Farkas Ignác köszöntője Máriáss József bronzplakettjének újraavatásakor
Kedves Barátaim!
Hogy fokozzuk a mai este ünnepélyességét, az a megtisztelő feladat jutott nekünk János barátommal, hogy Máriáss József (Jozsó bácsi) bronzba öntött arcképét itt a színészklubban felavathatjuk. 
Béres János szobrászművész élethű alkotása kissé kalandos úton jutott szerintünk méltó helyére. Elkészülte után 1997-ben előbb a színészház alatt üzemelő Csopaki Borozó falát díszítette a „Bal 4-es páholy” fölött, amely Józsi bácsi egyik törzshelye volt, s ahol sok-sok időt töltöttünk társaságában szivacsként befogadva hihetetlen történeteit, latinnal dúsított bölcselmeit és a helyhez megfelelő rizlinget. Majd a szabadegyetemi órák után egymást segítve fel a lépcsőn az első emeletre. Miután a történelem vihara soha meg nem bocsáthatóan elsöpörte a Csopaki Borozót, s a hely szelleméhez méltatlan módon egy cukrászdát varázsolt a helyére (egy színészház épületében cukrászda! – Barátaim! Rómaiak! Hová jutott a világ?!) Úgy döntöttek a hozzáértők, hogy Jozsó bácsi páholya megszűnvén új helyet kell keresni ezen arcmásnak. A sors kifürkészhetetlen történései egészen a VMK (ma már Keresztury Művelődési Központba) repítették, s hosszú évekig ott díszítette valamelyik falát. Hozzá teszem, nem egészen jogtalanul, hiszen a színház játszóhelyeként Jozsó sok-sok estén varázsolta el a nézőket azon a helyen is (Jeruzsálem pusztulása, Húsvét).
Majd elkövetkezett 2012, amikor is a 30 éves ünnepségünk napján Merő Béla volt alapító tag, a hóna alatt cipelve az arcmást, beállított a titkárságra, s azt mondta, ennek itt a helye a színházban. A vezetőség is így gondolta, és a Művészeti Tanáccsal egyetértve úgy döntött, hogy ha már a színházba, akkor annak is a klubjába.
Azért állunk itt és hallgatjátok szavaim, nos. Mivel a színház tagjai között oly sok a fiatal, akik életkoruknál fogva nem láthatták őt színpadon, engedjétek meg, hogy egy rövid életrajzot elmondjak, s ha a technika ördöge éppen alszik, még egy kis bejátszással is megidézném régi játszótársunkat, a Hevesi Sándor Színház egykori kitűnőségét.
Máriáss József Dunakeszin született 1920. február 23-án.
Szegeden hunyt el 1991. április 24-én.
A Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatója volt, majd a színészmesterséget Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájában tanulta.
1946-ban kezdte pályáját a Belvárosi Színházban. Később az Ifjúsági Színházban és a Vidámszínpadon is játszott.
1949 és 1954 között a Győri Színház, majd az Egri Gárdonyi Géza, a Kecskeméti Katona József, valamint a Szolnoki Szigligeti Színház következett.
1969-ben Szegedre szerződött, ahol 1982-ig játszott számtalan szerepet, s hozzáteszem, én ekkor kezdtem színházba járni, rajta nőttem fel.
1977-től 79-ig segédszínészként többször is partnere lehettem, illetve helyesbítek: egy színpadra léphettem vele, sőt megadatott, hogy végszóval is szolgálhattam úgy prózai előadásban, mint operettben.
1983-tól Zalaegerszeg következett, ahol a színház és a város kedvence lett, sok-sok szerepben varázsolta el a közönséget, mindenki Jozsó bácsija.
Egészen korán filmezni kezdett, csak egy néhány mozi, illetve TV filmet sorolnék fel a teljesség igénye nélkül: Gázolás 1955; Dollár papa 1956; Az eltüsszentett birodalom 1956; Ezek a fiatalok 1967; Fiúk a térről 1967; Szerelem 1970; Hahó öcsi 1971; Hét tonna dollár 1974; Egy erkölcsös éjszaka 1977; Szabadíts meg a gonosztól 1978; Ripacsok 1981.
TV-filmek: Fekete város 1971; Vivát Benyovszky 1975; Mint oldott kéve 1983; és az igazán országos hírnévre az 1987-ben indult Szomszédok című, mondhatni magyar televíziózás első tele- regényében alakított Böhm bácsijaként vált.
Egészen haláláig forgatott a szó szoros értelmében.
Színházi szerepei felsorolhatatlanok, csak egy néhányat: Tartuffe, Zuboly, Peacock, Sir Bazil Lehár Luxemburg grófja, Soloman (Miller; Alku) Alba herceg az Egmontból és Gedali a Húsvét című nagy jelentőségű országos színházi fesztiválon óriási sikert aratott a darabjában.
1989-től betegsége miatt már nem lépett színpadra.
Engedjétek meg, hogy a Ruszt József által rendezett Húsvétből kalandos úton előkerült TV-felvételből, amely 1984-ben készült egy pár perces bejátszással megidézzük szellemét.
