemélyesíteni elég komoly kihívást jelentett. Viszont minden szerep kihívás, csak más-más módon.
- Mi teszel, ha a színpadon csuklanod kell?
- Ilyen még soha nem volt, viszont tüsszentenem már kellett, de akkor is úgy, hogy már nagyon ki akart jönni, éreztem, hogy 3 másodperc és kirobban belőlem, de bementem a színpadra és elmúlt. Ez egy nagyon érdekes dolog, mert az ember, akár 39 fokos lázzal is végigcsinál egy előadást. Közben izzadsz, folyik az orrod, tüsszentened kell, de ha belépsz a színpadra, abban a pillanatban minden elmúlik. Most például van a térdemen egy seb, amit nem tudom hogyan szereztem a színpadon, mert az adott feladatra koncentrálva akkor nem éreztem ennek a sérülésnek a fájdalmát. Ott semmi sem fáj, elmúlik minden hirtelen, attól függetlenül, hogy a valóságban épp, hogy érzem magam.
- Hogyan tovább, mik a terveid a jövőre nézve?
- Egy-egy előadásban vendégként szívesen kipróbálnám magam más társulatoknál is, továbbá nagyon érdekel a filmezés és a szinkron is. Egyébként nagyon jól érzem magam itt, igazán családias a légkör. Szeretem a kollégáimat és azt gondolom, hogy ők is szeretnek engem, jó ennél a társulatnál lenni, de mindenképpen kipróbálnék pár új dolgot is, ha úgy hozná az élet.
Nagy Katinka
2014. március 23.
