A kölyök című musical megérkezett a Hevesi színpadára
Majd százéves a történet, de a hazai sikerszéria is vagy 22 esztendős. Lehet, hogy alig valami változott Charlie Chaplin 1921-es némafilmje óta? Az utcán felejtett kölyök ma is árva és gyámolításra szorul?
Chaplin 1921-ben bemutatott filmjét első gyermekének csecsemőhalála után forgatta, mozivászonra téve elkésetten felébredő apai érzéseit. A talált gyerek és a csavargó sztoriját gondolta tovább Pozsgai Zsolt drámája, amelyre Nagy Tibor zenéje és Bradányi Iván dalszövegei rímelnek. Most Nagy Viktor vendégrendezésében megérkeztek a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadára is.
A megjelenítés lehetőségei annyira hálásak, hogy az már szinte igazságtalan, igaz, ezzel együtt és épp ezért érezhető kötelezőnek az átütő siker. Chaplin alakját nem lehet és nem érdemes újragondolni, Hertelendy Attila jól tette, hogy megtartotta a kellékeket, mondhatni kívül-belül. A fehér maszk, a fekete festékkel vastagon körülkerített szemek, a billegő járás, a kisbajusz, a sétapálca vagy az üveges kalodája mind-mind segíti a ráismerést. Az érzelmi átlényegülést azonban egy percben kellene megoldani, ami igazi színészi feladat. Előtte Józsa Imre próbálkozott vele.
Gyerek a színpadon? Főnyeremény, főleg, ha kellően bátor, ügyes, és a felnőtt játszótársak leveszik a válláról a nehezét. E sorok írója Kovács Emánuellel látta a darabot, bizonyára Vizy Benedek is hasonló karakter.
Ők ketten, ahogy éneklik is édes-bús dallamvezetéssel, tudják, nem könnyű. (A Hollywood nyitódal zenei irány tekintetében úgyse hagy kétséget: Chaplin a mérték...)
Szóval, a két (duplafedelű) főszereplő figura, a csavargó és az utcakölyök, illetve a nagy rendező és a vagány srác eleve kijelöli a környezetet, de azért invenciózus alakítások tágítják az értelmezési tartományt. A gyermekét kényszerűen elhagyó anya és énekesnő szerepében Debrei Zsuzsanna nem először sejteti, sokat tud a női lélek kínjairól, s a prózai jelenetekben is finom árnyalatokkal ajándékoz meg. Csakhogy a Soha már áriában is bírni kell dalképességgel és meggyőző mentális erővel egyaránt.
Erő dolgában egyébként ott van nekünk Lőrincz Nikol. A házmesterné táncos tombolása őrült tempójával, sodrásával szétszedi a színpadot és jó néhány percre a nézőteret is. Szép ellenpárja Kátai Kinga, a fejlődésben visszamaradt leányt alakító színésznő, aki édes kis eszköztárral teszi elénk a különös és talán az úgynevezett normálisakénál gazdagabb belső életet élő fruskát.
Mindezek elegye a bumfordian is drága, szerethető társaság. A menhely lakóit Bot Gábor, Andics Tibor, Kanda Pál és Szakály Aurél formálja. Felfogásukban a bibliai szegénység együgyű szerencsétlensége, összetartása természetes, az apró stiklik, a törvénnyel való ütközés jogos életbemaradási technika. Négyesük dalra fakadása kitekint a musical szirupos tüllfüggönye mögül. A házmesternével való huzakodásuk élettel és ötlettel teli együttlét.
Keretezik a történetet és a játékot értékes társak: György János, mint pityókás orvos, Barsi Márton, a művésznő sajtótitkára, Bálint Péter menedzser, Farkas Gergő rendőr, Mester Edit, árvaházi felügyelő. (Érdemes megjegyezni, hogy a társulati lendületből és játékos kedvből még arra is futotta, hogy a tapsrend is tartalmazzon mókás elemeket.)
A tánckar feszes munkája nyomán stílusban tartott koreográfia bontakozik ki mind a filmes utalásrendszerű nyitójelenetben, mint az utcai harcok során, ami Gyenes Ildikó fantáziáját dicséri. Amit a társulat képességeihez simított.A látványt mindezek mellett az emeli, hogy a némafilmek hangulatához igazodva szinte minden fekete-fehérben játszik. De hogy mennyi árnyalata, formája, játékossága van a két alapszínnek, csak akkor vesszük észre, ha erre külön figyelünk. Megjegyzem, érdemes. A női toalettek például fenségesek, Debrei Zsuzsannán pedig olyan jól állnak, hogy eszi az ember lányát a sárga irigység. A ruhákért felelős Csík György díszlet- és jelmeztervező persze nem fog női szabóságot nyitni a kedvünkért...
A zene és a dalok áradásáért Máriás Zsolt és Kovács Kata felel. Könnyű elővenni azt az ütőkártyát, miszerint énekelni, mozogni, játszani egyszerre, az milyen összetett ügy, dehát erről szól a zenés színház. Csak az fogjon a musical húrjainak pengetésébe, aki bírja, aki végigcsinálja, hogy már én is a zenés darabok slágereiből vegyem a metaforáimat. A kölyök zenei bázisa egyébként, ízlések ide vagy oda, megérdemli a míves munkát, megköveteli a belefektetett energiát.
Arany Horváth Zsuzsa
2014. október 11.
