Te majd később leszel nagy színésznő...
Beszélgetés Ecsedi Erzsébet színművésszel, a Hevesi Sándor Színház tagjával.
Pedig ki gondolná, hogy a mostanra értékes díjakat begyűjtött színművésznő, akit középkorú asszonyok érett formálójaként tartunk számon manapság, mint a zalaegerszegi színház egyik legfontosabb tagját, titkon palántázásra, kertművelésre, gyümölcsfákra, befőzésekre vágyik. Pontosabban nem is annyira titokban. Hiszen még fogalma sem volt arról, hogy ennyire hűségesen zalai lesz, amikor Gyűrűsön vett egy házikót, s a várostól 20 percre ékeskedő kertjében álló fák termése tényleg lekvárrá nemesedtek a keze alatt.
- Nagyon jó irodalomtanárom volt a faluban, rengeteget beszélgettünk az óráin, hiszen a történelmet, a rajzot és a testnevelést is ő tanította, értett mindenhez – kanyarodunk vissza az elejére, amikor időutazásra kérem. A tanár egyébként a kor jellegzetes büntetése okán, Budapestről kitelepítve került a gyerek Ecsedi Erzsi életébe. (Az ecsedi láp, tudod...)
- Nincsenek véletlenek... – ez a megfellebbezhetetlen tény többször is előkerült a pályája során.
Bár benne volt a gondolataiban a színművészeti, mégis kicsinek, kevesebbnek érezte magát. Kirakatrendező, jutott eszébe, ám, noha rajzolni tanult, nem volt elég képzett a művészettörténet terén. Vagy inkább magyartanár? Jó lenne..., érezte, azt se véletlenül, hiszen ma már sok évnyi tanítás van a háta mögött.
- Valahogy bekerültem aztán Pesten egy amatőr színjátszó körbe. 
- Valahogy?
- Elmondjam? Az Illés klub közel volt hozzánk, a barátnőmmel bejártunk, kaptunk is klubtagságit. Be kellett írni, mi érdekel. Simán beírtam, hogy a színház. Az ott dolgozó lány számon tartotta. Egyszer csak kaptam egy levelet, hogy felvételt hirdetnek valahol. Elmentem, mondtam verset, megszavazták, hogy maradhatok. Ez volt 1972-73-ban. Mosolygó Színkör volt a társaság neve.
- És akkor eldőlt.
- El. Nagyon jól éreztem magam közöttük, izgalmas színházat csináltak, sokat tanultam tőlük. A lánnyal, aki beajánlott hozzájuk, később találkoztam a Várszínházban, több darabban is együtt dolgoztunk, jóba lettünk, néha még falazott is nekem.
- Éspedig?
- Egyszerre két darabban léptem fel. A Stúdió K-ban, hat órakor kezdtük játszani a Balkont az Akácfa utcában, a Várszínházban csak a második felvonásban léptem színpadra, mint nimfa. Volt fél órám, hogy odaérjek, a taxiban sminkeltem le. A Várszínházba még a szünet előtt érkeztem, gyorsan átöltöztem és egy szórópisztollyal teljesen kékre festettek, a Vihar című Shakespeare-darabhoz, amiben nimfaként táncoltam. Nem lett volna szabad hazardírozni, de fiatal voltam és úgy gondoltam, ezt simán meg tudom csinálni. Álmomban sokszor előjött még, hogy elkéstem, állok a folyosón és nem tudom, melyik darab megy, és milyen jelmezt kell felvennem.
Kalandozunk. A 25. Színház felvételt hirdetett, volt vagy 200 induló. Napok alatt fogyott le a létszám 30-ra. Benne volt.
- Györgyfalvai Katalin táncos-koreográfus volt az osztályfőnök, Iglódi István a mesterségtanár, de Vekerdy Tamás pszichológus is tanított. Tőle kaptam a relaxáció képességét.
- Tud?
- Tudok. Ha fáradt vagyok, jó hasznát veszem.
Elsős vizsgaként Gyurkó László darabot játszottak, idilli körülmények között próbáltak, két hét tábor vidéken, méghozzá közel a falujához, ahol felnőtt.
- Hogy vártam az öcsémet, hogy megnézzen engem, de nem tudott eljönni.
Három testvér növekedett Ecsediéknél, de a szülei 14 éves korában különváltak, édesanyja és testvérei Cegléden laktak a nagymamánál, évekig hontalannak érezte magát, a kollégium volt az egyetlen biztos pont az életében ezalatt a négy év alatt.
