Elcserélt fejek
Annak idején, amikor Besenczi Árpád először pályázott a zalaegerszegi igazgatói posztra, pályázatának egyik ígérete az volt, hogy a gyermek- és ifjúsági előadásokra éppen akkora figyelmet fordítanak majd, mint a felnőtteknek szólókra.
Egyszerűbben szólva: nem spórolják ki belőlük az anyagot. Az elsősorban középiskolásoknak szóló Tantermi Deszka sorozattal sikerült is komoly eredményeket elérni, de a nagyszínházban játszott gyerekelőadásoknál is figyelnek arra, hogy új, ne pedig agyonjátszott darabokat keressenek. Az idén például ősbemutatót tartottak Nógrádi Gábor regényadaptációjából. (Alig egy hónappal, de megelőzték a nyíregyházi premiert.)
A mesékből már kinőtt, de a nagykamaszkoron még innen lévő, 10-14 éves korosztálynak szóló, hazai kortárs darabból nincs túl sok. Nézzük, mit kínál nekik Az anyu én vagyok! A főszereplője egy 11 éves kislány, ma már tipikusnak számító családi viszonyokkal: elvált szülők, egy hamarosan megszülető féltestvér apai részről és egy pótapuka-jelölt az anyai oldalon. A sportos, fociőrült Mesi a nomen est omen jegyében Messiért rajong, és persze, van egy fiú is a közelében. A történetnek ez a része teljesen hétköznapi és ismerős lehet a potenciális közönségnek, így lehetőséget ad az azonosulásra. Mindehhez – Mesi tudós nagypapájának köszönhetően – egy, több helyről ismerős „más bőrében ébredtem” szál kapcsolódik. Így aztán Mesi és anyukája belekóstolhatnak egymás életébe.
Az előadás első negyedórájából úgy tűnik, hogy egy zenés darabot látunk majd. Előszörre ugyanis még csak a kutya és a macska cserélődik ki, Mikita Zsuzsanna Lilla és Lupaneszku Vivien virgoncan hajkurásszák egymást Nógrádi Gergely és Máriás Zsolt fülbemászó zenéjére, amihez Nógrádi Gergely írt szellemes szöveget. Jön még egy dal a nagypapától, aztán a továbbiakban már zenei betétek nélkül folytatódik a történet, majd csak a fináléban tér vissza az első nóta.
Ez után a kezdeti eldöntetlenség után Farkas Ignác rendezése – már prózai mederben – flottul, a színészi játéknak tág teret adva működik. Van néhány következetesen végigvitt ötlet, motívum, mint például a majdnem minden szereplő kezében megforduló kekszesdoboz és az igen gyakran használt mellékhelyiség. De a hangsúly a megformált karaktereken van, és a színészek látható kedvvel és örömmel vesznek részt a játékban.A két főszereplő esetében még nézőként is kell egy kis idő, amíg a hirtelen szerep- és karakterváltáshoz igazodik az ember, és fejben összerakja, hogy hiába kislányt lát, benne már egy felnőtt nő működik. És fordítva: a felnőtt nő álarca mögött egy kislány bújik meg. Ez az a pont egyébként, ami igazán izgalmas lehet ebben a történetben: hogy ma a 10-14 éves kamaszlányok tényleg sokkal korábban kezdenek felnőtt nőként viselkedni, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, és hogy a belső és a külső között, amit magukból a külvilágnak mutatnak, és amilyenek legbelül, igen nagy elcsúszások lehetnek. Az előadás ezt a kérdést is érinti, de inkább csak felmutatja a jelenséget, nem mélyed el benne. Vitaalapnak azonban mindenképpen jó ajánlat. A kamaszok (és a felnőttek) szexualitásával kapcsolatos poénok igen nagy derültséget keltenek a felső tagozatos közönség soraiban, de alapvetően megmaradnak poénszinten.
Kováts Dóra nagyon helyes, egyszerre fiús és nagyon is lányos Mesit játszik, csupa energia és csupa kiskamaszos félszegség. Ha nem hangzana olyan negédesen, mégiscsak a bájos jelző közelítené meg a legjobban, amit látunk. Pap Lujzának pedig igazi jutalomjáték ez a kettős szerep: a decens, fegyelmezett, sőt, kicsit karótnyelt anyuka, aztán a kerge, ugrabugráló tini. Mindezt úgy játssza el, hogy semmi túlzás sincs sem az egyikben, sem a másikban, külsődleges manírok nélkül, belülről építi fel mindkét karaktert, a lehető legtermészetesebb hatást érve el ezzel. Kovács Olga, aki az apa új feleségét alakítja, karakteres, trendi kismamát rajzol elénk, karikírozva, szórakoztatóan. Bellus Attila lelkiismeretes, a két családja között ingázva őrlődő apát játszik, Hertelendy Attila pedig egy nagy gyereket, aki a növényekért és Mesi anyjáért egyaránt rajong. Andics Tibor nem afféle elvarázsolt, szórakozott professzor, inkább lelkes mesterember. Zsíros Viktor, aki Mesi szerelmét játssza, egyszerre gátlásos és vagány kamaszt formál, és mintha még a kezét-lábát is megnyújtaná hozzá. A kis szerepekben is olyan remek karakterszínészek villannak fel, mint György János, aki már sokadszorra játszik fakabátos közeget, vagy Mester Edit, a folyton leskelődő szomszédasszony szerepében.Vele szemben egy – legalábbis a túlsó karzat távolságából szakállasnak látszó – bábfigura is figyeli fentről az előadást. Mintha Einstein vagy az író, Nógrádi Gábor alteregója lenne, vagy mind a kettő egyszerre. Mészáros Tibor lakásbelsőt ábrázoló díszlete jól szolgálja a játékot, Szőke Julianna jelmezei pedig hozzá is tesznek a karakterekhez – mint például Kovács Olga kismamaruhája.
Az előadás vége – amikor a saját bőrébe visszatért Mesi és az anyukája is ráébrednek, hogy a másiknak se könnyű, de a lényeg mégiscsak az összetartozásuk – túl didaktikusra és érzelmesre sikeredett, de ez mit sem változtat azon, hogy életképes, sőt, virgonc darab és előadás született a gyermeklét és a felnőttlét határvidékéről.
Turbuly Lilla
2014. október 20.
