SÉTA - Interaktív körforgás
Ebben az évben is folytatja a Hevesi Sándor Színház a „Tantermi deszka” programot, amelynek lényege, hogy iskolákba kivihető, a diákokat érdeklő darabokat állítanak színpadra és minden előadást beszélgetés, játék követ az alkotókkal.
Ha tömören kell véleményt mondanom, nos, a Cyber Cyrano izgalmas, jól kivitelezett és korántsem átlagos darab. Mind a helyszín, mind a megvalósítás és az alkalmazott technika világossá tette már a belépés pillanatában, hogy ez nem az a darab, amit a nagyközönség megszokott. Csalódtam, de pozitívan. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy végre egy olyan darabnak vagyok szemtanúja, amely a diákságot jeleníti meg a lehető legközelebbről, tökéletesen. Miért mondom, hogy tökéletesen? Mivel hitelesen, hétköznapian adnak elő egy alapból zseniális történetet.
A színészi játék és a technikai háttér (számítógépek, telefonok, tabletek, képernyők, internet) tökéletesen muzsikálnak együtt, a környezet életszerű a diákság számára. Zsuzsi (Magyar Cecília) kiválóan adja elő az elismerésre vágyó, beilleszkedni akaró diáklányt. Az ember azonosulni tud a szereppel, mivel mindenki átéli egyszer a kitaszítottság érzését. A szerepeket úgy alakították, mint a gyurmafigurákat, teljesen a mai „társadalmi trendeknek” megfelelően, ezért a nézők beleolvadnak a darabba, és ez teszi a Cyber Cyranót valódi interaktív alkotássá.
A Tantermi deszka fontos része, hogy a diákok az elő-adás után beszélgetésen vehetnek részt, így nem felejtik el rögtön a témát. És ez az, ami sok darabnál hiányzik: a megértés, az átélés varázsa. Az ember társaloghat a darabról a barátaival, a rendezővel, a szereplőkkel. Ez bizony furcsán hangzik, mivel az idősebbek azt gondolnák, hogy a „z-generáció” már nem a szavak gyermeke: beül, hallgat, majd a darab után hazakullog. Nem. Ez a darab „meghackeli a mátrixot” és aktívan bevonja a gyerekeket a színházba. Ez az interaktív körforgás az, amit én egy lehetséges új színházi iránynak, műfajnak neveznék!
Bakó Bálint
Zrínyi Miklós Gimnázium
2013. november 23.
