HANGSÚLYOS DRAMATURGIAI PILLANAT
A régi-új Nyílt Fórum, amely idén visszatért Zalaegerszegre, igazából teljesen új. Izgalmasabb, konstruktívabb formát pedig el sem tudnék képzelni szerzők és szövegek feltrancsírozására.
Az esemény a POSzT-on irányt váltott, a hangsúly a műhelymunkáról a szövegek bemutatása, megismertetése felé tolódott. Pesten gyűltek össze négy-öt alkalommal a dramaturgok meg mi egy páran, kritikusok, és egy kávé mellett vitatkoztunk arról, melyik dráma kerüljön a kötetbe, melyikből legyen felolvasás Pécsett. A Nyílt Fórumnak ebben az időszakában már nem volt termékeny diskurzus a szerzők és a dramaturgok között.
Ilyen lett a Nyílt Fórum
Idén – túlzás nélkül állíthatom – minden megváltozott. A Színházi Dramaturgok Céhe nyílt pályázatot írt ki, amelyre akárki elküldhette asztalfiókban heverő szövegét. A felhívásra így 150 dráma futott be, amelyek közül a dramaturgok kiválasztottak nyolcat, és ezek szerzői (Bán Zsófia, Fazekas Máté, Fridl Viktória, Kovács Dominik, Kovács Viktor, Kucsov Borisz, Maros András, Szilágyi Eszter Anna, Znajkay Zsófia) jutottak tovább a zalaegerszegi fordulóra. Mert a Nyílt Fórum most visszatért Zalaegerszegre, hogy ott háromnapos műhelymunka keretében lehetőséget biztosítson a szerzőknek egy mélyebb, alaposabb szakmai beszélgetésre a szövegeik kapcsán. Az itt kapott visszajelzések alapján a szerzők újragondolhatják a szövegeiket márciusig, és az így átdolgozott művekkel foglalkozik majd a fórum következő állomása a debreceni DESZKA Fesztiválon. Csak ezek után kerül majd a nyolc dráma a pécsi közönség elé és a Nyílt Fórum Füzetek idei kötetébe.
Ez történt Zalaegerszegen
A Zalaegerszegen megjelent dramaturgokból, kritikusokból, színészekből, rendezőkből és drámaírókból három-négyfős munkacsoportok alakultak. A csoportok elfoglaltak egy-egy kisebb szobát a Hevesi Sándor Színházban, a nyolc szerző pedig az öt szoba között ingázott, és végighallgatta mindenki véleményét a szövegéről. A szerzőkre szobánként nyolcvan perc jutott, tehát elég intenzív információáradattal kellett szembekerülniük. A mi csoportunk (Bíró Dénessel, Madák Zsuzsannával és Upor Lászlóval alkottunk egy csapatot) – így valószínűleg a többi is – elsősorban arra törekedett, hogy valós párbeszéd alakuljon ki egy-egy dráma kapcsán, és fontosnak találtuk, hogy a szerzők reagáljanak az általunk elmondottakra. Hogy adott szerző mennyire képes hirtelen reagálni a felvetésekre, az nyilván lelkialkat kérdése, néha azon lepődtem meg, milyen nehéz párbeszédet kezdeményezni, máskor azon, milyen olajozottan is tud ez működni. Nagyon nehéz megállapítanom azt, hogy ebből az információdömpingből mennyi a valóban hasznosítható adat az írók számára, főleg úgy, hogy sokszor egymásnak homlokegyenest ellentétes véleményt hallottak tőlünk.
A workshop végén arra kértük a szerzőket, mondják el a véleményüket az elmúlt napokról. Valószínűleg nem ártott volna némi építő jellegű kritika a megújult fórum első alkalma után, mindenesetre megnyugtató volt az is, hogy a szerzők hatékony módszernek találták a sok csoportos beszélgetést. Ami biztos: ritkán jut ilyen összpontosított figyelem egy-egy szövegre, és ritkán volt alkalmam ilyen koncentrált szakmai munkában részt venni.
Puskás Panni
2017. január 17.