A vidék, a nem fővárosi társulatok hangulata vonzotta. Emberarcúbbnak érezte. Kecskemét lett az első állomás, Vándorfi Lászlóval, aki ma Veszprémben él, dolgozik.
- Zenés darabokat is bíztak rám, hihetetlen, pedig akkor már lemélyült a hangom. Merthogy nem volt mindig ilyen...
- Mi történt?
- Ki akartak tenni valamiért a színházból, nem volt igazságos, pert is nyertem, de akkor már megromlott bennem minden és nem volt kedvem maradni. Közben bábszínházi lehetőséget kaptam, egyszerre négy szerepet kellett átvennem 5 hét alatt, nagyon megerőltető volt. Anyámat felhívtam az utolsó héten, nem ismerte meg a hangomat a telefonban, én meg észre se vettem a változást. Pedig akkor még nem is cigiztem.
- Összebeszélt magának egy jó mély egyéni hangot.
- Tudtam is matrónát játszani 30 évesen, de a 18 éves Mukányi Piroskát is abban az évben játszottam el Kecskeméten.
Szolnokon öt évet töltött, Gyurkó ajánlotta be, kicsit akadozott a dolog. Szerencsére Fodor Tamás társulata is odakészült, így Schwajda György direktorsága alatt újra Stúdió K-s lett, fele fizetéssel szerződtették le, de hamar visszakerült a státuszába.
Közeledünk Zalához. Többször járt a színházban, volt osztálytársak, barátok alakításait nézni.
Gazsó György, volt kollégája, aki eredeti szakmája szerint erdész és az Őrségben bírt birtokkal, megtanította gombászni, és beleszerelmesedni a tájba.
- Amikor meglett az első Trabantom, elindultam, hogy felfedezzem magamnak Zalát. Csak úgy érzés után mentem, Pókaszepetknél lekanyarodtam, benéztem Gyűrűsre, a falu közepén szóba elegyedtem beszélgető emberekkel, érdeklődtem, volt eladó ház. Felbaktattam a domboldalba a csalánoson át, szép volt a kilátás. Egy hét múlva visszajöttem, mennyi lenne? Huszonötezer. Jó. A nagymamától kértem kölcsön. Na, a fél szolnoki színház dolgozott egy nyáron át a ház felújításán. Számon tartjuk ma is, ki mit csinált.
- Messze volt...
- Eléggé.
- És akkor közelebb húzta Déryné szekerét?
- Igen, érdeklődtem, Halasi Imre igazgató pedig fogadott.
- Kellett a karakter. Egyáltalán, milyen színésznői karakternek tartja magát?
- Azt gondolom... sőt, úgy érzem, a karakter kifejezésbe sok minden belefér.
- A komika, az alternatív, a groteszk, a drámai hősnő. Szubrett?
- Hú, attól tavaly jól megijedtem. Nem gondoltam, hogy a Csókos asszonyban ez a feladat vár rám, ennyi dallal, koreográfiával. Váratlan volt, megkínlódtam vele, de végül imádtam.
- Sokáig dolgozott a fegyelmezett középmezőnyben Zalaegerszegen. Honnan datálja a kiugrást?
- Szépen lassan. Kisebb karakterszerepeket osztottak rám eleinte, a korosztályomban többen is voltak színésznők, valahogy a nagyobb feladatokat a Házi Színpadon kaptam, például a Hajmeresztőben a fodrászlányt, sokkal jobban szerettem ezeket az előadásokat, itt közvetlen kapcsolatunk volt a nézőkkel, bár ezért kevesebben ismertek fel az utcán, igaz, hogy én sem nagyon reklámoztam magam.
El is hagyott bennünket egy időre.
Négy évet töltött szinte civilként, ebből kettőt Szombathelyen a veszprémi színház szervezési irodáján. Hiányzott a színház, a tini színi tanoda is felmerült ötletként, Sárváron tanított, végül összeállított egy zenés gyermekműsort, amivel körbejárták Vas megyét. (De azért keserves volt...)
De hát épp ő mondja, hogy a bánatra 72 óránál több idő nincs, fel kell állni, megoldani a dolgokat. Messze is akart menni, meg nem is. (Csabával akkor már nem voltunk jól...)
