HANGSÚLYOS DRAMATURGIAI PILLANAT

A régi-új Nyílt Fórum, amely idén visszatért Zalaegerszegre, igazából teljesen új. Izgalmasabb, konstruktívabb formát pedig el sem tudnék képzelni szerzők és szövegek feltrancsírozására.

nyiltforum2 

Mi az a Nyílt Fórum?
 
A Nyílt Fórumot az elmúlt tizenöt évben úgy ismerhettük, mint a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik rendezvényét, ahol felolvasószínházakon, szakmai beszélgetéseken és kötetbemutatókon vehettek részt az odalátogatók. Igazság szerint a Nyílt Fórum sosem volt a POSzT rendezvénye, csak a fesztivál idején Pécsett megrendezett esemény, története sokkal korábbra vezethető vissza, mint a POSzT-é, de ne szaladjunk előre (vagy hátra). A fórum szervezői a Színházi Dramaturgok Céhének tagjai, az esemény célja pedig kortárs, még meg nem jelent és be nem mutatott drámaszövegek megvitatása, közönség előtti reprezentálása (a POSzT-on) és kiadása (a Nyílt Fórum Füzetekben). A drámák kiválasztásában segíteni szoktak páran a Színházi Kritikusok Céhéből is, így kerültem oda.

Ilyen volt a Nyílt Fórum


Én egyébként már csak a legvégén jövök a képbe, mert a Nyílt Fórum idősebb nálam. 1985-ben indult Zalaegerszegen, Békés Pál, Merő Béla, Nagy András, Radnóti Zsuzsa és Ruszt József alapították. Többnapos intenzív közös munka volt ez az egervári kastélyban, amelyen dramaturgok, szerzők és kritikusok vettek részt, és ahol könyörtelenül ízekre cincálták a kiválasztott drámákat. Aztán 2001-ben, amikor a POSzT indult, a fórum átköltözött Pécsre, ahol már szélesebb közönség előtt lehetett bemutatni a szövegeket. 
 

Az esemény a POSzT-on irányt váltott, a hangsúly a műhelymunkáról a szövegek bemutatása, megismertetése felé tolódott. Pesten gyűltek össze négy-öt alkalommal a dramaturgok meg mi egy páran, kritikusok, és egy kávé mellett vitatkoztunk arról, melyik dráma kerüljön a kötetbe, melyikből legyen felolvasás Pécsett. A Nyílt Fórumnak ebben az időszakában már nem volt termékeny diskurzus a szerzők és a dramaturgok között.

Ilyen lett a Nyílt Fórum

Idén – túlzás nélkül állíthatom – minden megváltozott. A Színházi Dramaturgok Céhe nyílt pályázatot írt ki, amelyre akárki elküldhette asztalfiókban heverő szövegét. A felhívásra így 150 dráma futott be, amelyek közül a dramaturgok kiválasztottak nyolcat, és ezek szerzői (Bán Zsófia, Fazekas Máté, Fridl Viktória, Kovács Dominik, Kovács Viktor, Kucsov Borisz, Maros András, Szilágyi Eszter Anna, Znajkay Zsófia) jutottak tovább a zalaegerszegi fordulóra. Mert a Nyílt Fórum most visszatért Zalaegerszegre, hogy ott háromnapos műhelymunka keretében lehetőséget biztosítson a szerzőknek egy mélyebb, alaposabb szakmai beszélgetésre a szövegeik kapcsán. Az itt kapott visszajelzések alapján a szerzők újragondolhatják a szövegeiket márciusig, és az így átdolgozott művekkel foglalkozik majd a fórum következő állomása a debreceni DESZKA Fesztiválon. Csak ezek után kerül majd a nyolc dráma a pécsi közönség elé és a Nyílt Fórum Füzetek idei kötetébe.

Ez történt Zalaegerszegen

A Zalaegerszegen megjelent dramaturgokból, kritikusokból, színészekből, rendezőkből és drámaírókból három-négyfős munkacsoportok alakultak. A csoportok elfoglaltak egy-egy kisebb szobát a Hevesi Sándor Színházban, a nyolc szerző pedig az öt szoba között ingázott, és végighallgatta mindenki véleményét a szövegéről. A szerzőkre szobánként nyolcvan perc jutott, tehát elég intenzív információáradattal kellett szembekerülniük. A mi csoportunk (Bíró Dénessel, Madák Zsuzsannával és Upor Lászlóval alkottunk egy csapatot) – így valószínűleg a többi is – elsősorban arra törekedett, hogy valós párbeszéd alakuljon ki egy-egy dráma kapcsán, és fontosnak találtuk, hogy a szerzők reagáljanak az általunk elmondottakra. Hogy adott szerző mennyire képes hirtelen reagálni a felvetésekre, az nyilván lelkialkat kérdése, néha azon lepődtem meg, milyen nehéz párbeszédet kezdeményezni, máskor azon, milyen olajozottan is tud ez működni. Nagyon nehéz megállapítanom azt, hogy ebből az információdömpingből mennyi a valóban hasznosítható adat az írók számára, főleg úgy, hogy sokszor egymásnak homlokegyenest ellentétes véleményt hallottak tőlünk.

A kiválasztott nyolc dráma témáját és formáját tekintve is nagyon különbözött egymástól. A szerzők nagyobb részéről elmondható, hogy nem igazán érdekelte őket a realista ábrázolásmód, vagy songokkal törték meg azt (például Bán Zsófia kórházban játszódó, alapvetően reális párbeszédekre építő szövegében, vagy Kovács Dominik és Kovács Viktor szintén hasonló szisztémára épülő, népdalmotívumokat felvonultató drámájában). Olyan szöveg is akadt, amely verses formában íródott, és a jelen egy égető problémájával foglalkozott: a magyar prostituáltak helyzetével az amszterdami piroslámpás negyedben (Szilágyi Eszter Anna: Nyíregyháza utca). Olvashattunk disztópiát is, amely a közeljövő Szabadkáján játszódik, ahol a politikai berendezkedés katasztrófa utáni állapotokat okozott (Kucsov Borisz: Félelem és reszketés Szabadkán), és egy drámaíró álmában játszódó történetet, melyben az irrealitás és a logikátlanság új, csak az álomban értelmezhető logikai rendszert hozott létre (Znajkay Zsófia: Rendező változat)
 
Volt olyan szöveg a művek között, amely félig volt kész (Szilágyi Eszter Anna: Nyíregyháza utca), és olyan is, amelyből még csak pár jelenet és egy szinopszis volt meg (Maros András: Kerítések, amely a menekültkrízisről szól, azon belül arról, hogyan jelenhet meg ez az össztársadalmat érintő probléma egy magyar család életében). A válogatásnál a céh tagjai nem remekműveket kerestek elsősorban, hanem olyan drámákat, amelyek érdemesek a megvitatásra és a továbbgondolásra, amelyek magukban hordozzák egy bemutatható szöveg lehetőségét.
 

A workshop végén arra kértük a szerzőket, mondják el a véleményüket az elmúlt napokról. Valószínűleg nem ártott volna némi építő jellegű kritika a megújult fórum első alkalma után, mindenesetre megnyugtató volt az is, hogy a szerzők hatékony módszernek találták a sok csoportos beszélgetést. Ami biztos: ritkán jut ilyen összpontosított figyelem egy-egy szövegre, és ritkán volt alkalmam ilyen koncentrált szakmai munkában részt venni.

Puskás Panni

2017. január 17.

Revizor online