Küzdelmes úton jutott révbe - Beszélgetés Lőrincz Nikol színművésznővel
Tízedik éve már, hogy a Hevesi Sándor Színház színpadát koptatja, játszott már drámában, komédiában, de énekhangja épp olyan ismerősen cseng mindannyiunknak, mint neve. Lőrincz Nikollal A szecsuáni jólélek két próbája között beszélgettünk a pályáról, a kitartásról, a kijelölt úthoz való hűségről.
Korán kiderült már, hogy egyszer nagyszínpadon áll majd, mint színművész?
-Ezzel kapcsolatban van egy jó sztorim, ami azóta is előkerül az ilyen beszélgetések során. 7 éves voltam, amikor elsőáldoztam és volt ennek egy hivatalos része, melyben egy betanult szöveget – „loptam, csaltam, hazudtam, a többire már nem emlékszem”- kellett elmondanunk. Természetesen annyi idős gyerekként a hazugság lényegét, jelentését már értettem, viszont azt nem, hogy miért kell ezen bűnöket felsorolnom. Nos, én ezzel a szöveggel úgy kötöttem barátságot, hogy miután mindenki elmondta a kötelezőt, én is feltérdeltem a lépcsőre és egy képzelt léggitárral a kezemben „kicsit rokkosítva” előadtam a kirótt mondatokat. Persze a közönség egy része elhűlve figyelt, de voltak többen, akiknek tetszett ez a fajta megoldás. A ceremónia után, mikor hazamentünk, a keresztanyám mondta, hogy „ebből a kislányból színésznő lesz!”. Akkor én azt a fejembe vettem és ezt követően így alakítottam tovább a sorsom, kerestem a lehetőségeket.
Tulajdonképp ez egy önmagát beteljesítő jóslat volt. Mondhatjuk, hogy onnan tudatosan készült erre a pályára?
-Igen, mindenképpen. Édesanyámmal nagyon sokat költözködtünk, de kemény elhatározás volt bennem, így minden városban megtaláltam azt az iskolát, ahol fejleszthettem magam. A gimnáziumi első évem Edelényben volt meg, a második Egerben és ott amatőr színjátszóként is tevékenykedtem két helyi művész keze alatt, végül Miskolcon fejeztem be, ahol párhuzamosan a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színházban szintén amatőr színészkedtem; Szép Laci bácsi keze alatt. Közben a Miskolci Nemzeti Színházban külsősként már statisztáltam, és végül felvettek a színház stúdiójába. Ott elvégeztem egy stúdiós képzést, különbözetivel átvettek a második évbe, így csak két évet kellett kijárni, de az sikertelenül zárult. Ezután jöttem Zalaegerszegre, ahol szintén stúdiósnak jelentkeztem és a lehető leggyorsabban igyekezetem színművésznővé válni. A stúdiós képzés után hamar letettem azokat a vizsgákat, amik ahhoz kellettek, hogy színész lehessek, majd amikor megválasztották Besenczi Árpád igazgatót és Sztarenki Pál művészeti vezetőt, akkor ők a Mágnás Miskából Marcsa szerepét rám bízták, erre pedig megkaptam „színész 1-et”.
Ha visszatekintünk arra, hogy rengeteget költöztek, hogy érte negatív élmény, látszik, hogy elképesztő akarat és kitartás kellett a céljai eléréséhez. Persze gondolom, ehhez kell egy olyan természet is, amivel képes együttműködni, amivel képes a szakmai alázatra.
-Szerintem könnyű velem kijönni. Szeretek barátkozni, nyitott embernek tartom magam. Viszont a felületes ismeretségeken túl, annyi igaz barátom van, ami pont elég.
A családban volt más is, akik ezt a pályát választotta magának?
-Nagyapám cirkuszos, illetve vándorszínész is volt. Én már őt sajnos nem ismertem, de bizonyára a gének is szerepet játszottak abban, hogy erre a pályára léptem. Érdekes, mert ezt a családi vonalat egészen a közelmúltig nem ismertem, pár éve tudtam meg, hogy ezzel is foglalkozott.
Édesanyja hogy fogadta a hét éves kislány elképzelését, miszerint színésznő lesz?