Az 1999-ben elhunyt Bayer Csaba – kivételesen öntörvényű és tehetséges – képzőművész volt a párja, a lánya édesapja. A színházban ismerkedtek meg. Viharos, érzelmileg nagyon átélt kapcsolat, se veled, se nélküled. Meghatározó, úgy tűnik, felül nem írható szerelem. Elengedte. Talán a lánya is helyére tette. Csenge 23 éves, s láss csodát, gyerekműsorokban együtt lép fel az édesanyjával, és egyre többet játszik a színházban is. Erős egyéniség, aki 14 évesen egyedül élt Budapesten, hogy a Vörösmarty Gimnáziumba járhasson.
Muszáj témát váltani. Indul a bakterház. Közben megvan a kiugrási pont. Eperjes Károly mellett a banyát alakította a tragikomédiában, mondhatni fergetegesen.
Bereményi Géza és Bagó Bertalan színházvezetése és a Besenczi Árpád–Sztarenki Pál vezetőpáros is meglátta Ecsiben (hisz mindenki így hívja) a kivételességet.
Megcsinálta az Én, Shirley monodrámát, félve, de megmutatta Bagó Bertalannak. Meg még öt férfinek, akik a hátsó sorban ültek és keveset kacagtak.
- Aztán mégis tetszett nekik, én meg nagyon örültem. Úgy voltam, mint amikor Montágh Imre beszédtanár előtt kellett szavalni a Vörös Rébéket. Vágni lehetett közben a csendet, de végül így szólt: „Hát Erzsébet, ezt valószínűleg Arany János is így gondolta." Ja, csak közben majdnem meghaltam az izgalomtól.
Néhány év különbséggel kétszer is színpadra került a Shirley, látszott is, mennyit változott közben a játszó személy élete, a művészi sikere.
Spiró György Prah című kétszemélyes darabja is a nézők emlékezetébe égett, Farkas Ignáccal mélyre ástak a középkorú házaspár életében. És 2012-ben jött a nagy erejű angol darab, a Színésznők. Meg a díjak, díjak. Ha éppen nincs feldobva, felidézi az országos csodálkozás mondatát: ki tudta, hogy ilyen nagy színésznő dolgozik vidéken. 
- Itt voltam, vagyok. El kell jönni, megnézni.
Emlékszik arra, hogy a pálya elején mondták neki, ne aggódjon, idősebb korára lesz belőle igazi színésznő. Ez akkor dühített.
- Hogy van a színésznői illetve a női szépséggel? Mivel nem mondható szabályosnak.
- Szerintem a belső harmónia kivetül. Én mindig az egyszerűség híve voltam. Gyakran mondtam a tanítványaimnak, akkor lesz jó színésznő, ha már elfelejt tükörbe nézni, mielőtt kilép a színpadra. Persze belenézek, de csak azért, hogy rajtam van-e minden, ami szükséges. Azt szeretem, ha nem kell sminkelni.
- A belső harmónia miből épül?
- Szeretet és hit. Szeretni kell, amit csinálsz és hinni abban, hogy képes vagy rá. Én soha nem akartam másokat utánozni, mindig magamból bányásztam elő az adott figurát, vagy ellestem a piacon, az utcán, aztán megszültem, és az már az enyém volt.
Ezért szereti, ha a rendezők hagyják, hogy a színész megszeresse a szerepét, akkor tud jól kiteljesedni. És milyen jól.
Ki kellene használni a hírnevet?
- Nem megyek Pestre, nem megyek meghallgatásra. Metszeni megyek tavasszal az aranyoslapi forráshoz.
Tehát a Hevesi Sándor Színháznak adott a feladat: gondolkodjanak Ecsedi Erzsébetben.
1954-ben született Cegléden, művészi pályafutását a fővárosi 25. Színházban kezdte Gyurkó László vezetése alatt, onnan a Várszínházba került, majd Kecskemétre és Szolnokra. Először 1991-1995 között játszott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, majd négy év kitérő után 1999 óta ismét a zalai közönséget szolgálja. Emlékezetes előadásai: Indul a bakterház (banya), Magyar zombi (Ambra), Gézagyerek (anya), Én, Sherly, Színésznők, Prah, Házasságlevél, Szecsuáni jólélek, Csókos asszony. Nívódíjat kapott az Óz, a nagy varázsló és a Doktor Zsivágóban nyújtott alakításáért, Máriáss-díjat az Indul a bakterházért, 2013-ban a pécsi POSZT-on a a legjobb színésznő díját nyerte el. Ugyanabban az évben megkapta az Aase-díjat is. A celldömölki Soltis-színházban maga is rendez. Idén vendégszerepel a székesfehérvári színházban. Hangjátékban is számítottak rá a lendvai rádióban.
Arany Horváth Zsuzsa
Prémium, 2016, március