-Neki is voltak ilyen ambíciói.....örült , mindig támogatott. Az merült fel kérdésként mindössze, hogy miképp lehet majd ebből megélni, de egyébként mindig mellettem állt. Egyszer, még általános iskolásként (negyedikes koromban) Miskolcon, műsorral készültünk a drámasuliban és egy kétmondatos szerepet kaptam. Mikor hazamentem, nagyon sírtam, hogy ilyen kis szereppel hogy lesz majd belőlem színésznő?! Anyukám pedig megvigasztalt és bíztatott, mondván, hogy figyeljem meg, kapok én még jó szerepeket is. És a legközelebbi megmutatkozásunkban főszerepet kaptam....
Attól függetlenül, hogy úgy gondolom, nehéz engem lelombozni,- és mindig igyekszem pozitív maradni-, ha mégis megtörténik, akkor édesanyám mindig ott áll mellettem.
Ugyan Zalaegerszegen nincsenek rokonai, de itt ismerte meg a szerelmét, Barsi Márton személyében. Mik az előnyei, vagy akár hátrányai annak, ha azonos foglalkozást űz a társ, csakúgy, mint mi magunk?
-Saját bőrömön tapasztalom, hogy rengeteg előnye van. Értjük egymást és ez olyan alapvető pozitívum, ami kincset ér szerintem. Nem kell bizonyos dolgokat az alapoktól elkezdeni, mindent értünk, akkor is, ha az adott próbán nem voltunk jelen, csak a másik meséli a történéseket. Egymás problémáját pedig rendkívül jól tudjuk orvosolni. Olyan nincs, hogy fáradtak lennénk egymáshoz, vagy ahhoz, hogy törődjünk a másikkal. Rendszeresen megnézzük egymást a próbákon, a premieren, az előadások során, ezáltal inspiráljuk is a másikat.
Hátránya talán nincs, illetve mi még nem tapasztaltuk.
A jövővel kapcsolatban van már egyébként konkrét elképzelése? Szerepel a tervek között egy továbbképzés?
-A film és a szinkornvilág az, ami még nagyon érdekel, ha időm engedi, járok fel Budapestre szinkronizálni, illetve castingokra.
Van olyan darab, ami szerepel még a nagy vágyak között?
-Ez érdekes dolog, mert egy pár évvel ezelőtt azt mondtam, hogy nincs, és azóta már ezt nem tudom ilyen sarkalatosan kijelenteni. Mindig, amikor ez a kérdés felmerül, sokat kell gondolkodnom a válaszon, hiszen több ilyet is fel tudnék sorolni.
Például szívesen lennék még a Mizantrópból Céliméne, vagy a Sirályból Nyina,de Portugál Jucikája is vonzó számomra (ez utóbbit játszottam vizsgaelőadásban )...most ennyi jut eszembe....még biztos sok van.....Pécsi Sándor,mikor meglátta a szereposztásokat,mindig azt mondta az aktuálisan kiírt feladatára, hogy „ez az én szerepem” J
Az eddigi szerepek közül ki tud emelni olyat, amit szívesebben játszott a többinél?
-A jelenleg is futó Üveganya nagyon kedves számomra, korábbról a Doktor Úr Sárkánynéját, a Bölcs Náthán Daja figuráját, a Köztársaság Ariadnéját,A Kölyök Madame Foyer-ját,a Csókos asszony Rica Macáját......de kifejezett kedvencem nincs.
Milyen karakter szerepében tudja a legjobban megmutatni magát?
-Úgy érzem, hogy inkább a drámaibb szerepekben vagyok otthon, közben pedig komikát játszani is élvezetes számomra. Azt mondják egyébként, hogy a kettő általában párban jár.
A rengeteg elfoglaltság mellett miként tud teljesen feltöltődni, kikapcsolni?
- Szeretek a közös barátainkkal lenni, sétálni, könyvet olvasni, de az igazi kikapcsolódás számomra a próbák és előadások között: a főzés. Közben sokszor igyekszem alkotni, nem csupán elkészíteni egy ételt, merek kísérletezni is. Gyerekkoromban nem szerettem a konyhában lenni, viszont egyszer csak olyan hobbimmá vált, ami igazán el tud lazítani, még akkor is, ha közben szerepet tanulok, memorizálom a szövegeket.
A színészi pálya nem könnyű....Mi az, ami a küzdelmes helyzetekben előreviheti azt, aki mégis erre az útra lép?
-A kitartás, a szorgalom, és pozitív gondolatok, mert az ember ezekkel gyakorlatilag bármit elérhet és ezt sosem szabad elfelejteni.
Sárvári Viktória
2016. február 5.
Zalaegerszegi 7 Nap
